Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május 14-én, kedden. âfi olyan szomszédos területek, ahol évről-évre megismétlődik az a helyzet, hogy az egyik közvetlenül szomszédos vidéken nincsen eső, míg az eső rendszeresen látogatja a közvetlenül szomszédos másik nagyobb területet, talán csak azért, mert az erdősebb, fásabb. En nem tudom ezt megindokolni, lehet, hogy laikus vagyok ebben a kérdésben,—nem is akarok otthonos lenni tökéletesen, mert nem az én szakmám — de mindenesetre felhívom a tudósok figyelmét erre a kérdésre, akiknek véleménye irányadóbb lehet. (Jánossy Gábor: A geológusok!) Nem a geológusokra gondolok, mert nem vitát akarok provokálni, de olyanokra, akik tudásukkal irányt tudnak szabni. Csapadékot az egész Tiszántúl az idén még nem kapott; nemcsak mostanában nem volt eső, hanem a télen sem volt csapadék. Míg Dunántúl a dombos vidékeken méteres magasságban állott a hó, a vasutaknak forgalmi zavaraik voltak, azalatt odakint a Tiszántúl fekete maradt a föld, elmaradt a rendes havazás és ez nemcsak azáltal tett nagy kárt, hogy kifagyott a vetés, hanem azáltal is, hogy a föld tartaléknedvessége elmaradt, nem kapott elegendő nedvességet télen. Vájjon milyen kilátásaink lesznek a jövőben? Hiszen most van május és amikor itt fent a fővárosban viharos esőzések vannak, odalent a Tiszántúl nem esik egy csepp eső sem. Az idei aratásnak azt hiszem, minden magyar ember aggódva néz elébe, mert éppen az a vidék a nagy magyar Alföld, amely a leghíresebb búzát termi, van katasztrofális helyzetben. Az ember nem tudja, mit hoz a jövő, mert nemcsak a gazdákat érte károsodás azzal, hogy kifagyott a vetés, hanem károsodás éri a földmunkásokat is, akik aratni akarnak. Mi lesz ezekből, ha nem lesz szükség aratókral Országos baj származhatik ebből nemcsak az egyes társadalmi osztályoknak és nemcsak a gazdának kárára. Ebben a sötét perspektívában feltétlenül előre kell számítanunk s előre kell gondolkoznunk a segítés módozatai felől. Meg vagyok arról győződve, hogy az igen t. kormány tisztában van ezekkel a súlyos bajokkal és segítségére megy az Alföld népének. Alig pár hete, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr beterjesztett egy javaslatot, amelynek egyik szakaszában a községek háztartásának kíván gyorssegélyképpen pár százezer pengőt biztosítani. Előttem szinte érthetetlen volt az a garázs vita, amely ennek a törvényjavaslatnak kapcsán keletkezett és amelynek során felsorakoztak a szónokok, az egyik oldalon a főváros képviselői, a másik oldalon a községek képviselői. Ez nem kívánatos szeparáció még a szavazás során is megmaradt, pedig szerény véleményem szerint egyenesen bűn szembeállítani a főváros és a vidéki érdekeit, akárcsak úgyis, hogy a főváros képviselői szavazzanak együtt és külön szavazzanak a községek képviselői. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Méltóztassanak csak meggondolni a mai helyzetet, amelynek tarthatatlanságlát nemcsak én hirdetem egykét esztendeje, hanem amit mások is beláttak és ami a szanálási törvénynek! abból a rendelkezéséből fakad, hogy a keresetiadót átengedi az állam a városoknak, a községeknek, a törvényihatóságoiknak. Milyen helyzet áll elő ebből? Olyan yiairosokban, ahol nagyobb a kereskedelem, fejlettebb az ipar, szinte hihetetlen mértékben megszaporodtak] a bevételek, a város jövedelmei. Ezzel szemben a községekben, ahol nem keresetiadó címén fizetnek az emberek, hanem földadó címén, nem maradt semmi a községek adójából és így végered^ menyben azt lehet mondani, hogy az állani szanálása a községeik pénzén, a községek adóján történt. Mert amit a városi ember fizetett kerestiadó címén, az megmaradt a városokban. Ez az államszanálás tehát a 'községeket nyomta és a községek háztartását nyomja még ma is. És ha aztán még marad valami pénz a községekben, (Jánossy Gábor: Dehogy marad!» annak 25—30% -kát elviszi a vármegye (Ügy van! Ügy van! a középen.) előbb, mielőtt befizetnek, kiróva negyedévenként pontosan és ha nem,megy pontosan, akkor jön a késedelmi kamat és jön a jegyzőnek a fegyelmi, ha nem szállítja ba (Ügy van! Ügy van!) Ez okozza aztán azt, hogy előfordul község, amely tisztviselőinek fizetésére elsején függőkölcsönöket vesz fel. Méltóztassanak elképzelni ezeknek a községeknek háztartási helyzetet. Méltóztassék elgondolni, mi lett volna akikor, ha a szanáláskor olyan képviselők ültek volna a Házban, akik talán közelebb állanak a föld népéhez és a községek érdekeihez s akkor nem ezt a törvényt hozták volna, hogy a keresetiadó legyen a törvényhatóságoké, hanem az került volna törvénybe, hogy legyen pl. a földadó a törvény hatóságioké. és a keresetiadó maradjon az lállamé. Mi lett volna akkor a helyzet? Akkor a községek indultak volna hihetetlenül erős fejlődésneiki Minden községben lett volna községi iskola, ki lettek volna kövezve az utcák, lett volna ivóvíz, lett volna minden községben artézi víz, nem kellett volna a népjóléti miniszter úrnak 150.000 pengőt beállítania artézi kutak fúrására, megcsinálta volna ezt minden község saját erejéből is, ha a földadó az övé marad és nem lesz az államé. Lett volna minden községben kórház, lehetett volna kultúrház, nem kellett volna Szabó Sándor képviselőtársamnak indítványoznia, hogy 500.000 pengőt kapjon erre a célra a földmívelésügyi miniszter úr. És akkor esetleg talán nem az újpesti polgármesternek, hanem mondjuk a szarvasi főjegyzőnek fizetése lett volna országos diszkusszió tárgya, ha — mondom — a földadó lett volna a községeké és nem a keresetiadó. En már tavaly voltam bátor egy határozati javaslatot benyújtani, amely a községek háztartásának rendezéséről szólott, amelyben arra kértem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy minél előbb terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé, amely megakadályozza a községi háztartások csődjét. Igen kevés történt ebben az irányban, pedig a pénzügyminiszter úr akkor elfogadta a javaslatot. (Jánossy Gábor: A régi!) Még Bud pénzügyminiszter úr volt. Most hasonló mentalitásból újra egy határozati javaslatot terjesztek az igen t. Ház elé és már bízom abban, hogy ez elfogadva tényleg hamarabb eredményt is er el, mert Szabó Sándor képviselőtársam már éppen tegnap megelőzött hasonló javaslattal. Határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a községi háztartások rendezéséről minél előbb törvényjavaslatot terjeszszen a Ház elé.» (Jánossy Gábor: Helyes.) Amint mondottam, én nem tartom szerencsés gondolatnak, hogy a várost szembeállítják a faluval, sőt minden eszközt és minden rendelkezésemre álló módot megragadnék arra, hogy közelebb hozzam a kettőt. Közelebb hozzam először érzésben, de közelebb hozzam őket térben is.. Es ez a térben való közelebb jutás szerintem még fontosabb. mert azután, ha térben közelebb van, közelebb kerül érzésben is. Utakat kell építeni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.)