Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Àz országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15-én, szerdáit. 301 dig több és több, nagyobb és nagvobb része lesz abban a helyzetben, hogy a maga emberi méltóságához képest a maga proporcionált jólétét abban a társadalmi rendben megtalálja. T. Ház! Én abban találom a mai kormányzat egyik hibáját, hogy egészen alárendeli magát a mai kapitalista elgondolásnak. Wekerle pénzügyminiszter úr azt mondotta egyik beszédében, hogy a tőkének mi nem szabhatunk fel tételeket, a tőke szabja meg a feltételeket, a tőke mondja .meg, hogy kit akar tsegíteni, mennyiért akar segíteni, melyik termelési ágat akarja segíteni, a tőke mondja meg, hogy menynyi haszonért kell dolgozni, tehát a tőkével szemben nekünk nincs más szerepünk, mit az unbedingte Unterwerfung; a tőke egy szentség, egy fétis, amely előtt le kell nekünk borulnunk, és nyugodtan el kell viselnünk, hogy ez a tőke a maga internacionális szívóival ott szív, ahol néki épr>en jól esik, annyit szív, amennyi neki jól esik, és ezt a működést nem szabad még csak kritikával sem illetni, mert különben a tőke megmerevedik, mozdulatlanná válik, a tőke behúzza a csápjait, és a tőke s

többé nem hajlandó segíteni a termelést. T. Ház! Ebből a gondolatból ki kell nekünk nőnünk, ezt a gondolatot az elmúlt idők lomtárába kell tenni. A tőke nem lehet fétis, nem lehet szentség, amelyhez nem lehet hozzányúlni. Nem a tőke az első személy, az ember az első személy. És én a tőkét is csak addig a percig védem, ameddig az embert szolgálja, és a tőke nem kap tőlünk seanmi néven nevezendő engedményt az ember rovására. Az államba meg kell végre fordítani azokat a jelszavakat, amelyeket minduntalan hallunk, hogy t. i. kíméljük^ a tőke, a bank és a lati- ; fundium érzékenységét, egyszóval hódolattal nézzük, hogy ezek úgy gerálják magukat, ahogy éppen az ő érdekük és hasznuk megkívánja. Egy más jelszónak kell e helyett jönni, amely azt mondja, hogy az ember, az emberi méltóság szent és minden az embert kell hogy szolgálja ebiben az országiban és az egész világon és éppen azért minden törvényt, minden jogalkotást revízió alá veszek ebből az egy szempontból, vájjon kellőképpen szolgálja-e az embert, vagy öncél lett, amely öncél mázsás súlylyal nehezedik a tömegek lelkére, a tömegek emberi méltóság felé való törekvésére. Ezt a mázsás súlyt érzi mindig jobhan és jobban nemcsak a kézi munkáts, de érzi a latajner, az író és a művész; kivétel nélkül érzi mindenki, aki ki van zárva ma a paradicsomból, amelyben ezt a bálványt felállították, körültáncol- ! ják, tömjéneznek neki és azt kívánják, hogy az állam is tömjénezze. Ennek következtében az én felfogásom szerint egy gyökeresen új államjogi berendezkedésre kell nekünk törekednünk és pedig * azon az alapon, hogy revízió alá kell vonni a mai társadal ómnak gazdasági rendjét, valamint az államrend alapját alkotó legkardinálisabb fogalmakat is. Eevizió alá kell vonni a személyiség fogalmát, a tulajdonjog fogalmát, a tulajdon kötele zettségének fogalmát, a tulajdonjog terjedelmét, a kötelmi jogot, a családjogot, egyszóval mindazokat a fogalmakat, amelyek a mai állami és állam jogi berendezkedésünk fundamentumát alkotják. Mondom, revízió alá kell ezt vonni és nem szabad ettől itt megriadni és nem szabad azt, aki ilyet követel mindjárt a radikalizmus vádjának parittyájával agyonütni. Revízió alá kell vonni ezeket azért, mert ezek a fogalmak ma már nem fedik azokat a viszonyokat, amelyeknek a megjelölésére valamikor ezeket a fogalmakat megalkották. Ma például a tulajdonjog teljesen mást fed, mint fedett valamikor. Hiszen a tulajdonjog a maga formájában, tartalmában, az idők folyamán óriási változásokon ment keresztül. Változott a patriarchák korában, a tirannusok korában, a klasszikus ókor felfogásában, a feudális középkorban, a liberális újkorban, szóval változott egészen a mai pénzgazdaság idejéig és rendszeréig, s ma már a tulajdon valami egészen mást jelent, mint jelentett régen. Ma ismerünk például tulajdont, amely semmit sem jövedelmez. De olvasunk jövedelmekről és pedig enormis jövedelmekről, amelyeknek a tulajdonhoz alig van valami közük. Ma a földbirtok bérletté, a bánya részvénynyé változott, a megtakarított tőke járadékká, nyugdíjjá alakult, öregségi biztosítássá változott, s mint mondottam, ezek a fogalmak tartalmilag egészen mások, mint -voltak valamikor; még sokkal inkább mások azok a lelki hatások és elváltozások, amelyeket a tartalmukban megváltozott alapfogalmak magukkal hoznak. Például, hogy megint csak a tulajdonjognál maradjak, hát a tulajdonjog szellemi tartalma is egészen más ma, mint volt. Mert az a tulajdonos, aki a maga tulajdonát, például a börzén forgó valamely részvénypakettjét soha életében nem látta, nem is ismeri, a színét sem tudja, hogy milyen, egészen másképpen kezeli a maga jövedelmét, a maga vagyonát, mint az, aki a maga tulajdonával nőtt fel talán száz éveken keresztül, akinek a maga tulajdona mesterséget, foglalkozást, hivatást is adott neki és családjának, nem tudom, talán száz és száz éveken keresztül. Lehetséges-e például egyenrangúsítani azt a tulajdont, amelyet, teszem fel, Löwenstein belga bankár másfél év alatt keresett, azt a 14'5 millió fontot, amelyet börzespekulációval szerzett! (Ügy van! balfelöl) Lehet-e egyenrangúsítani például egy birtokos tulajdonával azt a vagyont, amelyet, teszem fel, egy börzeszindikátus néhány óra alatt keres a világtőzsdéken? (Ügy van! balfelŐL) Lehet-e például egyenrangúsítani azt a tulajdfcmt, amelyet egy börzemanőverrel szerez valaki, amikor, mondjuk, egy trösztnek néhány jólsikerült börzemanőverrel szerzett jövedelme felülmúlhatja száz . és száz verejtékező ember egész évi jövedelmét? (Ügy van! balfelöl.) Lehet-e azt mondani, hogy ez a tulajdon ugyanolyan szent, lehet-e azt mondani, hogy ennek ugyanolyan védelem jár, lehet-e azt mon-' dani, hogy a nyerészkedésből, munka ' nélkül szerzett jövedelem ugyanazt a védelmet érdemli meg a törvényhozásban, mint amelyet megérdemel az a vagyon, amely nekem éppen csak a saját eltartásomra elegendő, amely vagyonért azonban én fizikai és szellemi munkát vagyok kénytelen végezni? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Lássuk be, hogy ina már megváltozott a vagyon, a tulajdon formája, megváltozott az alapja, az effektusa. Lehetetlen tehát azt mondani, hogy a jogi szabályozást azonban hagyom úgy, mint ahogyan volt, ahhoz nem lehet hozzányúlni azon a címen, hogy a magántulajdon szent. T. Képviselőház! A tulajdont is többféle szempontból lehet tekinteni. Az^ egyik szempont az, mikor én mint abszolút úr állok a tulajdonnal szemben. Ez a klasszikus ókor felfogása a tulajdonnal szemben, amelyet ha tetszett, használtam, ha tetszett, nem használtam; használtam a köz javára, ha jól esett, használtam ellene, ha úgy akartam; produkáltam vele, vagy nem produkáltam. Ez az abszolút tulajdonság. Ma már elképzelhetetlen a tulajdonjognak ilyen