Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15~én, szerdán. 293 T. képviselőtársam, higyje el, hogy semmi szükség sincs arra, hogy ezért a beszédért mentegetőzzék, (Meskó Zoltán: Eszem ágában sincs!) mert az az izzó magyarság és hevület, amely beszédének első részében megnyilatkozott a magyar szóért, a magyar nyelvért és cselekedetekért, méltóvá teszi arra, hogy a mélyen t. képviselő urat, pártkülönbség nélkül üdvözöljük. Ez az ellenzéki felfogás, amelynek én itt hangot adni kívánok, egyáltalában nem olyan, mint amilyet egy fakciózus ellenzékről feltételezni szoktak. Engedje mee a t. Ház, hogy ennek az ellenzéknek álláspontját, ennek az ellenzéki álláspontnak vezérlőgondolatát úgy ajánljam a mélyen tisztelt Ház figyelmébe, mint ahogy sokkal szomorúbb időkben, azokban az időkben, amikor még benn a Házban • is tombolt bizonyos társadalmi egyenetlenség, különösen azokban az időkben, amikor itt az egykamarás rendszer mellett még az egymásiránti megértőkepesség is lefokozottan jelentkezett. Akkor felállott itt egy képviselő, aki egy pártnak volt vezére, amely az aneziennitás szempontjából a leghosszabb múltra hivatkozhatott. Ne vegyék ezt se rossznéven, ha azt mondom, hogy azok között az újdonsült pártalakítások között, ; amelyek a magyar közéletet ma megülik, éiszre kellene venni, hogy egy világáramlat középpontjába helyezkedő, nemzeti érzülettől áthatott és nemzeti érzületre felépített, nemzeti talajban gyökerező, az izzó hazafiságot következetesen megmutató demokratapárt megérdemelné azt, hogy meglássák benne azt a történelmi jogfolytonosságot, / amely a

> magyar társadialomnak a jogegység és a jogegyenlőség talapzatára való állítását jelenti. Ez a képviselő, pártunk nagynevű elhunyt elnöke, aki szemben állott a kormánnyal, ezt mondotta akkor bevezető szavaiban (olvassa): «Ne harcoljunk kiélesített fegyverekkel egymással szemben. Mindig gondoljuk meg, bármi tegyen a véleményünk, hogy a megcsonkított ország kormánya Magyarország kormánya, amelyre rá van bízva az ország sorsa.» (Neubauer Ferenc: A frankügyben is ezt kellett volna mondania.) A kormány vegye észre, hogy az ellenzéki frontról felé hangzó bírálat mindig a kímél étnek " azt a hangját mutatja meg. hogy kifelé ne láttassék több, mint amit láttatni ajánlatos. Mert ha felfogásbeli különbség, ellentétes meggyőződés elválaszt is bennünket egymástól, a magyar érzés összekötőkapesán keresztül, egy nagy célban, egy nagy törekvésben, egy nagy lendületben, egy öröklött nagy tulajdonságban egynek kell lennünk s ez kell. hogy állandóan szemünk előtt lebegjen: békés egyetértéssel visszaszerezni mindent, amit elraboltak tőlünk. (Élénk helyeslés. •+- Taps a balközépen.) T. Képviselőház! Külpolitikai kérdésekhez akarok nyúlni és ezért bocsátottam előre ezt az alapérzést, amely áthatja lelkemet. Mint ellenzéki kimondom nyíltan, megdicsérem a kormányt (Éljenzés jobb felől) külpolitikai magatartásának bizonyos vonatkozásaiban. Dicséretesnek tartom, hogy egy fellendülő nagy nemzet barátságát biztosítani tudta részünkre és nem lehet ez országban senki, aki külpolitikai értékét ne vallaná egy szabad, nagy, feltörekvő, dolgozó nemzet jóindulata, barátsága *és szövetsége megszerzésének. Az olasz barátság Magyarországon érték, amelyet nem szabad egyszerű efemer jelenségként tekinteni, mert meg kell látni benne történelmi evolúcióknak eredményét és ha ma mindnyájan azt mondjuk, hogy a kossuthi nagy gondolat kell, hogy fűtsön minket belső és külső rekonstrukciónk szempontjából, akkor észre kell vennünk, hogy a kossuthi gondolat ott Olaszországban termett a magyar külpolitika irányítására. Ö észrevette, hogv lehetnek idők, amikor mesterkedések és háborús velleitások megszakítják a nyugodt fonalat. De politikai életünkben visszatér, mindig vissza kell, hogy térjen a nének politikai életében az az eredő, amely a történelmi szükségességből emeli ki a nemzetet. Olaszország földjén a régi időkben nem államférfiak találkozása létesítette a szövetséget, hanem a nemzetek közös érzelme, az az érzés. amely a szabadságvágyódásban mutatkozott. A szertefoszlott, apró részekből állott Olaszország népe, amely akkor csak mint Itália szerepelt és olasz egység nem volt, a kossuthi szóval, kossuthi hanggal, kossuthi lelkesedéssel karöltve járt, amikor ébresztő szózatát hangoztatva megmutatta, hogy a magyar szabadságvágyódás, a magyar letiportsággal való felkelés érzete azonos a szabadságravágyó Garibaldi népének érzületével. Itt rejtőzködnek azok a kincsek, amelyek nem emberi munkával, hanem történelmi erővel dübörögve jönnek elő és két nemzetnek egymásrautaltságát hirdetik. Itt van egy másik történelmi erő, amelyért ugyancsak tisztelet illeti a kormányt; itt van az az erő, amely a lengyel barátságnak és a gazdasági kapcsolatoknak felépítésében mutatkozik. Utalok arra, hogy ugyancsak Kossuth Lajos volt az, aki ezt az egymásrautaltságot először ismerte fel. Legyen szabad idéznem, hogy 1863 július 14-én Kossuth levelet írt.a lengyel szabadság feltámasztása érdekében a lengyel nemzeti kormány komitéjához. Erre a következő választ kapta : «A lengyel nemzeti kormány megkapta önnek július 14-éről kelt közlését, amelynek nagy horderejét egész teljességben méltányolna.» Megírta a módját, hogy Európa térképének hogvan kell átalakulnia a lengyej és magyar szabadság és az olasz regenerálás érdekében. Megírta és látnoki szemmel megmondotta, hogy azok a népek egymásra vannak utalva, akiknek lelke mélyén a szabadság és függelenség gondolata él s akik soha sem néznek arra, hogy mit vegyenek el mástól, hanem hogy hogyan őrizzék meg azt, amit a természet törvénye nekik adott. Á lengyel komité méltányolta Kossthu levelét azért, mert abban ugyanazt a fenkölt szellemet, ugyanazt a széles látókört, ugyanazt az éleselméiűséget találta fel, mely az ő egész politikai életét jellemzi. T. Képviselőház! Az ilyen szemelvények alkalmasak arra, hogy a történelem mérlegén át ne a mának népszerűségi vagy népszerűtlenségi kérdésében mutatkozzék meg a bírálat, hanem a jövőbelátás gondolata kell, hogy áthasson minket s olyanok legyünk nemzeti egészben, mint a szeizmográf, amely egy rezdületet is megérez és megadja a visszhangját annak a mozgalomnak, amely a nemzet lelkének mélyében él.. Ha így készül, így épül valami, akkor a kezdő lépésekben meg kell látni azt a nagyvonalúságot, amely kifelé a magyar nemzetnek békés érvényesülését, a magyar nemzetnek népszerűségét és rokonszenves voltát kelti fel. És én azt tartom, hogy minden külpolitikai kérdésnek ez kell, hogy a gerince legyen: a magyar népet rokonszenvessé kell tenni Európa előtt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem habozom azonban kijelenteni, hogy amint dicséret illeti meg a kormányt a kezdő lépésekért, úgy ennek garanciája csak akkor lesz meg, ha a továbbiak harmonikus lépést mutatnak Nyugat felé. Nem elég egy overtür, az egész opusnak hatnia kell