Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

270 Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május lé-én, kedden. helvét, községet, ha legalább Ötvenen-hatvan an dolgoznak egy üzemben, ellenkező esetben az egész keresetiadót az a törvényhatóság kapja, ahol a munkavállalás történik. Ilyen módon áll elő a helyzet, hogy a munkások állandó fluktuálása, mozgása következtében egy-egy nyolctízezer munkással rendelkező község, mint példlául Soroksárszentpéteri, Dunaharaszti, Rákóeziliget a legszükségesebb köztintézmények nélkül marad. A község sem az útiát nem tudja megépíteni, sem villanyvilágítását nem tudja beszerelni, középületeiben pedig a legszegényebben és a legelhagyatottabban áll a világon. Például évek óta egy felekezet sem tudja megépíteni a maga templomát. Mi katholikusok például a legjobb^ esetben kétezer pengőt kapnánk templomépítésre, a református templom építésének gondolata pedig egyik helyen utópisztikus álom, másutt meg félbemaradt valóság. Nyolc-tízezer lélek lakik a községben és a község a maga erejéből semmiképpen sem tud segítségre sietni, mert a községnek nincs semmiféle hitele, ennélfogva még közintézményeit sem tudja megépíteni. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, tegye lehetővé, hogy ezek a községek a most említett célok érdekében is a rájuk eső keresetiadó százalékát megkapják. T. Ház! Beszédemnek lassan a végére érek, de szeretném még röviden összefoglalni az elmondottakat. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy ez a költségvetés súlyos terheket ró a dolgozó magyar népre. A romok eltakarításából minden magyarnak sok teher jutott osztályrészül. Tény, hogy egy vesztett háború után ebben a megcsonkított országban nem lehetünk gazdagabbak, mint voltunk a háború előtt. En egy nagy mérleget szeretnék készíteni az embereknek háború előtti és háború utáni gondolkodásmódjáról, lelkéről, igényeiről, divatjáról s meg vagyok győződve, hogy sokan ma mea culpát mondhatnának. " Mert nem minden bajnak Trianon az oka. Vannak bajok, amelyeknek elhárítása rajtunk, dolgozó magyarokon múlik, akiknek meg kell becsülnünk a garast s a végletekig meg kell feszítenünk minden magyar izmot és minden magyar ideget. Nem szabad elfelejtenünk hinni a magyar sors örökkévalóságában, mert feltámadása csak annak van, aki hinni el nem felejt és hinni tud. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: Mélyen tisztelt Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azokkal a szociális kérdésekkel, melyekre előttem szólott igen t. képviselőtársam értékes beszédében rámutatott s amelyek hozzám orvosi előképzettséggel bíró politikushoz igen közel állanak, majd Csak a népjóléti tárca általános vitájában óhajtok röviden foglalkozni, de a küzdelmes szomorú magyar életnek egy-két megoldásra váró problémáját mégis fel akaróm említeni szerény, szürke szavaimmal. Bár talán a mai magyar életnek, különösképpen pedig a nagy alföldi magyar életnek nyomorúságára nem is szükséges külön felhívnom az igen t. Ház figyelmét, ismeretes ez a magyar törvényhozók előtt és nem szükséges nagynevű, vagy divatos politikusok felfedezésére várni, hogy a tisztántúli ismeretlen országot felfedezzük. Előttünk nem ismeretlen a Tiszántúl, ismeretes annak minden apró ezernyi baja. Mi tudjuk azt jól, hogy sok százéves mulasztásoknak következménye a mai szomorú állapot. Talán nem is tisztán a mulasztások voltak okai, hanem tervszerű, szisztematikus bécsi kezek aknamunkája volt az, amely elhanyagolta Nagy-Magyarország közepét, a centrumot (Ügy van! a balközépen.) és előszeretettel tett meg mindent a magyar érdek ellen és idegen érdekekért a régi ezeréves határok mentén, ahol pedig nagyobrészt nemzetiségek laktak és ma idegen országok élvezik annak a politikának gyümölcsét, . (Jánossy Gábor: Ideig, óráig!) az Alföld független érzésű magyar népe pedig tudatlanságában és kultúrálatlanságában magáramaradt. Nekünk pótolnunk kell ezt a mulasztást, nem szabad érzéketlenül elmennünk a magyar községek ezernyi baja mellett. Hiszen a nagy magyar Alföldön a kanyargó Tisza mentén, a Körösök partjain sohasem volt küzdelem nélküli élet, a magyar földmívelő nérmek mindig harcot kellett vívnia az élettel. Ennek a népnek nem is olyan régen egvik legnagyobb ellensége volt a víz, a víz szeszélyes járása, mert éppen akkor öntött ki, amikor arra.szükség nem volt. Ma már az ármentesítő társulatok óriási költségekkel medrébe szorították vissza a kanyargó Tiszát és talán csak a pár esztendővel ezelőtti vésztől árvíz figyelmeztetett arra, hogy aZ emberi kéz munkái mégsem egészen tökéletesek és az ár akkor is betör, amikor arra legkevésbbé vár az ember. Ma már, t. Ház, annyira ármentesítve, víztelenítve van az Alföld, ho^V előáll lassanként a másik probléma : az évenként visszatérő szárazság kérdése. (Ügy van! balfelöl.) A szárazság és az eső hiánya nem egészen véletlen; igen kézenfekvő okai lehetnek. En u^yan nem vagyok természettudós, aki pontosan elő tudnám adni ezeket az okokat, de a magam természetes eszével gondolom azt, hogy az a sok víz, amely azelőtt az Alföldön a Tisza medrében végigkanyargott, ma leszaladt nem tudom mennyi idő alatt, de olyan rövidesen leszaladt a legnagyobb víz is, hogy äz Alföld klímája semmi hasznot nem lát, abból a párolgás folytán eső nem származik. A Tisza medre, a Körösök medre szabályozva van, meg van rövidítve, az összes termő földek keresztül vannak ásva kanálisok számára, amelyek mind, mind egy célt szolgálnak, azt, hogy a vizet mielőbb a Dunába és a Feketetengerbe vigyék. Pedig a vízre nagy szükség van, a szárazság réme egyre fenyegetőbben lép fel a nagy magyar Alföldön: ma már ott vagyunk, hogy a nyári hónapokban a reggeli harmatot is elviszi a nagy, szisztematikus ármentesítő munkálat. Azt hiszem, hogy ezen a téren előbb-utóbb feltornyosulnak a megoldásra váró problémák. (Jánossy Gábor: Már itt vannak!) Talán nem is olyan nagy költséggel, sőt egészen bizonyosan nem olyan nagy költséggel, mint amennyibe a víztelenítés került, meg lehet oldani a kérdést. Olyan kézenfekvőnek látszik az a gondolat, hogy azokat az agyonszabályozott, kiürített, holt medreket, a kanálisokat fel lehet használni víztartályoknak. Egy kis zsilippel való elzárás, a kanális végének, vagy a holt medernek zsilippel való ellátása lehetővé teszi, hogy azok a zsilipek ne szárazon meredezzenek egész nyáron át az alföldi rónán, hanem legyenek vízzel telve és párolgásuk a légköri viszonyokat szabályozza. • Van még egy kérdés, amellyel igen könnyű bizonyos eredményt elérni és amelyet az igen t. kormány erősen lansziroz is, és ez az Alföld befásítása, ami elősegítője a klíma szabályozásának. Minél több a fa az Alföldön, annál kedvezőbbek a légköri viszonyok, hiszen vannak