Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

294 'Az országgyűlés képviselőházának és nagyszerűnek lennie. Az az overtür, amely megnyilatkozik egy olasz vagy lengyel barát­ság felépítésében, nem elegendő; garanciák szerzendők arra, hogy ezt nem veszik rossz né­ven, mert látják békés és komoly szándékunkat, látják, hogy nem az elégedetlenség szítása, ha­nem a harmonikus együttműködés az, amely bennünket áthat. r Nem végződik a Nyugat a szomszédságban és higyje meg a t. Ház, nem közhely, amikor azt mondom, hogy Magyar­ország külpolitikai ereje azon nyugodott a nagy államalkotó király bölcs uralkodása ide­jén, hogy az akkor a kultúrát egyedül hordozó kereszténységet nem Keleten kereste, pedig ott is megvolt a nagy keresztény egyház; átvehette volna Szent István a keleti egyházat éppúgy, mint a nyugatit és a nyugatit választotta he­lyes érzékkel azért, mert Magyarország geográ­fiai elhelyezkedése és Magyarország jövendője egy nyugati kultúrától átitatott eszmekörben lehetsége csupán. Amikor ezt a történelmi evei itt felidézem, meg kell mondanom, hogy párhu­zamosan több volna a teendő a Nyugat felé való nagy szimpátiák felkelése terén. Nem szabad azt mondani, hogy a külpolitika «ne nyúlj hozzám». Higyjék el mélyen t. uraim, hogy a ballplatzi hibák azért követtettek el, mert nem volt szabad gondolat, szó és nyíltság, amely megmondhatta volna a hibákat, mert féltették a nagyhatalmi állást. Magyarországot nem szabad félteni a nyilt kritikától és a t. kormány is érezze át, hogy amikor erről a helyről itt va­laki beszél, felelősségérzettel és felelőssége iu­datában beszél, ha kijelenti, hogy nem elegendő az, ami történt és ezért többet kíván. Mert csak emlékezzenek vissza, másfél évvel ezelőtt, amikor a francia—angol flottaegyez­mény nyugtalanította a kedélyeket, amikor egy világáramlat új megindulásától féltek, akkor kiderült, hosry eza francia és angol együttesség és érzés olyan mély, olyan erős, hogy ezt az erőt nem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesz­teni és számolni kell azzal, hogy a francia és angol együttesség gazdasági és politikai vonat­kozásban olyan faktor, amelyhez úgy kell köze­ledni, hogy mindenki lássa, hogy Magyarország közeledése szerény, de büszke és önérzetes. Nem szabad, hogy az ellentétek szításának helye legyen, nem szabad, hogy az utódállamok részé­ről félremagyarázzák a mi magatartásunkat, úgy tűntethessenek fel bennünket, mint nyug­talan elemet, mint ahogyan a franciákat tűn­tették fel évtizedeken keresztül, akik a reváns gondolatától áthatottan vitték ' politikájukat. Nézzék meg, milyen nyiltan beszélnek Briand és Stresemann a közeledésről, '. amelyben benne van az Elzasz-Lotharingiáról való lemondás gondolata. Stresemann ezt nem szegyeli és keresi a lehetőségeket egy jobb jövő felépítésére, amely nemzedékek szenvedését teszi jóvá. Es ha ez így van, akkor a stresemanni gondolatba könnyű beleilleszteni a magyar gondolatot ús-y, hogy ne fájjon senkinek, hogy mi büszkén hirdetjük az olasz és lengyel barátságot és vágyakozunk arra, hogy a többiek utánozzák ezt és^ keressék a magyar nemzetnek barátságát azért, mert ga­ranciája Európa békéjének. T. Képviselőház! Nézzék meg azokat a nyi­latkozatokat, amelyeket a német kamarában soha el nem mulaszt a külügyminiszter, aki hangoztatja a franciákkal való őszinte kibékülés gondolatát és a mellett mondja, hogy revíziót kér a lengyelekkel szemben. Semmi közünk ehhez, de ne láttassunk olyanoknak, akik izgága­ságot mutatnak e német felfogással szemben. A németek majd elintézik a lengyelekkel a maguk ügyét, de ne engedjük meg, hogy el­293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. homályosíttassék a tiszta magyar—lengyel ba­rátságnak gondolata, amely nem zavarja a német—lengyel kérdés rendezését. így néz ki az a szükségesség, amely a magvar nemzet jövője érdekében e^y okos és nyilt körültekintő, egész Európára kiterjedő, szövetséges társakat, bará­tokat kereső Magyarországot mutasson meg a népeknek. A Palmerston-akció akikor kezdődött Magyarország és Kossuth érdekében, amikor népszerűvé vált- a magyar kérdés. A magyar kérdés rokonszenvessé tétele és népszerűsítése oly külpolitikai gondolat, amely nem a követség és a nagykövetség fogadó estélyein nyer elin­tézést, hanem abban a kapcsolatban, amelyet a német kereskedelmi utazó Magyarországon érez és a magyar borügynök érez Angliában vagy Svájcban. Az az összeköttetés helyes, amely a békés termelő erőket kitanítja a nemzetek egy­másrautaltságára és felépít oly közösséget, amelynél a politika, a külpolitika csak eszköze egy gazdasági egészségnek. Tanuljuk ínég, hogy ne az legyen a további szózat, hogy más kárán tanulj a bölcs, más ká­rán okul a magyar, én azt a szállóigét szeretném megteremteni, hogy a más szerencséjén tanuljon végre a magyar. Lássa be, hogy azok a szeren­csés alakulások, amelyek gazdasági fellendü­lésre vezetnek, amelyek a prosperitás elérését mutatják és amelyek egy fenyegető rémnek gazdaságig erővel állnak ellen és amelyek kap­csolatot létesítenek egy európai kulturális fel­fogástól távol álló teljesen idegen vad hullám­zású diktatórius berendezésű Oroszországgal szemben, de a kulturális felkészültségű gazda­ságos erők oly felépítését mutatják, ameyl el­fogadja a német és angol áruért az arany rube­belt, s egyúttal építi azt a közös frontot, amely a polgári hegemóniának és a munka birodal­mának, az egymásrautalt nemzetek polgári és kispolgári világának azt a fennkölt szellemét árulja el, amely egyedül garanciája annak, hogy Európában többé felfordulás ne lehessen, és ne legyen, mert művelt nemzeteknek egy­másba fogott karja ; ereje, tudása, fizikai és szellemi képessége áll közös vétóként oda,^ hogy hordák itt többé gonoszul és hiványul az állami rendet ne zavarják. (Tetszés a baloldalon.) T. Képviselőház! Higyjék el, hogy az ilyen kritika, az ily bírálat és meglátás csak arra való, hogy szakítsunk régi elavult oly módsze­rekkel, amelyek a népekkel való kormányzást a népek nélkül intézték el. Egy parlamentáris életerő az a buzogó erő, amely a fajiság és a kultúra gondolatán keresztül is egy társadalmi egységet tart szem előtt és nem nézi a szárma­zást, hanem nézi a nemzethűséget. Az ebből a talajból fakadó erősségek azok, amelyeket nem­zeti erőként ünnepelhet a világ, nem a múlt időknek azok a sötét maradványai, amelyek kedvenc szólamokként kiállították azt a bizo­nyítványt, hogy csak privilegizált hazaszeretet van. Es amit Meskó Zoltán t. barátom elmondott a magyar nép dicsőségére, higyjék el, hogy e külső jelenségekben sok belső erő húzódik meg és az, amit nemzeti géniusznak neveznek, ha él is a lelkekben,^ annak a kikivánkozása azonban csak egy egységes nagy társadalmi evolúcióban lehetséges. Nagy felelősség van azokon, akik lerántják a pártélet sarába azokat a magasz­tos gondolatokat, amelyek a társadalmak meg­mentésére és egy ilyen megmentett világnak létrehozására késztették a gondolkodókat, akik nagy prófétáiként jelentek meg a szenvedő emberiségnek. És ha itt a háború utáni törté­nelmünket vizsgáljuk, lehetetlen rá nem eszmél­nünk arra, hogy itt a hibák hibái, tömeghibák követtettek el magában az uralkodó kormány-

Next

/
Thumbnails
Contents