Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

292 Az országgyűlés képviselőházának ivóvíz. Hiszen nem tudom, hány száz község' van, ahol nincs rendes ivóvíz. (Ügy van! jobb­felől.) Keveslem azt az összeget, amelyet erre a célra a költségvetésbe beállítottak; ezt leg­alább háromszorosára kell felemelni, hogy min­den község megkezdhesse a kútfúrást. Szóvá kell még tennem az orvosi nyomort. A társadalom lerongyolódása magával hozta, hogy az orvosok nagyrészé úgyszólván kenyér nélkül van, nem tudja mindennapi kenyerét megkeresni. Budapest betegeinek 80%-a ingye­nes beteg. En magam is a mellett vagyok, hogy minden szegény embert megillet az, hogy az állam állítsa helyre megromlott egészségét, de olyan egyéneknek, akik nyáron külföldi fürdő­kön költik el pénzüket, olyan dámáknak, akik perzsabundában mennek az ingyenes rende­lésre, nem dukál az ingyenes rendelés. (Reischl Richárd: Azt nem ők veszik!) Az ingyenes rendelés megillet minden sze­gény embert, akinek szegénységig bizonyítványa van. A szegénységi bizonyítvány kiadásánál azonban nagyon óvatosan kell eljárni, mert aki bír fizetni, az fizessen az orvosnak is. Hiszen mindenkinek fizetünk készpénzzel, csak az or­vosnak adjuk oda dugva, borítékban a tisztelet­díjat. Itt a helyes középutat kell megtalálni. A szegény embert feltétlenül szükséges, hogy in­gyen kezeljék, ingyen gyógyítsák, de, aki bír valamit fizetni, az fizessen valami mérsékelt díjat. Utóvégre egy nagy társadalmi osztályról van szó. (Reischl Richárd: Ha a szegény falusi ember megbetegszik és operálni kell, akkor egy hold földjét kell neki eladnia!) Beszélnék még, de most nagyon kevés az időm, a pénzügyi dologról. (Halljuk! Halljuk!) Ezen a téren üdvözlöm a pénzügyminiszter urat és Fábián Bélával ellentétben sokat várok tőle. Öt egy nagy név is kötelezi. Ismerjük múltját, ismerjük működését közgazdasági té­ren; szentül meg vagyok róla győződve és itt igazán nemcsak kormánypárti ember beszél be­lőlem, hanem tiszta meggyőződésből mondom, hogy sokat várok tőle. ő ismeri az életet, és nemcsak mondja, hanem az élet minisztere is lesz. Hogy mást ne mondjak, megkezdte az. ál­latforgalmiadó és a földadó leszállítását és a régi adótartozások felülvizsgálását és tóVé é (Propper Sándor: Ügv járnak majd vele, mint a németek Moltke unokaöccsével!) Tagadhatat­lan dolog, hogy nagyon sokan vannak ebben az országiban, akik még mindig nem tudják, hogy volt egy Bud nevű pénzügyminiszter és most már Wekerle a pénzügyminiszter; nagyon sokan még mindig Kállaynál tartanak az adó­hátralékok dolgaiban. Nagyon helyes, hogy eze­ket a hátralékokat végre felülvizsgálják, mert másképpen sohaisean lesz vége a dolognak; a kamatokkal állandóan szaporodik a tőke, pecP"" az államnak nincs belőle semmi haszna és hiába vexálják evvel az adózókat. Kérem a pénzügyminiszter urat, hosv kü­lönösen a falusi embereknél ne akkor küldje ki a végrehajtót, amikor minden kis gyermek tudja, hogy az egész faluiban nincs 200 pengő készpénz; akkor hiába küldenek ki végrehajtót. hiába foglalnak. Tessék az időt úgy megválasz­tani, hogy akkor menjenek az adó behajtására, amikor a földimívesnépnek, a gazdának, otthon pénze van. (Felkiáltások jobbfelől: Mikor van?!' A kultusztárcára vonatkozólag figyelmébe ajánlom a t. kultuszminiszter úrnak, — csak nagyon röviden, — a tanfelügyelők kérését, amit memorandum alakjában is előterjesztet­tek, hogy az V. fizetési osztály — ami megvan másoknál is — nyittassák meg előttük is. (Pí£*i 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. tér László: Megvan!) Nem mindegyiknél. Azt kérik, hogy bizonyos számú szolgálati év ut/n különösen nagy vármegyékben mindegyiket il­lesse meg ez. Szóvá kell tennem, — csak röviden beszé­lek, — hogy ne engedjék meg a Nemzeti Szín­ház tagjainak, hogy mindenféle lokálban fel­lépjenek. Pl. a Nemzeti Színház tagjai közül valaki az Alpesi falubán kutyaugatás-imitá­cióban vesz részt. Ez a színházra és magára a nemzetre egyaránt lealacsonyító. Tessék azt az igazgatót felelősségre vonni s ha nem állja meg a helyét, távozzék onnan, úgyis sok a panasz ellene az országban, de azt nem lehet megengedni, hogy a Nemzeti Színház tagja az Alpesi faluba kiálljon oda és kutyaugatást imitáljon. (Zaj a baloldalon.) A honvédelmi tárcánál azt szeretném, mint minden magyar ember, hogy megszűnjék a zsoldos hadsereg. (Ügy van! Úgy van!) Igazat adok annak a szegény földmíves embernek, aki azt mondotta, hogy uram, addig nem lesz rend, amíg nem Lesz hat krajcáros baka és tekintetes vicispán. (Úgy van! Ügy van!) Itt csak arra szeretnék rámutatni, hogy segíteni kell a katonatisztek helyzetén. (Egy hang jobb­felől: Tekintetes vicispán már nem lesz! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem! Ma már a kis­kutya is «méltóságos»! — Fábián Béla: Ki ne­vezi ki a kiskutyákat?) A katonatisztek anyagi helyzetén feltétlenül segíteni kell. Különösen pedig a nős tiszteken, akik a kauciót annak idején hadikölcsönbe fek­tették és most a legnagyobb nyomorban vannak. Egy katonatisztnek nem lehet foltozott ruhában járnia, mellékfoglalkozást nem űzhet, így tehát feltétlenül szükséges, hogy különleges elbánás­ban részesüljön. Kérem továbbá^hogy méltóztassék az uzsora­törvényt idehozni, állapítassék meg, hogy meny­nyi törvényes kamatot lehet szedni. Az egyes üénzintézetek részéről örökös rablásnak vannak kitéve vidéken a szegény emberek. Ennek véget kell vetni és meg kell állapítani, hogy mennyi az a kamat, amennyit szedni lehet a nélkül, hogy valaki az uzsoratörvény rendelkezéseivel összeütközésbe kerülne. (Fábián Béla: Csak ne az állami zálogházakat vegyék példának!) Még csak egy percre óhajtom igénybevenni a t. Ház türelmét. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Mi van a választójoggal?) Erre csak azt mondom, hogy ez ma nem aktuális. (Rothenstein Mór: Ezt már megtanultuk!) Az én állásponto­mat tudják a képviselő urak; tudják, hogy én a tiszta választásnak vagyok híve és csakis a tit­kos választásban látom a tiszta választás lehe­tőségét. A költségvetést elfogadom. (Elénk he­lyeslés és éljenzés. — Szónokot számosan üd­vözlik) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Hogy a budget­jogban magyar parlamentáris vonatkozásban a bizalmikérdés csak illuzórius, annak legnagyobb tanúbizonyságát adta az a kiváló beszéd, ame­lyet előttem szólott t. képviselőtársam elmon­dott. Kedvem volna őt ezért a beszédért az ellen­zéki fronton üdvözölni, (Udvardy János: Nem engedjük!) aminthogy igen sok képviselő urat a túloldalról beszéde után az ellenzékhez kellene számítani, mert hiszen az elégedetlenségnek és a panaszoknak olyan áradatát... (Meskó Zol­tán: A helyzetképet tártam a kormány elé és et­től a kormánytól várom az orvoslást és nem önöktől! — Propper Sándor: Megmutatták tíz év alatt gyönyörűen!)

Next

/
Thumbnails
Contents