Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

248 "Az országgyűlés képviselőházának Most mindjárt egy olyan ponthoz érek, ahol egészen bizonyos, hogy egyformán gondol-, kozunk, csakhogy a hatalom a miniszter úr kezében van és a miniszter úrnak kell ezt megvalósítania, társaival egyetemben. Mi az oka annak, hogy mi nem tudunk versenyképesek lenni, hogy Magyarország nem tud exportálni? Egyik és legna^vobb oka ennek a súlyos adtóterhek, a közterheknek rettenetes mértéke. Mert amikor ilyen közterhekkel kell kalkulálni, akkor mi versenyképességünket nem tudjuk helyreállítani. A közterhek a régi Magyarországon a mai Magyarországnak megfelelő területén 700 milliót tettek ki, ma pedig kitesznek 1200 milliót, ma tehát az ötmilliárdot kitevő mezőgazdasági és ipari termelésnek majdnem negyedrésze közteher. Engedelmet kérek, így ez az ország nem tud versenyképesen termelni. Itt tehát a közterheket egészségesen le kell szállítani és elsősorban a forgalmiadó kérdését kell megoldani. En nagy örömmel hallom a kormánypárt köreiből is a forgalmiadó leszállításának hangoztatását, mert hiszen ez a kormány kezében van. En mint ellenzéki csak kérhetem, önök, mint kormánypárt, mint kormányzóhatalom cselekedhetnek. (Fábián Béla: Le kell szavazni önöknek a kormányt, ha nem csinálja azt, amit akarnak! — Jánossy Gábor: Azt csinálja, amit akarunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Plátói szerelem (Zaj. —* Östör József: Halljuk, halljuk a plátói szerelmet!) tűnik fel, amikor a kormánypárti szónok a forgalmiadó leszállítását követeli. Tessék neki cselekedni, tessék a kormányt bizalmában a szerint részesíteni, amint megteszi azt, amit kíván, vagy nem teszi meg. Ez nem bagatell kérdés. (Fábián Béla: Beszélni és szavazni!) Ez nem másorangú ügy, ez igen fontos kérdés. (Jánossy Gábor: Le is szállítjuk, de fokozatosan!) Bátor vagyok a forgalmiadó élettartama iránt érdeklődni. Meddig fog még fennállni? Kérdem a 1 miniszer urat, azt méltózitatik-e gondolni, hogy az idők végéig lesz fogalmiadó? (Gál Jenő: Bud miniszter úr már megszabadult ettől, most a másik miniszter úr jön. — Zaj. —Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Az ország is meg fog szabadulni! — Fábián Béla: Buktassuk meg a kormányt!) Elnök: Kérem a közbeszóló képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, mert a szónok nem képes beszédét folytatni. Bródy Ernő: Megint belevonom a világgazdasági helyzetet is. Mindenütt a világon volt forgalmiadó, de mindenütt megszűntették. (Fábián Béla: De sehol sem volt megspékelve ellenőrökkel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Ezzel a rendszerrel sehol sem volt megspékelve, ez magyar specialitás. (Fábián Béla: A magyar nép sajátságos természete! — Jánossy Gábor: Megszűntetjük!) A pénzügyminiszter urat arra kérem, hogy amint méltóztatott egy adóstatisztikát nekünk bemutatni, méltóztassék egy adóstatisztikát készíttetni a fázisrendszer hatásairól is és megállapítani azokat, mert itt egyhangúlag követeli a kereskedelem, hogy hozzák be a fázisrendszert. Ez még az államkincstárra sem járna károsodással. Ha tehát mi el tudunk igazodni és ha a kereskedelemnek ez olyan nagy érdeke és ha Bud miniszter úr azt mondotta volna, hogy a magyar kereskedelem szervezetlen, akkor ebben igaza van, mert ha szervezett volna, nem tudná elviselni, hogy évek óta hiába jajgat, hiába mozgolódik, hiába csinál akármit, nem 92. ülése 1929 május lé-én, kedden. tudja elérni azt. hogy a forgalmiadót leszállítsák, vagy pedig áttérjenek a fázisrendszerre. Igenis, szervezetlen a 'kereskedelem, (Östör József: Ez nem frázis!) de amikor a kereskedelem oly egyhangúlag követeli a fázisrendszert, akkor a kormánynak eleget kell tennie ennek a kívánságnak. Most kérem a mélyen t. közgazdasági miniszter úr figyelmét, mert most olyan dologhoz érek, — ezt már nemcsak) ígérem, hanem meg is teszem, — amelynek tekintetében — azt hiszem — teljesen egyek leszünk (Halljuk! Halljuk! a közéven.) és ez a tranzitókereskedelem kérdése. Én azt kérdem, ábránd-e Magyarországon, hogy itten a tranzitókereskedelem ismét visszatérjen a régi állapotba? Ezt az ábrándot valósággá lehet változtatni. Hiszen Magyarországnak geográfiai fekvése nem változott, Budapest a helyén van, a Duna ma is keletről nyugatra folyik. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Tévedés!) Pardon: nyugatról keletre! Tévedés sohasincs kizárva a földrajzban. (Derültség.)

f Figyelmébe ajánlom a mélyen t. miniszter úrnak, hogy dr. Stein Emilnek megjelent egy tanulmánya, (Bud János közgazdasági miniszter: Ismerem!) amelynek címe «Magyarország gazdjasági szierepe Nyugat és Kelet között» s amelyben elméletileg és gyakorlatilag — mondhatom — nagyszerű perspektívát adott a múltról és a jövőre vonatkozóan is a tranzitókereskedelem szempontjából. A háború előtt Magyarország a Balkán államok tranzitonelye volt. A nyersterményeket ide hozták fel 'és innen szállították el Nyugatra. Magyarország volt a porta orientális, Keletnek a kapuja. Azt (kérdezem tehátj, nem lehetne-e újra mindenféle eszközzel megpróbálni azt, hogy ezt a pozíciót visszaszerezzük? (Bud János közgazdasági miniszter: Meg is kell csinálni!) Nagyon helyes. (Fábián Béla: Szövetkezetekkel!) Én fogok itt egy gyakorlati megoldást is ajánlani, éppen Stein Emil előadása alapján. Ugyebár nem kell arról beszélni, hogy régen mi volt ez és mit jelentett az idegenforgalom szempontjából? Csak arra gondolok, hogy Magyarországon évente 1500 vágón tojás robogott keresztül; 1500 vágón, amely itt végigment a magyar rónákon s amely mennyiség háromszor többet jelent, mint a magyar termelés. Természetesen a háború után más helyzet következett be, de ha ez a békében megtörtént, még sem érthető és logikus az, hogy a tranzitókereskedelem székhelye Magyarországról és Budapestről szintén egy legyőzött állam területére, Bécsbe vándorolt át. Miért kerüli ki a Balkán Magyarországot és miért kerülik ki a megszállott területek Magyarországot? Mit kell és mit lehet tenni arra, hogy Magyarország ismét központ legyen? (östör József: Halljuk!) Nem fogok én itt csodaszerekkel szolgálni (östör József: Könnyebb lesz a gyógyulás!), csak egyszerű és természetes dolgokkal. A mélyen t. miniszter úr rámutatott arra, hogy ez legelsősorban tarifális kérdés. A Magyar Államvasutak tarifáinak kell igazodniok és alkalmazkodniok ehlhez a kérdéshez. Vissza kell tehát egy kicsit szállani a régi liberális világba, egy kicsit a Baross Gábor koncepcióját kell megfogni. Mit csinált Baross Gábor az Ő zonarendszerével Magvarországon Budapestből? Csinált egy árufelhozatali központot, amely azóta még szükségesebb, mert amint a miniszter úr is megemlítette, bizonyos standardizálás, bizonyos típustermelés kell, nehogy ezek az áruk, amelyek feljönnek az or-