Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

'Az országgyűlés képviselőházának 291, ülése 1929 május 13-án; hétfőn. 221 Lipcsey Ákosnál a napibér férfinél félliter bor és 1 pengő 20 fillér. Ugyancsak Tiszafüreden Kékessy Zoltánnál a szőlőmunkás napibére 1 pengő 20 fillér. Az Alsószabolcsi Belvízszabályozó Társulatnál a férfimunkás napibére 2 pengő 50 fillér. Békésgyulán a városban előforduló építkezéseknél az órabér 26—28 fillér, a városi alkalmazásban pedig óránként 26 fillér. A városi kertészetben kora hajnaltól késő estig a munkás napibére 3 pengő, az alsófehérkörösi társulatnál a kubikosok keresete 2 pengő 50 fillértől 4 pengőig. Kisújszálláson a városnál foglalkoztatott napszámosok napibére 2 pengőtől 2 pengő 40 fillérig terjed. De nézzük meg a summások munkabéreit. A summasok keresete igen élénk világot vet arra az állapotra, amelyben ezek a szegény emberek élnek. A somogymegyei ádándi béruradalomban 1928. április utolján és májusában a havonta fizetett munkabérek összege — méltóztassanak jól megfigyelni — így alakult: 130 kg búza, 30 kg kenyér, 6 kg főzőliszt, 4 kg szalonna, 15 kg burgonya, 2 kg főzelék, 2 kg hús, 2 kg só. 1 liter ecet. Ezek forgalmi értéke 73 pengő 90 fillér. Ezért dolgozik az a munkás reggel 5 órától este 9-ig egy hónapon át. Sválb Gyula cibakházig birtokán a tavaszi munkabérek havonta átszámítva a természetbeni járandóságokat — 68 pengő 20 fillért tettek ki. Geiszt Gáspár kondoroskörnyéki birtokosnál a tavaszi bérek havonta 46 pengőt tettek ki. Ez egy havi keresete egy sommás munkásnak. A pápa-borsósgyőri bérgazdaságban két hónapra leszerződtetett kisújszállási munkások havibére ; 63 pengő 75 fillért tett ki. A sári állami bérgazdaságban május és júniusra leszerződtetett fiatal férfi és női munkaerők havibére 160 kg búza, 20 kg kenyérliszt, 8 kg főzőliszt, 80 dkgr zsír, 2 kg szalonna, 3 kg búzadara és fűszer volt. Ezek forgalmi értéke 58 pengő 61 fillér. A várni uradalomban ez a havi összeg 66 pengő 90 fillért tesz ki. Fuchs Jenő gazdaságában Sátoraljaújhelyen 135 pengő 54 fillér a havi munkabérösszeg. A borsósgyőri bérgazdaságban a két hónapra leszerződtetett kisújszállási munkások a következő ellátmányban részesültek: 120 kg. búza, 4 kg. szalonna, 4 kg. liszt, s ennek forgalmi értéke: 41 pengő 40 fillér. Geiszt Gyula birtokán Kondoroson a május havi napszámbérek naponta a következők: hat napra à 2 pengő, az 12 pengő, 6 kiló liszt 6 napra à 30 fillér, az í -80 fillér, 1 kilogramm szalonna, à 2:50 pengő, öszszesen 16 pengő 30 fillér egy heti kereset emberfeletti munkáért. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezt a felsorolást folytathatnám, t. Képviselőház, ha a házszabályokban nem volna kautéla arra, hogy meddig szabad beszélni. Csak még engedjék meg, hogy az aratási szerződésekről beszéljek. A tiszafüredi Schleiningergazdaságban az aratást 13-án kezdték, kaptak 5 kiló szalonnát, 300 négyszög veteményföldet, ezzel szemben, amikor az uradalom követeli, kötelesek az uradalomban előforduló munkákat 1 pengő 50 fillérért — 2 pengőért elvégezni. A Hering-gazdaságban élelmezésre fejenként 2 kiló szalonnát kapnak az aratók. Cegléden ugyanígy van. Végigsorolhatnám az egész csomót. Mindezt az aratási szerződések hiteles másolataiból olvasom fel, amelyekből megállapítható, hogy Magyarország földmunkásainak, tehát a föld robotosainak, azoknak, akikről nem én, a szocialista, hanem egy nacionalista hirlapíró állapította meg, hogy: «3 millió koldus van ebben az országban», a keresete egy hónapban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. ennyi. Utána kontrolláltam az adatokat és rájöttem, hogy azok igazak. Viszont ugyancsak ennek a kormánynak politikája következtében az indexszámok mind 100-on felül vannak; ha az élelmiszereket nézzük, akkor is messze feliette vannak a 100-nak. A szakszervezeti tanács kimutatásai szerint egy öttagú munkáscsalád heti szükségletére, ha valamennyire emberségesen akarna élni, 76 pengő 97 fillér kellene. A földmunkásság boldog lenne, ha ennek a felét megkeresné. Mondjuk, a felében benne van az a kultúrnívó, de messze a felén alul keres a földmunkásság. Hát, t. Képviselőház, aki eddig nem értette meg az okát, hogy miért a hajsza ellenünk és miért a hajsza a miniszterelnöki sajtóirodában ellenünk Trianonnal és a Reviziós Ligával kapcsolatban, úgy ezt az okot ezekben a számokban megtalálja. Vannak bizonyos halfajták a tengerben, amelyek akkor, ha üldözik őket, sötét levet bocsátanak ki magukból: ezek a tintahalak. Ezek elsötétítik az egész környezetet, hogy ne lehessen őket látni. Ilyen tintahal-politikát követ ma a kormány, érzi a gazdasági válságot a saját berkeiben is, érzi, hogy alatta morajlik valami. Egyelőre minden megmozdulást csendőrszuronnyal vissza lehet tartani, egyelőre a kenetes prédikáció, nem akarom mondani, hogy felsőbb rendeletből, de minden felekezet papja részéről minden vasárnap elhangzik s ezek egyelőre úgy hatnak, mintha egy teremben • a permetezővel kloroformot szórnának szét: egyelőre kába tőle a nép. De lassan-lassan kezd öntudatra ébredni, lassan megérti, hogy az Úristen nem két Ádámot teremtett: egyet, aki autón utazik, egyet pedig, aki reggeltől estig dolgozik egy pengő hatvan fillér napibérért. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Amikor sem a detektívsereg, sem a csendőrsereg már nem elég, amikor nem lehet kitalálni mindennap egy kommunista összeesküvést és a munkások nem akarnak két pengő napszámért dolgozni, akkor elő kell állani a tintahal-politikával: «Azok a betyár szocialisták! Ne higyjetek nekik, ellene vannak a revíziónak, holott Magyarország megcsonkítása kizárólag az oka a ti nyomorúságtoknak.» Mi megmondjuk, hogy nem egyedül Trianon a mai helyzet oka, igaz, hogy hozzájárult ahhoz az ország területi megcsonkítása is, de szerintünk hozzájárult az a politika is, hogy a kormány akarata szerint az egyik oldalon egy maroknyi ember áll, aki megengedheti magának az élet minden gyönyörűségét, a másik oldalon pedig óriási tömege a sötét, rongyos koldusoknak. Ez a politika az oka a földmunkások nyomorúságának. Aki erről meg akar győződni, annak nem kell messze mennie, leutaznia az Alföldre, csak a Teleki térre kell kimennie, ahol valamikor az uraságoktól levetett ócska nadrágokat, cipőket, kalapokat árulták. A rengeteg ócskaságok közt ott találják drága magyar véreinket, rongyosan, bocskorban, cipőben, amint ott kínálják munkaerejüket, minden pénzért. Menjenek ki a Teleki-térre, nézzék meg a magyar faj büszkeségét, a kubikusokat, akikről nem is régen zengett tirádákat a kultuszminiszter úr, hogyan áll ott agyagsápadt arccal, kínálja a munkáját, ésjbármikor kívánja a pallér, három pengő napszámért szívesen dolgozik. Én kimentem, beszéltem velük. Vannak ott, akik Szolnok mellől gyalog jönnek. Szombaton délután indulnak el, tarisznyájukban egy marék hagyma és friss sütetű cipó, ezzel jön Budapestre munkát keresni, mert élni akar. Ha nem kap munkát, ugyanazon utat gyalog teszi meg vissza, és ha 32