Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-285
16 Az országgyűlés képviselőházának zük a felekezeteket, segélyezzük a szenvedőket, a munkanélkülieket. Bocsánatot kérek, a székesfőváros közönségének kétszeresen figyelnie kell a székesfőváros lakosságának lelkületére. Talán sehol sem annyira kirívó a nélkülözés.^ mint a székesfővárosban. Beszélhetünk a vidéken is nyomorról, (Zaj a jobboldalon.) ezt nem akarom kétségbe vonni, de a székesfővárosba tódulnak a vidék munkanélküliéi, itt látni napról : napra azokat a földmíveseket, akik vidékről idejönnek a székesfővárosba és itt keresnek kenyeret.^Nekünk gondoskodni kell a szociális kérdésekről és a szociális kérdésekben nem lehetünk olyan szűkmarkúak, mint a múltban voltak, mert igenis inkább gondoskodom a nyomorról, semmint meglepetésekkel és kirobbanásokkal kétségessé tegyem a nemzet jövőjének kialakulását. A székesfőváros szociális feladatai sokkal nagyobbak, mint bármely más városéi, éppen centralisztikus helyzeténél fogva. A szociális feladatoktól nem tudunk elvonni semmit, felesleges kiadásokról igazán nem tudok. Az antipátiát növelték mindenfelé azzal, hogy igazságtalan járulékok, fizetések, jutalékok vannak, deez szabályoztatott a felügyeleti hatóság hozzájárulásával az egész vonalon, itt nincs visszaélés, itt minden a törvényeknek és a szabályoknak megfelelően történik. Nem értem tehát, ha valaki olyan antinátiával kezeli ezt az ügyet, amit pedig a székesfőváros nem érdemel meg. Aki a székesfővárost ebben a kérdésben kritika tárgyává teszi, az árt a nemzet érdekének, mert iganis a felelős tényezők maguk is abban az elhatározásban vannak, hogy minden visszaélés küszöböltessék ki és a székesfőváros egész kezelésébe a tiszta kéz politikája vitessék. Olyan nyilvánosság mellett történik az ügyek elintézése, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) olyan kritika van a székesfővárosban, az egyes pártok annyira ellenőrzik egymást és a felelős tényezőket, hogy nálunk nincs takargatni való, mi büszkén állunk az ország közélete elé; tessék megnézni a székesfőváros adminisztrációját, nekünk nincs leplezni valónk, ha pedig visszaélés van, azt mi is meg fogjuk torolni. Mélyen t. miniszter úr ! Igaz, hogy talán egy kissé szenvedélyesen beszéltem ebben a kérdésben, de tessék elhinni, hogy az igazság volt indító oka szavaimnak, az a tudat, r hogy a jelen rendelkezés a székesfővárosnak kárára van. Nagyon appelálok a miniszter úr bölcs belátására, hogy olyan kérdésben, ahol ilyen radikális rendezésre nincs szükség, méltóztassék a megfontoltabb törvényhozási alkotás idejére lehetővé tenni, hogy ott szabályozzák a székesfővárosnak éppen úgy, mint a többi községek háztartásának rendezését, de ezúttal — ismét kérem — ne méltóztassék minket abba a helyzetbe hozni, hogy megint ott álljunk a dilemma előtt, hogy azt a hiányzó 400.000 pengőt hogyan hárítsuk át az amúgy is válságban élő lakosságunk vállaira. Ezért kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Wolff Károly igen t. képviselőtársam felszólalását az első szótól az utolsóig aláírom, mert amit ő mondott, az teljesen megfelel az igazságnak. Ott kezdem, hogy hiába akarnak itt különbséget tenni és nézeteltéréseket támasztani a főváros és a vidék között. Ne méltóztassék kiélezni, kihegyezni a dolgot. En a magam részéről a vidék kultúrájáért, egészségéért és gazdasági boldogulásáért minden lehetőt el fogok követni... (Gáspárdy Elemér: Mint a főváros! 285. ülése 1929 április 30-án, kedden. —• Baracs Marcell: Önök elvben, mi pénzben! — Zaj.) Ne méltóztassék ellentétet támasztani. (Krúdy Ferenc: Nem mi csináljuk!) Az igazság szerint, amikor budapesti lakosok után járó keresetiadóról van szó, akkor nem lehet ennek a pénznek máshova mennie. Ne méltóztasség gavalléroknak lenni a más bőrére. Mindenkinek a magáét: Budapestnek is a magáét! Budapest nem kívánja a vidékét, de Budapest kéri a magáét. Ez csak igazságos, ez csak méltányos kérelem. Az előttem szólott Wolff Károly igen t. képviselőtársam már felemlítette, hogy milyen óriási kiadások nehezednek a fővárosra, felemlítette a kórházi és rendőrségi költségeket. Meg kell említenem, hogy a legutolsó időkben a közlekedési adó bevételétől is elesett a főváros, amikor az autóadót országossá tették. Ez eddig a főváros jövedelme volt. Itt vannak a tanügyi kiadások. Ha méltóztatnak megnézni a főváros költségvetését, láthatják belőle, hogy nem törvényes kötelezettség, hanem önkéntes vállalkozás alapján milliós és milliós költségekkel tart fenn a főváros . olyan iskolákat, amelyeket nem kellene fenntartania a törvény értelmében, mert gimnáziumokat nem köteles a község fenntartani és Bu| dapest mégis tart fenn gimnáziumokat. (Gáspárdy Elemér: Van pénze, van jövedelme!) Amikor kulturális kiadásokról van szó, akkor j az ember meggondolja a dolgot, mert kulturális fölényből nem szabad engedni, de ha ridegen a törvényes kötelezettség alapjára helyezkednék a főváros, akkor nem kellene ezeket a ki. adásokat teljesíteni. Nem feladata, nem hivatása, nem kötelessége a fővárosnak középiskolákat fenntartani. (Krisztián Imre: De tandíjat köteles fizetni, aki tanul! — Wolff Károly: Elengedjük a tandíj háromnegyed részét! — Friedrich István: Fogalma sincs a dolgokról!) j En felnőttek oktatására nem vállalkozom. ; (Krisztián Imre közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Krisztián képviselő úr! Bródy Ernő: Látom ezt az indokolatlan antipátiát a fővárossal szemben, amely a t. képi viselőtársaim részéről semmivel a világon nincs megindokolva, {Krisztián Imre közbeszól. — Gál Jenő: Hány gimnáziumot járt? — Baracs ; Marcell: Nem szabad komolyan venni, amit mond!) mert ez a város olyan kötelezettségeket teljesít, amelyekre nem köteles, még a közegészségügyi kérdésben is, a tanügyi kiadásokon kívül, amint erre már Wolff Károly t. képviselőtársam is rámutatott. Azt méltóztatott mondani, hogy meg van fizetve, de állítom, hogy nincs megfizetve, amit a főváros a kórházi kérdésben tesz. Óriási diszparitás áll itt fenn. (Buday Dezső: Tizenhatmilló pengő!) Tizenhatmillió pengővel tartozik az állam ma a fővárosnak közegészségügyi kiadások címén. Amikor valaki beteg, akkor a fővárosnál nem kérdik meg j az illetékességét, mert nem is szabad ezt tenni | beteg emberrel szemben. Es ha már itt tartok (Gáspárdy Elemér: Ott vannak az üzemek, hoznak azok! — Baracs Marcell: A maguk pénzén építettük azokat?) az üzemek terén, megteszem a magam kritikai megjegyzéseit, nagyon csodálom azonban azt a bátorságot, amellyel valaki ehhez a kérdéshez hozzászól a nélkül, hogy | ismerné az ügyet. Mert engedelmet kérek,... (Gál Jenő: A heti piac más dolog, mint a főváros közgyűlése!) Elnök: Csendet kérek. Bródy Ernő: Ez nagyon sokágú, nehéz kérdés! Azt mi elintézzük egymás között a város-
