Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

S02 Az országgyűlés képviselőházának használata. Sokkal erősebb lett ma már az a felfogás, hogy én, mint «animal sociale» állok a tulajdonjoggal szemben, úgy állok szemben a tulajdonjoggal, mint egy társadalom tagja, amely társadalomba magam is bele vagyok ineorporálva, amelynek minden munkája, minden verejtéke benne van esetleg az én vagyonomban is, én tehát nem használhatom azt a vagyont abszolút módon, kénytelen vagyok ugyanazt a közösséget, ugyanazt a társadalmat figyelembe venni a magam gazdálkodásában, amely társadalom léte és közremunkálása nélkül nem tudtam volna ezt a vagyont sem megtartani, sem esetleg megszerezni. T. Ház! Azokban a korszakokban, amikor az egyház és az állam hatása következtében az egyes foglalkozási csoportok között megvolt a szolidaritás és amikor a köz javát az egyházak és az állam roppant nagy erővel képviselték az individuummal szemben, azokban a korszakokban a politikai irányzatnak azt kellett célul kitűznie, hogy az individuumot, az egyéniséget támogassa az állammal, a kommunitással szemben. De ma, amikor századok óta egy változott eszmei légkörben élünk, amikor az individualizmus, amikor az egoizmus az uralkodó planéta, amikor a vagyonkoncentráció nem törődik azzal, hogy szemben önmagával tömeg-pauperizmust nevel, amikor az osztályok egymással nem nagyon törődnek, sőt az osztályon belül lévők sem nagyon törődnek egymással, amikor a szolidarizmus kihalt, amikor a társadalom igen erős' gazdasági egységekre van korlátozva, a többi rész pedig folyik össze-vissza, mint egy tenger hullámzik hol erre, hol arra, de rendesen csak a mélységekbe, ahonnan felkapaszkodni nem tud: akkor a mostani államnak, a mostani törvényhozásnak a tulajdonnal, a szerzéssel, a felhasználással szemben a közkötelességeket, a societast kell hangsúlyoznia és mindent el kell követnie, hogy a magángazdálkodásban és a magánbirtoklásban a közkötelezettségi jelleget lehetőleg kidomborítsa és ezt kikényszerítse. Azt mondják erre: kérem, ezt végezze el a morál, a morál mondja meg, hogy ha feleslegem van, mit csináljak vele. Hogy eladományozzam-e egyeseknek, vagy intézményeknek, hogy hogyan bánjak a munkásaimmal, hogy adjak-e nekik kevesebb, vagy több bért, ezt rá kell bízni a magángazdálkodást űző egyed moralitására, charitására, kereszténységére, liberalizmusára, vagy nem tudom. mire. Ez így volt a múltban, de nem maradhat így a jövőben. Hiszen éppen azok, akiknek a moralitására szükség volna, a legkevésbbé hajlandók éppen a morális szempontokat figyelembe venni. És minél inkább személytelenebb természetű lesz az a tulajdon, minél kevésbhé van közvetlen része az illetőknek annak a tulajdonnak gyarapításaiban, minél kisebb szellemi és fizikai erőlködés révén

1 áll elő néha az enormis óriási haszon, annál kevésbbé érzi az a tulajdonos azt a kötelességet, hogy ő a társadalommal, embertársával iszemhen tartozik ezt a Vagyont úgy kezelni, hogy az em'beri méltóság által igényelt lehetőségeket megszerezhesse az a .munkás, és a harmadik, vagy negyedik, aki valamiképpen ezzel vonatkozásba jön. Nem lehet tehát a morálra bízni ennek a kérdésinek szabályozását, hanem ellenkezőleg, az erkölcsi rendet egy erősebb jogi szabályozással kell alátámasztani. Ennek a jogi szabályozásnak fundamentuma nem lehet más, mint a régi idővel szemben a magántulajdonnak, a magántulajdon használatának, dimenziójának, hivatásának egy revideált felfogása. Erre a 293. ütése 1929 május 15-én, szerdán. revideált felfogásra kell a jogrendszert felépíteni, amely adja meg az embereknek azt, ami őket megilleti. Hogy nemcsak én vagyok ezen a véleményen, hanem ez a gondolat világszerte érik, talán méltóztassanak megengedni, — mert ha Gál Jenő t. képviselőtársam enciklikákra hivatkozik, akkor nekem is valamiképpen' jogom lesz erre — hogy hivatkozhass am ebben a Képviselőháziban töbhek között XI. Pius pápának 19264)an az ipari kérdésről mondott beszédére, amelyben azt mondja, hogy (olvassa): «Még az olyan alapfogalmaknál is, mint amilyen a tulajdonjog, a munka, a tőke olyan változott formákkal és viszonyokkal állunk szemben, hogy azok szükségessé tesznek egy revíziót az alapfogalmak tekintetében is». Ha az alapfogalmakat revideáljuk, ez nem azért történik, hogy egyszerűen csak helyesebb konceptusunk legyen egy fogalomról, hanem azért, hogy a revideált fogalomnak megfelelően revideáljuk egész államjogi berendezkedésünket, revideáljuk magánjogi törvénykönyvünket, revideáljuk büntetőjogi törvénykönyvünket. (Ügy van! a közében.) Ma a sze-, mélyiség jogát, a tulaj donf elhasznál ás jogát, a kötelmi jogot egészen más szempontok szerint kell körülírni és aláhúzni, mint az a múltban történt. Ezért nagyon sajnálom, hogy már évek óta hever íróasztalomban például a magánjogi törvénykönyv új kodinkációja, amelyet még mindig nem tudtunk elővenni, holott pedigebebn a törvényben kell lefektetni azokat az új elveket, amelyek alapján látni akarjuk Magyarország úi fejlődését. Hogy az államjogi szervezet tekintetében is tényleg helye van a revíziónak és az új berendezkedésnek, ezt Vass József népjóléti miniszter úr is hangsúlyozta ä katholikus nagygyűlésen. Ezeket azért citálom, nehogy Bessenyey t. képviselőtársam, aki most megjelent, megint abban a téves felfogásban legyen, hogy én a pártomtól vagy attól az irányzattól, amelyben én is benne vagyok, valami egészen eltérő, valami sokkal radikálisabb, valami meglehetősen erősen szocialista ízű, vagy nem tudom, forradalmi magatartást és felfogást tanúsítanék. En nagyon szoktam vigyázni arra, hogy amikor valamit mondok, azért helyt kell nekem állanom. En nagyon szoktam vigyázni a kifejezéseimre, szavaimra, és ezért még nem igen történt meg velem, hogy engem ezekért bárki felelősségre vont volna. Azért kérem Bessenyey igen t. képviselőtársamat, legyen szíves magyarázatát adni annak, hogy miért gondolja azt, hogyha azt, amit én hirdetek vidéken, szegény ember hirdetné, akkor már régen becsukták volna. (Zaj.) Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam ezzel az egész hatóságot megvádolta, hogy nem teljesíti kötelességét. (Bessenyey Zénó közbeszól.) Azon a gyűlésen is ott volt a rendőrhatóság képviselője, pár csendőr, szolgabíró és sok mindenféle hatósági ember. Ha tehát én valami olyant mondottam volna, ami nem állja meg a helyét, nagyon valószínű, hogy ezek nem estek volna valamennyien a kötelességmulasztás hibájába. (Bessenyey Zénó közbeszól.) T. képviselőtársam, hogy ön mit olvasott, azt én nem tudom, de nem is érdekel engem, hogy mit olvasott, mert én nagyon sokszor olvastam már olyanokat, amik a valóságnak meg nem feleltek. En már régen beleuntam abba, hogy mindent helyreigazítsak, amit félreértettek vagy rosszul magyaráztak. {Bessenyey Zénó: Csak az újságokból szerezhet értesülést az ember!) Akkor ilyen ujságértesÜlést ne tessék egy vád tárgyává tenni, mert ezt legalább is könnyelmű eljárásnak kell minősí-