Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Àz országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. m tenem a képviselő úr részéről. Tehát tessék utánanézni és megtudni, hogy miről volt^ szó. De visszatérek argumentálásom fonalához. Magyarország népjóléti minisztere, ennek a kormánynak tagja is érzi és érezte mindazt, amit én a társadalmi, jogi és, államjogi konstrukcióról mondottam. Ö is érzi és látja, hogy valaminek történnie kell, ami nem lehet egyszerűen folytatása a múltnak. Kell, (hogy egy államjogi konstrukció alakuljon iát, mert ha nem salakul át és nem jön új államjogi konstrukció, amely a társadalmi szolidarizmusnak fundamentumára van helyezve, akkor nem lehetünk nyugodtak afelől, hogy bárminő kormányzati iparkodás, bárminő kormányzati program m és annak becsületes (végrehajtása is eléri azt a célt, amelyet el akar érni; az állampolgárok minél nagyobb tömegéinek, ha lehetséges volna, az összességének az utolsó szál emberig való boldogítása^ vagy legalább is a helyzetének elviselhetőbbé való tételét. Vass József miniszter úr azt mondotta (olvassa); «Arról van szó, hogy a termelő áramlatban, a {munkában érdekelt magántulajdon eddig abszolúte sérthetetlennek hitt és hirdetett ©Ive kénytelen lesz bizonyos módosításokon keresztülmenni a lényegnek sérelme nélkül, ellenben abban a mértékben, amennyiben köteles lesz hozzásimulni a nagy evangéliumi embergondolathoz, ahhoz a nagy gondolathoz, hogy ezen a földön ami termelő erő van a tőkében, a termelő munkában, és a termelésnek ami ^eredménye van, az kell, hogy elég legyen az tezen a földön élő összes emberek részére, legalább' abban a mértékben, amelyet iaz emberi móltóság iaz evangélium szelleme szerint megkövetelhet. A társadalomnak egy olyan jogi, állam jogi szervezete szükséges, amelyet a szolidarizmus fogalmával lehet megjelölni, *' amelynek veleje az, hogy a termelés eredménye oly módon kell, hogy szabályoztassék, Ihogy senki a termelésben résztvenni tudó vagy a termelésben saját hibáján kívül résztvenni inem tudó ki ne semmíztessék, ki ne inulláztassék a termelt javakban való részesedésnek ama minimális mértékéből, amely a XX. században az evangélium szerint, Isten lelkes teremtményét, az embert megilleti.» A beszéd folyamán ia továbbiakban megismétlődik iaz új államjogi konstrukció követelése (olvassa): «Még jogi konstrukciójában is alakuljon (át az állam egy a szolidarizmus a jogi formái között élő állammá.» (Rothenstein Mór: Az a kérdés, ihogy ez csak az újságban állt-e, vagy pedig tényleg mondotta'?! — Felkiáltások a balközépen: Hallottuk! — Petrovácz Gyula: Ott voltunk! Jelen voltunk!) Erre a kérdésre valóban köinnyű felelni, mert hiszen a 'beszéd tényleg in extenso, könyvben is ki van adva, és a miniszter úr, ha jelen volna, bizonyára aláírná, hogy tényleg ezt mondotta. (Rassay Károly: Mindig baj van ezekkel a szép beszédekkel!) En tehát megismétlem ezek alapján, hogy gyökeres átalakulást kell kívánnunk az államjogi szervezet tekintetében is. Nagyon érdekes ebben a tekintetben a német birodalmi gyűlés alkotmánya, amely a 150. §-ban kimondja, hogy a tulajdont kötelezettségek terhelik s a használata egyszersmind a közjó szolgálata legyen. Ez annak az új szellemnek behatolása egy állami alapokmányba, amely új szellemet én itt is reklamálok. A legnagyobb probléma, hogy milyen jog alapján legyen szabályozva a munkának az idegen tulajdonnal való kapcsolat révén előálló haszonnak, gyümölcsnek, eredménynek megKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XX. oszlása. Ennek a megoszlásnak olyannak kell lennie, hogy a munkás kezéből a jövőre újból magántulajdon fakadjon, hogy valóban az a munkás ne maradjon örökké proletár, hanem be tudjon helyezkedni abba a társadalmi rendbe, amely társadalmi rend akceptálja az ő természetadta jogát ahhoz, hogy ő mint ember éljen s abban a milliőben amilyenben van, proporcionált jólétre tegyen szert, vagyis a kultúrából, a gazdasági életből, minden szociális jóból, amellyel az a közösség, amelyben ő benne él, rendelkezik, az őt megillető rész meg ne legyen tagadva. Amely állam jogi rendszer ezt nem tudja tartósan biztosítani, amely államjogi rendszertől nem tudja remélni az a munkás, hogy ezt valaha el fogja érni, az az államjogi rendszer előtte nem^ szimpatikus, azt nem lesz hajlandó támogatni, abban az államjogi rendszerben előbb-utóbb ellenségét fogja látni. Már pedig a legközismertebb szociális és állampolitikai elv az, hogy nem szabad az államban széles és nagy rétegeknek lenniök, amelyek az állami gondolattal azért nem tudnak megbarátkozni, mert a szociális nyomorúság elzárja előlük a látóhatárt és nem képesek akceptálni az államnak mindazt a jótékonyságát, amelyre nekik szükségük van a maguk egész egyéniségének kifejlesztésére. Bethlen miniszterelnök úr debreceni beszédében mondotta azt, hogy mindent el kell követni a nemzeti egység megteremtésére. A nemzeti egység egyik óriási nagy tényezője, egyik legnagyobb tényezője a munkásság. A mi tőkénknek jóformán legnagyobb hányada a szerves emberi erő, és ha tőlünk mindent el tudtak vinni, ez a szerves erő, ez a tömeg mégis megmaradt nekünk. Hogy ez csakugyan bele tudjon kapcsolódni a nemzeti egységbe és a nemzeti célgondolatot magáénak is el tudja ismerni, hogy a maga minden erejét és vitalitását ennek szolgálatára szentelje, ahhoz nekünk azt kell tennünk, hogy mindazt, ami a javak elosztásában, a termelés gyümölcseinek igazságos szétosztásában a régi berendezés, a régi mentalitás alapján valami akadályt jelent, iparkodjunk eliminálni, iparkodjunk új, modernebb jogrendszerekkel helyettesíteni. Talán íehetne ebben a tekintetben Olaszország példáját követni, amely Olaszország ugyancsak ebhől a szükségességből kiindulva iparkodott a tőke és a munka viszonyát megállapítani úgy, hogy a termelés továbbra is magántulajdon, a magánvállalkozás alapján történik, törvényes szankció gondoskodik azonban arról, hogy a kollektív szerződésnek közjogi és büntetőjogi ereje is legyen, hogy a magántulajdonos gesztiója közszempontból bizonyos megfigyelés és ellenőrzés alatt álljon és számot tartozzék adini arról, hogy a maga magángazdálkodásában is ennek iránya és módja tekintetében a közjót mennyire szolgálja. Hogy ez a rendszer hogyan válik be. erről ma még nem lehet ítéletet mondani. Az után, ami eddig eltelt, nyilvánvaló, hogy ennek a rendszernek mégis csak megvan a kilátása arra, hogy beválik. Már most az, hogy egy ilyen átalakulás megtörténjék, ilyen generális átalakítása egy állam jogrendszerének, magánjogi rendszerének, büntetőjogi rendszerének, az egész közfelfogásnak és a gazdasági felfogásnak is, természetesen nem fog simán menni. Itt nagy erőknek kell akciókba lépniök, mert hiszen a réginek megvédése mindig* igen szenvedélyes, csökönyös szokott lenni, akárhányszor még akkor is, amikor a régit vedleni többé már 44