Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Az országgyűlés képviselőházának 2 van!) attól lehetőleg tartózkodjanak és például a papságnak külön strikt rendeleteket is adnak, hogy ne igen avatkozzanak bele a politikába, (Zaj a baloldalon.) általában kövessenek el mindent, hogy lehetőleg mindaz, ami vallási, ami keresztény, egészen szeparálva maradjon a politikai élettől. Szerintem ez félreértés, mert igenis a római pápák soha nem helyeselték az olyan természetű politizálást a katholikusok részéről, — hiszen csak ezeknek adhattak direktívát — amely azt akarta elérni, hogy a katholikusokat egy párt keretébe vonják azért, hogy a katholikus dogmatikus, hierarchikus felfogást érvényesítsék a társadalomban, az állami törvényhozásban és érvényesítsék más felekezetű emberekkel szemben. Ilyen értelemben tényleg soha sem engedte meg a Szentszék a politizálást, ilyen természetű politizálástól mindig óvta a katholikusokat. De nem is politizáltak ilyenformában a katholikusok soha, főképpen nem Magyarországon, amit legjobban bizonyít az, hogy amikor annak idején például a néppárt a legádázabb harcokat vívta az akkor uralmon levő liberálispárt ellen, ugyanabban a pártban mindig talált katholikus papokat is. Ma is jóformán nincs az a pártja Magyarországnak, amelyben katholikus pap ne volna. (Malasits Géza: A mi pártunk mentes tőlük!) Még nem biztos, hogy nem lesz. (Petrovácz Gyula: Van is!) Egyáltalában sohasem intendált ilyen természetű pártpolitikai eljárást a katholikusok részéről, de ilyet egyetlenegy alkalommal, egyetlenegy országban sem követelt. Azt azonban nem lehet kívánni, de nem is volt sohasem a Szentszék intenciója, hogy amint a liberális felfogású ember a maga liberalizmusát, a radikális felfogású ember a maga radikalizmusát, a konzervatív ember a maga konzervatívizmusát s a szociáldemokrata ember a maga szocialista, marxista világnézetét beleviszi a politikájába, úgy a keresztény vagy katholikus ember is ne vigye bele a maga vallási meggyőződését a politikába, ne vigye bele a kereszténységet is, mert hiszen a kereszténységnek van kialakult felfogása a magántulajdont illetőleg, a közkötelességeket illetőleg, a családi viszonyt illetőleg, az állam kontsrukcióját illetőleg. Ezeket a meggyőződéseket lehetetlen az embernek önmagából kiszakítania akkor, amikor politizál s ez mint alaptónus és alapérzés kétségkívül megnyilatkozik az illető politikai gesztiójában is. De ez megnyilatkozik mindenkiben kivétel nélkül, amint tehát nem kifogásolható, hogy a liberális mentalitású embernek a liberalizmusa megnyilatkozzék a politikai állásfoglalásában, úgy nem lehet kifogásolni azt sem, ha a keresztény vagy katholikus ember mentalitása szintén megnyilatkozzék benne. Természetesen ez sohasem fog odáig menni és sohasem ment odáig, hogy a keresztény politika alatt bárki is azt értelmezze, hogy az ő dogmatikus, hierarchikus egyházi felfogását akarja bárkire, akár az államra magára is rákényszeríteni. Ennyiben volt, van és lesz keresztény politika s ezért sohasem fogjuk akceptálni azt a felhívást, amelyet Gál t. képviselőtársunk tett, hogy & keresztény jelleget töröljük el a politikából és azt ne használjuk semmiféle jelzésre, maradjunk csak a nemzeti mellett. Ha a nemzeti jelleg szemben állana a keresztény jelleggel, ha ez a kettő kizárná egymást, akkor lehetne arról beszélni, hogy a politikában választani kell a kettő között. Azt azonban még sehol a világon senki sem tudta igazolni, hogy a keresztény jelleg és a nemzeti jelleg egymást l ülése 1929 május 15-én, szerdán. 299 kizárja. Ellenkezőleg, a mi meggyőződésünk az, hogy egymást kiegészíti, egymást támogatja, egymást erősíti s ezért igenis, rendén valónak találjuk, hogy ezt a két jelleget akármelyik párt a maga programmjában egymás mellé helyezze és mindkét szempont szolgálatára a saját erejét beállítsa. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami azután személy szerint vonatkozott arra, hogy én a vidéken vagy tudom is én hol, perszonifikálom a kereszténységet a saját személyemben, ezt kénytelen vagyok egyszerűen szónoki frázisnak tekinteni Gál t. képviselőtársam részéről, mert ezt a szerénytelenséget én még soha el nem követtem s valószínű, hogy a jövőben sem fogom elkövetni. Azt mégis csak tudom, hogy a kétezer esztendős kereszténységnek nincs szüksége Haller Istvánra, legfeljebb Haller Istvánnak van szüksége a kereszténységre. En tehát sohasem állítottam oda magamat úgy, mintha én volnék a szimbóluma és én volnék nem tudom minő létfeltétele és életfeltétele a kereszténységnek. Ilyen szerénytelenségre sohasem fo'-ok vetemedni. Ami a harmadikat illeti, Bessenyey Zénó t. képviselőtársam egy közbeszólás formájában azt mondotta, hogy egypár szegény embert már lecsuktak volna, ha azt hirdeti, amit Haller szokott hirdetni a vidéken. Sajnálom, hogy^ t. képviselőtársam nincs itt. En felhívom t. képviselőtársamat, legven szíves nótolni a magyar hatóságok mulasztását, mert én még olyan beszédet nem igen mondottam, amelynél a hatóságok képviselői ott nem lettek volna, ahol ezen túlmenőleg sereg újságíró is ott nem lett volna. Sőt ellenfeleim közül is mindig ip-en számosan voltak jelen. Még soha senki nem próbált elégtételt szerezni az én bármi néven nevezendő mondásomért vagv kijelentésemért, engem még soha sem sajtócikkért, sem röpiratért, sem beszédemért mé"? senki emberfia sem privát úton, sem hivatalosan, a törvény útján felelősségre nem vont. (Esztergályos János: Ülne csak itt!) Lehetetlen elképzelni, hogy énbelém, aki nagy csatákat vívtam és nagyon sok személyes ellenséget szereztem magamnak a választási hadjáratoknál, ha tényleg sebezhető lettem volna, ezen a módon meg nem próbálták volna belém döfni a lándzsát. Miután senki ezt meg nem próbálta velem szemben, ezért elvárom Bessenyey Zénó t. képviselőtársamtól, adja meg azokat az indokokat, amelyek alapján ezt az állítását megkockáztatta, mert nekem meg kell találnom a lehetőségét és módját annak, hogy ezért magamnak elégtételt szerezzek. (Petrovácz Gyula: Várhatsz babám, elvárhatsz!) Ezek után engedje meg a t. Ház, hogy áttérjek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. A költségvetés eddigi vitájának egyik jellemző tünete volt, hogy igen sok képviselőtársunk nem anynyira a költségvetés egyes tételeivel, az egyes tárcák feladataival foglalkozott, mint inkább általános politikai elveket fejtegetett és — hogy , úgy mondjam — talán teoretikusnak is látszott, tehát esetleg távolesett érdeklődése azoktól a témáktól, amelyek most közvetlenül előttünk vannak; de hiszen nincs módjában a képviselőnek a maga általános politikai felfogását vagy általános politikai kritikáját máskor elmondani, csak éppen az általános vitában; a konkrét kérdésekkel lesz módunkban foglalkozni a tárcáknál külön-külön. En is azt fogom tehát tenni, hogy most azokat az általános politikai elveket próbálom az igen t. képviselőtásaimmal megismertetni és ha lehet, ; elfogadtatni, amelyek szerint én szeretném látni a^ magyar állam jövendő politikai berendezkedését, újjáépítését.