Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

Az országgyűlés képviselőházának k figyelmébe ajánlom a t. Háznak és Bud miniszter úrnak is Hegedűs Lóránt vasárnapi cikkét, amelyben azt mondja, hogy az a körülmény, hogy nekünk Németországgal nincsen kereskedelmi szerződésünk, katasztrofális állapotra vezet. (Jánossy Gábor: Nem rajtunk múlik!) Németországnak szüksége van 4 milliárdnyi állatbevitelre, Magyarország állatait pedig nem engedik be Németországba. (Bad János közgazdasági miniszter: Azt hiszi, mi alszunk, hogy mi nem csinálunk semmit? —- Fábián Béla: A Lényeg azt mutatja! — Gál Jenő: Eredménytelenül dolgoznak! — Bud János közgazdasági miniszter: Ön maid eredményesebben dolgozik! — Fábián Béla: Én egészen bizonyosan! Annál nem nehéz eredményesebben dolgozni, mint a jelenlegi kormány! — Zaj. — Elnök csenget.) En a t. miniszter urat nem vádolom alvással, nem vádolom azzal, hogy nem csinál semmit, én csak azt mondom a miniszter úrnak, hogy rossz politikát csinál, (Gál Jenő: Nem alszik, hanem ébrem álmodik!) rossz politika az elzárkózás politikája. (Bud János közgazdasági miniszter: Egész Európa azt csinálja! — Jánossy Gábor: Ügy van!) De mi kezdtük (Ellenmondások jobbfelől és a középen.) A miniszter úr mondotta azt, hogy egészen Európa, Anglia is védővámos ... (Fábián Béla: Csak.azt nem tudjuk, hogy Olaszország Jugoszláviától miért nem zárkózik el és tőlünk, szövetségesétől miért zárkózik elf) Azt mondja a miniszter úr, hogy egész Európa ezt csinálja. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Magyarország kezdte. Ez a baj. (Bud János közgazdasági miniszter: Hogy mondhatja ezt?) Magyarország kezdte az elzárkózást az autonóm vámtarifával 1924-ben. (Bud János közgazdasági miniszter: Ugyan, kérem!) Akkor véglegesen rálépett Magyarország az elzárkózás politikájának útjára. (Elénk ellenmondások jobbfelől és a középen — Bud János közgazdasági miniszter: Teljesen ellenkezőleg! — östör József: Ilyen tájékozatlanság! — Elnök csenget. — Fábián Béla: Mindegy, hogy ki kezdte, az a tény, hogy van!) Nem mindegy, hogy ki kezdte. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, közbeszólásoktól méltóztassanak tartózkodni. Lesz alkalmuk a képviselő uraknak a költségvetési vitában saját nézeteiket és felfogásukat kifejteni. Bródy Ernő: Majd én idézni fogok egy tudományos felszólalásból ebben a kérdésben. A Cobden-szövetség egy előadást tartott, amelyen a Cobden-szövetség alelnöke tudományos felszólalásában a következőket mondotta (olvassa): «Egészen természetes, nem is láthatjuk, mert a kereskedelempolitika életcéljához tartozik, hogy elzárkózásra a magas vámokra, a külföldi árukra rárakott sokféle burkolt terhelésekre a külföld sem felel a mi termékeink készséges befogadásával. Elzárkózásra csak hasonlót várhatunk feleletül. Ez nem volt és nem is lehetett egy pillanatig sem kétséges. Szinte csodálatos is, hogy a mezőgazdaság exponensei hogyan lehettek az autonóm vámtarifa lefektetésénél annyira lojálisak az iparral szemben és hogy nézhették ölhetett kézzel, mint temetik el hosszú időre exportkilátásaik legkisebb reménysugarát is. A mezőgazdaság nemcsak önmagának, de az országnak is felelősséggel tartozik akkor tanúsított passzivitásáért. Mert ha 1924-ben, akkori nagy nolitikai hatalmukkal, szembehelyezkedtek volna a készülő vámtarifával, az nem ebben, de még sokkal enyhébb formában sem láthatott volna soha napvilágot. A mezőgazdaság akkori vezetői azonban rövidlátásból feláldozták egész jövőjüket és meg 2. ülése 1929 május lé-én, kedden. 247 voltak elégedve, hogy maguk is vámvédelmet kaptak, mással nem törődtek. Miért volt szüksége a vámvédelemre a mezőgazdaságnak, azt a mai perspektívából alig tudjuk megérteni. De akkor a válságos labilitás és a magas vámok idején tényleg rá volt szorulva időlegesen a termelés az olcsó külföldi termékek távoltartására. Es mily rövidlátás volt még csak feltételezni is, hogy túlméretezett mezőgazdaságunknak e bevitel távoltartásához s nem az export emeléséhez fűződnek az érdekei, amely súlyos tévedést hamarosan belátták, de már késő volt.» Igen t. Képviselőház! Arra, amit a mélyen t. miniszter úr mondott, a Cobden-Szövetség alelnökének tudományos előadása a válasz, amely megállapítja a tényeket. De ezenkívül vannak itt más tények is. Mi történt azokkal a szerződésekkel, amelyeket megkötöttünk? Mi történt Ausztriával és mi történt Csehországgal? Csehországgal van kereskedelmi szerződésünk. Ennak a szerződésnek megkötése óta ott új malomipar támadt. A cseh kereskedelmi szerződés megkötése óta a helyzet az, hogy 1926-ban Csehországba irányuló kivitelünk 173 millió pengő volt, 1928-ban pedig leesett 145 millióra. Ausztriába 1926-ban 319 millió pengő volt a kivitel, 1928-ban ez leesett 278 millióra. Egészen világos tehát, hogy kereskedelmi szerződéseink rosszak; rossz időben kötötték meg őket; a kevésbbé fontos államokkal kötötték meg először a kereskedelmi szerződéseket, olyan fontos pozícióval pedig, mint Németország, nem törődtek eléggé. Ma már Németországgal és Svájccal szemben sincs kereskedelmi szerződésünk, és ennek a helyzetnek levét issza meg a magyar közgazdaság. (Fábián Béla: Hiszen csak volna itt titkos szavazás! — Jánossy Gábor: Akkor jobb világ volna? — Fábián Béla: Akkor a népakarat érvényesülne és nem lehetne népellenes politikát csinálni.) En nem vagyok dogmatikus gazdasági kérdésekben. En a t. miniszter úr helyén sem mondtam volna olyan apodiktikusan azt, hogy ezt a védővámos irányzatot fenn fogjuk, vagy fenn kell tartani. Én nem tudnám ilyen könnyen eldönteni ezt a kérdést, mert az én álláspontom az, hogy elsősorban a Magyarországon termő nyersanyagokra és ezekének feldolgozására kell súlyt fektetnünk. Ezeknek feldolgozására adhatok is védelmet. De engedelmet kérek, védelmet adni olyan áruknak, amelyeknek nyersanyagát idegen világrészekből hozzák be, és itt drágán feldolgozzák, és mesterséges vámvédelemmel megkárosítani a fogyasztóközönséget: én az ilyen politikának helyességét belátni nem tudom. Nem tudom belátni annak a politikának helyességét sem, hogy mi áron alul adunk el, és dupla áron veszünk. Áron alul kelnek el a nyerstermények és dupla áron kell vennünk az iparcikkeket. Engedelmet kérek, én ezt helyes politikának nem tartom. En a magam részéről legelsősorban is azt akarom, hogy a magyar nyerstermények feldolgozása Magyarországon történjék. (Bud János közgazdasági miniszter: Mi is ezt akarjuk!) Ha egyet akarunk, akkor nincs baj. A baj csak az, (Fábián Béla: Hogy akik hatalmon vannak, nem csinálják meg!) hogy a t. miniszter úr maga azt mondotta, hogy az autarkia álláspontján áll. (Bud János közgazdasági miniszter: En éppen ezt kifogásoltam!) Igen? Akkor igazán rendbejövünk. (Fábián Béla: Elméletben hamar rendbe tudnánk jönni a kormánypárttal, csak a gyakorlatban nem! — Bud János közgazdasági miniszter: Éppen ezt; helytelenítettem én is felszólalásomban!)