Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
246 Àz országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május lá-én, kedden. gyarország jeles közgazdái mind, még mielőtt az autonóm vámtarifát megalkották volna. Azonban a védvámos irányzat felülkerekedett és különböző Ígéreteket tett Magyarországnak, ígérte a védvámos irányzat az államháztartasnak hogy a mezőgazdaság vállairól leveszi a terheket s hogy az ipar fogja a terheket viselni. Ígérte, hogy nagy nemzeti jövedelem jut magának az államkincstárnak a vámbehozatala által; ígérte a közgazdaságnak, hogy minimumra fogja szorítani az importot és fellokozza az exportot; ígérte, hogy tőkeképződést fog csinálni elsősorban a külföldi kölcsönök útján és azután majd megerősödve a hazai tőkeképződés előidézésével, ígérte szociális terén, hogy megszünteti, vagy majd levezeti a munkanélküliséget, ígérte, hogy az itten létező s a megszállott területekről beözönlő lakosságnak munkahelyeket teremt és ezáltal a védvámos irányzatot megerősíti. ígérte végül, hogy drágulás helyett be fog következni az általános olcsóbbodás és ígérte, hogy a külkereskedelem szempontjából könnyebbséget tud Magyarország részére előidézni és ezzel a mezőgazdaságnak is használni tud. Ezek voltak a védvámos irányzat ígéretei. Hogy megint ne maradjak csak az általámos szólamoknál, méltóztassék megengedni, hogy csak igen röviden ismertessem e védvámos irányzat legfőbb irodalmi exponensének s magának az autonóm vámtarifa szerzőjének: Ferenczi Izsó miniszteri tanácsosnak a művét, aki «A 40 magyar vámpolitika alapvetése» című, 1924-ben megjelent munkájában így ír (olvassa): «Szükséges ipari termelésünk fokozott védelme, mert egy a mainál jóval nagyobb termelőképességünk ipar nélkül az önálló állami lét terheit nem tudjuk viselni. Szükséges, mert a mezőgazdaság termelőképessége nem nyújthat elegendő ellenszolgáltatást a nélkülözhetetlen import-szükségletek ellenében. Szükséges, mert e nélkül a más pályádon boldogulni nem tudó, vagy menekült magyar értelmiségű számára nincs elhelyezkedési lehetőség 1 . Szükséges, mert az ipar, a befektetett tőkének oly kamatozást fog biztosítani, ami egyedül módja lesz a külföldi tőke ideesalogatásának. A fokozott iparvédelem még külön kereskedelempolitikai érdeke is az országnak és különösen a mezőgazdaságnak, mert... az új iparvédelmi tarifának segítségével remélhetjük csak, hogy a mezőgazdasággal szemben megnyilvánuló elzárkózás enyhülni fog és nem gabonát, hanem lisztet, nem nyers gyümölcsöt, hanem konzerveket, nem állatokat, hanem kész húsneműeket exportálhatunk majd a külföldre.» T. Ház! Méltóztatnak látni, hogy milyen Ígéretekkel volt tele ez a védvámos irányzat? Most már nézzük, hogy ez a védvámos irányzat, ez a forszírozott iparpolitika mily eredményeket produkált, hogy hogy állunk e kérdéssel, mi vált be az Ígéretekből. De én azt hiszem, hogy helyes és logikus eljárás, mert csakis egy ilyen vizsgálatnál ismerhetjük meg a tényleges helyzetet és egy ilyen vizsgálatból vonhatjuk le a tanulságokat, s amikor én beszédem elején azt mondtam, hogy ez így nem maradhat, hogy ez így tovább nem mehet, ez vonatkozik ennek az irányzatnak következményeire. T. Ház! Nézzük hát az ígéretek beváltását. (Jánossy Gábor: Hát nézzük!) Azt ígérte a védvámos irányzat, ho°T leszorítja az importot a minimumra és felfokozza az exportot. Egy statisztikai adat rögtön meggyőz bennünket arról, hogy itt milyen szomorú helyzettel állunk szemben. Az autonóm vámtarifa életbeléptetésének évében, 1925-ben, az összes árubehozatal 858 millió volt. (Pakots József: Több miniszter van a teremben, mint egységespárti képviselő!) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Ma-'d bejönnek, dolguk van, na! — Pakots József: iriárom miniszter és két egységespárti képviselő!) Csendet kérek! Bródy Ernő: 1925-ben az összes árubehozatal 858 millió volt, 1928-ban nedig 1189 millió: az árubehozatal tehát 60%-kai emelkedett. Ez a forszírozott védvámos iparpolitikának első eredménye. A külkereskedelmi mérleg passzivuma 1925-ben 45 millió volt, 1928-ban 370 millió, az 1925. évinek nyolcszorosa. Már ebből a két tételből látszik tehát, hogy sem az importot nem tudta leszorítani, sem pedig az exportot nem tudta felfokozni, — ellenkező eredményeket ért el. Most, ha keresem, hogy mit ért el szociális téren, mit ért el a munkanélküliség levezetése terén, itt már nem is kell statisztikai adatokra hivatkoznom, nem kell statisztikát mondanom. mert hiszen a mai helyzet annyira köztudomású; köztudomású úgy a fizikai munkások, mint a szellemi munkások szempontjából, hogy a munkanélküliség itt valóságos orgiákat ül és a munkanélküliségben egy új species is alakult, mert ma már nemcsak munkanélküli munkások vannak, hanem munkanélküli munkaadók is. Mit jelent ez: munkanélküli munkaadók? Még megvan a munkahely, még megvan a személyzet, még megvan minden kiadás, csak egy hiányzik: a munkaalkalom. Méltóztassék benézni ezekbe az üzletekbe: hogyan ténferegnek ott a főnök és alkalmazottai. Most azon kinlódnak és azon jár az eszük, hogyan tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek, hogyan tudják az adót fizetni, hogyan tudják a Társadalombiztosítót fizetni, milyen adóhivatalokba kell járni, a vámnál mit kell fizetni. Hiszen valósággal egy kálvária az, amit ezek a szegény kereskedők és iparosok végigjárnak és az, amit a védvámos irányzat igért, hogy itt a vámvédelem által elhelyezkedési lehetőségeket fog teremteni, egyáltalában nem következett be. Ha pedig nézem azt a kérdést; amely, azt hiszem, a kormányt is a legjobban érdekli, hogy következett-e be olcsóhbodás az iparpolitika folytán, van-e olcsóbbodás a védvámrendszer folytán, mert ha olcsóbbodás volna, akkor még azt mondhatná az ember, hogy mindent érdemes lenyelni azért, hogy a fogyasztóközönség jobban járjon, akkor azt kell látnom, hogy nem következett be olcsóbbodás sem, hanem ellenkezőleg: drágaság, drágulás következett be. Ugyanis, ha nézem az iparcikkek nagykereskedelmi árának alakulását az 1913. év index-alapjábol kiindulva, akkor azt találom, hogy 1925-ben 138 volt, 1928-ban már 170, ami 28%-os általános drágulásnak felel meg. De részletekben egyes cikkeknél ez a 22%-os drág'asági index felemelkedik 25—27%-ra. Ezekből azt látom, hogy az iparvédelemnek, a vámvédelemnek, a forszírozott iparpolitikának ez a része sem vált be, nem hozott olcsóbbodást. S ha most nézem az utolsó kérdést, amely ezzel az üggyel kapcsolatban felvetődik, nevezetesen azt a kérdést, hogy külkereskedelmi szempontból, a külső > országokkal létesítendő kapcsolatok szempontjából mit jelent ez a vámvédelem, akkor azt kell találnom, hogy a külső kapcsolatok szempontjából ez a gazdasági numerus clausus azt jelentette, hogy a külső országok velünk nem akartak megfelelő szerződéseket kötni s elzárkóznak előlünk. Csak
