Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

Az országgyűlés képviselőházának 2 tatni egy körülményre, amely ennek a közalkalmazotti tábornak valamelyes enyhülést hozna és jelentene. Én ugyanis nem abban látom a hibát, hogy a kezdő közalkalmazottaknak 100 és 150 pengő havi fizetése van, hanem én albban látom az ország nehéz közgazdasági helyzetét, hogy még mindig sok ezer és tizezer azoknak a száma, akik ilyen fixfizetéses állások után is vágyódnak és törtetnek utána, mert a gazdasági életben maguknak még ilyen megélhetést sem tudnak kiharcolni. Én érzem, hogy ~ az alacsonyaiba fizetési osztály okban megélni roppant nehéz, a családos emJbérnek majdnem lehetetlen. Azzal fordulok az igen t. kormányhoz, hogy annak megértő szívű és a végrehajtásban erőskezű népjóléti minisztereihez, méltóztassék a közalkalmazottak részére betegsegélyző intézményt létesíteni. Lassan oda fejlődik a helyzet, hogy a társadalom minden rétege biztosítva lesz a betegség ellen, egyedül a sokszor olyan nagy irigységgel emlegetett köztisztviselői tábor marad ki a társadalom gondosságából, pedig az 1921 : évi XL

VI. tcikk egy betegsegélyző alap létesítését lehetővé teszi és minden közalkalmazottól illetményeinek két, illetve egy százalékát ténylegesen le is vonja. A kistisztviselő

1 a mai viszonyok között nem tud heteg gyermekének, feleségének, vagy önmagának orvost hívni, s a nemannyina veszélyesnek látszó bajok orvoslás és gyógykezelés nélkül maradnak, ott erőre kapnak a szervezetben, hogy azután később újult erővel tombolva kitörjenek

1

. Miért ne váljék lehetővé az, hogy a köztisztviselő az illetményeiből levont százalék teljes összegének ereje és az állam valamelyes csekély hozzáiárulása révén betegség esetére szóló biztosításiban részesüljön? Igen érdekes a költségvetés erre vonatkozó indokolása és egészen röviden volnék hátor azt kivonatosan előadni (olvassa): «Az 1921:XLVL te. 1. §-ának 7. bekezdése felhatalmiaJzta a kormányt, hogy az állami tisztviselők, nyugdíjasok, özvegyek és esaládta^snaik gyógykezelési költségeinek fedezése céljábóil a népjóléti és munkaügyi minisztérium kezelése alatt Betegsegélyző Alapot létesítsen, és hogv ennek gyaranítására azután a kormány havonként 12 millió paoírkoronát odafordítson, hogy ily módon a köztisztviselők illetményeiből levont 2%kal egyetemiben valamikép ez a kérdés rendezhető legyen.» «Ezen törvényes felhatalmazás alapján a népjóléti és munkaügyi miniszterin m azután ki is adta 1923-ban az úgvuevezett 40.000. számú rendeletet, amelyben azután intézményesen rendezte a szolfráltatmányokat és egyúttal 1% levonást állapított meg.» «A rendelet megjelenése után. annak ellenére, hogy az alap tagjainak járulékai a jelenlegi 1%-os levonást véve alánul- havi 139.333 pengőre emeltettek, mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogyaz alap bevételei elégtelenek. Ezért a fentemlített rendeletben nyújtott segélyek közül a 92.000/1924 N. M. M. számú rendelettel az üdülési segélyeket, a gyógyszer-vényfüzetek érvényességét és a^fogászati segélyeket be kellett szüntetni, a kórházi ánoltatás maximális időtartamát pedig egy évről félévre kellett leszállítani.^ majd utóbb az orvosi segélvdíjszabás mértékét is csökkenteni kellett, végül az 1927. évi 95.000. N.M.M. számú rendelettel az orvosi segélynyújtást és 50%-os eryósryszerköltség megtérítést, a műtéti beavatkozást igénylő esetektől eltekintve, szintén be kellett szüntetnie. Ugyanezen rendelettel be kellett még szün2. ülése 1929 május lá-én, kedden. 269 tetni az elmebetegeknek és a szülőnőknek az alap terhére való ápoltatását és az egyéb betegségekből folyó kórházi ápoltatás mértékét családfőknél 12 hétre, családtagoknál pedig 4 hétre kellett leszállítani. Ez utóbbi rendelet kibocsátása óta az addig II. osztályú ápolásra igényjogosultsággal bíró tisztviselők s ezek család; tagjai után is csak III. osztályú ápolási díj téríthető meg az alap terhére.» Az 1928/29. évi költségvetésbe erre a célra évi 350.000 pengő van felvéve. Ezt az összeget állami hozzájárulásnak minősítem, mert hiszen a tagoktól levont havi 1%-nyi, összesen 139.333 pengő havi hozzájárulás, járulék, 12-vel szorozva, évi 1,571.996 pengőt tesz ki. Ha most 2%;ot vennék alapul járulék címén és azt szoroznám meg 12-vel, úgy évi 3,143.992 pengő jönne ki. Ez olyan összeg, amivel -t~ úgy érzem— már is^ lehetne valamit kezdeni, hiszen az Országos Társadalombiztosító Intézet betegsegélyző ágazata körülbelül 7%-kai dolgozik, ennek azonban javarészét éppen táppénzek kifizetésére fordítják, ami itt a köztisztviselők betegség elleni biztosításánál fölöslegessé válik, mert hiszen fizetését az illető tisztviselő betegségében is megkania. Altalános számítások szerint — nem vagyok Frisch Ferenc — körülbelül 2—3*5% volna az, amelynél szépen megoldható volna ez a kérdés'és a nemzetnek ez az értékes rétege betegség, operáció esetén nem volna olyan szörnyen magárahagyatva. Innen kérem a népjóléti miniszter urat, hogy szociális biztosítási törvényalkotásaink közé vegye fel ezt a kérdést, ezt a gondolatot is, a közalkalmazottak betegség esetére való biztosítását. A szegényen, elesetten mindig segíteni kívánó lelke, tudása meg fogja tudni találni az utat és módot ahhoz, hogy ezen általam csak nagy vonásokban megrajzolt vázlatból szociális biztosítási törvényeink egy újabb mesterműve váljék. A költségvetés egész fonalán végigvonul a lakbéremelkedéssel az annak megfelelő költségtöbblet is. Arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a költségvetés letárgyalása után méltóztassék sürgősen módot nyújtani arra, hogv olyan községek, — célzok itt főképpen a Budapest közvetlen közelében lévő községekre — ahol a lakások szabaddá tétele kapcsán a lakbérek igen magasra emelkedtek, a köztisztviselők új lakbércsoportba való sorozással tisztességesebb lakáshoz juthassanak. Még 1927-ben voltam bátor erre vonatkozólag indítványt is bejegyezni és ez alkalomból újból nagyon kérem a pénzügyminiszter úr sürgős intézkedését. Itt nem arról van szó, hogy egyesek túligényelt lakásokban lakjanak, hanem arról, hogy hogyan fizessen évi 8—900 pen^ő lakbért £LZ cl tisztviselő, akinek évi lakbére 2—300 pengőben van megállapítva. Két szoba és honvha nem mondható túligrénylésnek, de annyi kellene hozzá, hogy családja tisztességes lakjék. Ha igen t. miniszter úr e kérdés iránt érdeklődni méltóztatik, az adatok egész sorozatát van módomban rendelkezésére bocsátani. Volna még eqy kérésem az igen t. pénzügyminiszter úrhoz és meg vagyok győződve, hogy a pénzügyi kormányzat bölcsesége hamarosan meglátná az útját és módját annak, hogy ez a kérés teljesíttessék. Arról van szó, hogy a Budapest környékén lévő községek lakosai a fővárosba és közvetlen a főváros perifériáin elterülő gyárhelyiségekbe járnak munkára. A község szolgáltatja az illetőknek a maga egyszerű kis községi szolgáltatmányait, az illetőnek keresetiadójából azonban egyáltalában nem részesül a község. A keresetiadó ugyanis csak az esetben illeti meg a munkavállalók lak39*