Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-293
304 Az orsz ág gyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. igazán nem lehetne, mert az, ami jó, életképes és fejlődésképes volt benne, már kihalt belőle. Egy ilyen átalakításhoz be kell vonni a munkába a nagy demokratikus erőket. Ezért az én kívánságom, programmom, kérésem, vagy ha úgy tetszik, követelésem az., hogy a magyar állam is gyorsabb ütemben haladjon előre a demokrácia tekintetében és iparkodjék erősebb tempóban bevonni az állam sáncaiba az ezidőszerint még kintálló néptömegeket. Én ezt nem azért mondom, — amint általában a baloldal szokta hangoztatni — (Rassay Károly: Már az is elég, hogy tetszik mondani!) mert a Nyugat ezt megköveteli tőlünk, és mi nem leszünk képesek komoly külföldi kapcsolatokat teremteni, ha a demokrácia tekintetében nem leszünk hozzá egészen hasonlók. Én ezt nem azért mondom, mert ezt a tételt nem is írom alá, miután nyilvánvaló, hogy Mussolini és Chamberlain, Stresemann és Briand, Franciaország és a Balkán nagyszerűen tudnak együtt politikát csinálni, és egyáltalában az államok akkor, amikor érdekeiket akarják szolgálni, nem törődnek a másik állam belső állam jogi, vagy közjogi konstrukciójával. Tehát nem ezért kívánom a demokráciát. Kívánom először is azért, mert a szociális bajok elviselését megnehezíti a jogból való kitaszítottságnak tudata és érzése; . kívánom másodszor azért, mert ama bizonyos egység kialakulásának, amelyet a miniszterelnök úr is kíván és amely az egész ország szempontjából minden tekintetben kívánatos, útját állja az, ha az emberek százezrei vannak még, akik magukat miniden állampolgársággal megbélyegezve találják És kívánom végezetül azért, mert igaza van Apponyi Albertnek, aki azt mondja, hogy végre is a fejlődés útja demokratikus. Ma már ott tartunk, hiogy általánosan elfogadott elv, hogy legyen- egy intézőhatalom, de ne lehessen ember, aki ki legyen zárva annak a hatalmi alakulásnak létrejöttéből, amelynek engedelmességgel tartozik. Legyen teljes demokrácia általános választójoggal és titkos szavazással. Én a demokráciát nem úgy értelmezem, t. Képviselőház, ahogy nyilván sokan értelmezik a közéletben. En nem egy mechanikus demokráciát gondolok, nem a számok abszolutizmusára gondolok, mert a számhoz fűzött demokrácia, amely szimpliciter igaznak tartja azt, amit a többség mond, nem az én ideálom. Ez a demokrácia ugyanis tapasztalás szerint először is a kisebbségeket rendszerint abszolutizmussal kezeli, mégpedig akárhányszor a legdurvább abszolutizmussal. Hiszen erre nálunk is volt példa e^y rövid korszak alatt, amikor állítólag a demokrácia nom plus ultráját voltunlk kénytelenek élvezni. Én nem ilyen demokráciára gondolok, mert ez a demokrácia rendesen magával hozza a plutokráciát, magával hozza a trösztök, a kartellek uralmát. Az ilyen módon felépített demokrácia, amely egyszerűen f mechanikus, számbeli demokrácia, a francia írók legjavának megállapítása szerint is Franciaországban és egyebütt is tulajdonképpen a tőke uralmát hozta elnyomó erővel a demokráciában egyébkémit érdekelt kispolgári ós egyéb elemekkel szemben. Én egy más demokráciára gondolok: az organikus demclkráiciára, amely a kisebb egységek autonómiájára van felépítve, ab bői nő ki, amely autonómiában nemcsak a szám szokott érvényesülni, hanem abban a szellemi erő, a vezető képesség, a befolyás, a tradíció mindig sokkal erősebb lábon áll, mint általábanvéve a mechanikus demokrácia birodalmában. Egy ilyenformán felépített demokrácia az, amelyet én az ország fejlődése ós jövője szempontjából szükségesnek tartok. T. Képviselőház! Az olyan jogrend és államrend, amely nem képes a tömegeknek szociális jólétet teremteni, önmagának a sírásója. Nekünk pedig Magyarországon, akik mindig azt vállaljuk, hogy óriási feladatok állanak előttünk, nem lehet semmi olyan berendezkedést fenntartanunk, amely akárminő nemzeti erő fejlődését aláköti. (Ügy van! bal felől.) Nekünk mindent el kell követnünk, hogy minden erő, szociális és gazdasági erő felnőjjön, és mindaz az erkölcsi erő is, amely az emberek millióiban van. Mert ha ez az erő szabadon érvényesül, ha nincsenek gátjai és akadályai, ha nem kénytelen azt látni, hogy őt visszaszorítják, amikor a közösség segítségével fel akar ajánlani mindent, amije van, akkor ez az erő tényleg nagyra és hatalmasra tud nőni, fel lesz használható azoknak a történelmi feladatoknak számára, amelyek előttünk állanak. Revízióról beszélünk mi sokszor idehaza, de a revízióra komolyan gondolni nem tudunk addig, amíg a szociális bajok elől a fülünket bezárjuk, nem tudunk addig komolyan gondolni arra, amíg nem iparkodunk azokat a sebeket, amelyek gyógyíthatók, gyógyítani és a lelkekben azt a megnyugvást teremteni, hogy a magyar állam új berendezkedése módot és lehetőséget nyújt minden egyéni energia érvényesítésére, de egyszersmind megadja a módot és lehetőséget arra is, hogy a nemzeti termelésből megkapja mindenki azt a részt, amely őt Isten és ember előtt természetes jogánál fogva és azon jogánál fogva, hogy ő egy nemzet tagjává született, megilleti. En t. Ház, a költségvetést elfogadom, bár fejtegetéseimből, azt hiszem, az tűnik ki végeredményben, hogy én egy egészen más jogi konklúzióért és állami berendezkedését szállok síkra. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) En nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez nem fog bekövetkezni. Én nem tudok annyira pesszimista lenni, hogy a magyar állam vezető tényezőiről feltételezzem azt, hogy nem ismerik azokat a gondolatokat, amelyeket én nem mint újságokat mondottam el, hanem elmondottam a magam lelkiismeretének megnyugtatására. Az a meggyőződésem, hogy ezeket a gondolatokat, azt hiszem, vezető államférfiaink közül szintén többen ismerik és a magukévá teszik, és azt gondolom, hogy az adott lehetőségekhez képest, a gazdasági és jogi evolúció álláspontjára állva, iparkodni fognak az államot abba a irányba terelni, amelyet szerény felszólalásomban megjelölni próbáltam. A költségvetést azért kell elfogadnom, mert ez a nemzet ügyvitelének további vezetéséhez szükséges eszközöket adja meg abban a mértékben, amint azt a kormány jónak látta. Ezen amúgy sem tudván változtatni semmit, nincs is okom, hogy ne bízzam a kormány vezetőségében abban a tekintetben, hogy ami a számszerűséget, a teherbírást és a célok honorálását, méltatását illeti, az a költségvetésben kifejezésre jut, és azért a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Az előttem szóló t. képviselő úr nézeteim szerint bekoronázta azt a folyamatot, amely megnyilvánul ennek a költségvetésnek tárgyalásánál