Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

222 Az országgyűlés képviselőházának van még valami a kamrában, összekotorja és újra feljön Budapestre, hogy kínálja munkaerejét. Erre Csontos képviselő úr azt mondja, hogy nem érti a fővárost, hogy lehet a kapukat kinyitni ennyi szerencsétlen előtt, mindenütt megkérdik az embertől, hogy ki ija-fia, csak Budapesten nem kérdik meg. A kormánynak még az a szerencséje, hogy Budapest van, az a Budapest, amelyet elneveztek bűnös Budapestnek és lakosságát annyiszor bántalmazták. Még örülhet a kormány, hogy Budapest egy biztonsági szelep, mert legalább befogadja azokat a szerencsétleneket, akik a vidéken munkát nem találva kénytelenek a fővárosba feljönni és munkaerejüket minden áron kínálni, mert az éhség korbácsolja, hajszolja őket erre. 250.000-re tehető azon földmunkások száma, akik ma aligalig kaphatnak foglalkozást, de ha kapnak is, olyan éhbérért • dolgoznak, amelyből mindenre telik, csak családfenntartásra nem. A Eeviziós Ligával kapcsolatban meg kell mondanom, hogy van egy másik liga is, az erkölcsvédő ligák halmazata, a Mansz és hasonló egyéb tiszteletreméltó szándékú testületek, amelyek mind oly szépen tudnak beszélni, a permetezőt kezelni, hogy elálmosítsák a munkásnépet. De mindezen alakulatok azt, ami be fog következni ennek nyomán, megakadályozni nem fogják tudni, és hiába beszélnek, hogy mi szociáldemokraták tesszük tönkre a családot, ha nem teremtenek meg oly gazdasági létminimumot, amelyen belül minden szegény ember meg tudja megélhetését találni. Mikor 80—90 kilométereket kóborol a magyar ide, hogy munkát találjon a Teleki-téren, ahol valamikor ócska lomot árultak, mikor itt kínálja munkáját Magyarország színe-virága, mikor ilyen helyzetet eredményez Bethlen nyolcévi uralma, akkor ne akarják eredménnyel azt hirdetni, hogy mi szociáldemokraták okozzuk a munkásság nyomorát azzal, hogy nem csatlakoztunk a Ligához. De nemcsak gazdasági téren, hanem más téren is meg kell mondanom, hogy az urak egyenesen katasztrófába mennek. A sok közül engedjék meg, hogy egyet-kettőt elmondjak. Arról a tárgyalásról, amelyről már Pakots t. képviselőtársam megemlékezett, nekem is meg kell emlékeznem a nélkül, hogy az ítéletbe belszólnék, és igyekszem csak annyit mondani, amenynyit lehet, hogy azt a tekintélyt fenntartsuk, amellyel tartozunk a bíróságnak (Propper Sándor: Szabad kritizálni!) Mikor az elnök úr azt mondja: önöket a bolsevizmustól csak a frázisok választják el, önök szerint a titkos választójog is csak lépcső ahhoz, hogy jöjjön a kommunizmus, (Propper Sándor: A legostobább taktika mindenkit bolsevizmussal vádolni!) erre én azt mondom, hogy mi egyek vagyunk a német szociáldemokratákkal, ott a belügyminiszter szociáldemokrata, Berlin város rendőrfőnöke, Zörgiebel is szociáldemokrata és nekem igen tiszteletreméltó, kedves elvtársam. Poroszországbelügyminisztere Grzezinsky nemcsak hogy elvtársam, hanem szaktársam is, mert lakatoslegény volt valamikor, akárcsak én. Legalább olyan jól ellátja a dolgát, mint Sztranyavszky, elhihetik nekem. Ezt csak mellékesen mondottam. Ezek május 1-én megmutatták, hogy a szociáldemokraták milyen kommunisták. Hát az elnök úr nem olvas újságot, az elnök úr nem tudja, hogy Dániában szociáldemokrata kormány van, az elnök úr nem tudja, hogy Németországban a legfontosabb tárcákat a szociáldemokraták bírják? A kancellár szociáldemokrata, a belügyminiszter szociáldemokrata, a pénzügyminiszter 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. szociáldemokrata. Ezt nem tudja az elnök úr? (Propper Sándor: A bírói székből destruál!) Az elnök úr nem tudja, hogy nagyon rövid idő választ el bennünket attól a lehetőségtől, hogy a világ leghatalmasabb imperialista államában, Angliában, szociáldemokrata legyen a miniszterelnök? Az elnök úr nem tudja azt, hogy Franciaországban hogyan invitálják be a szociáldemokratákat a kormányba, hogy Poincaré azért nem mond le és azért nem engedik lemondani, mert a szociáldemokraták még nem akarnak belépni egy baloldali kormányba? (Krisztián Imre: Miért nem hurcolkodnak oda? Ott több esélyük van arra, hogy miniszterek lehessenek? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: TV képviselő úr, engem az anyám itt hozott a világra és én itt akarok meghalni. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) A t. képviselő úr ne tanítson engem ki, Ön még a térképen nem járt az ujjával ott, ahol én már voltam és hirdettem magyar voltomat. (Krisztián Imre: Nem sokat köszön annak a nemzet! Hozott ide nemzeti mérget! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza : Én is és a m agyar munkásság is tisztában van azzal, hogy a nacionalista lobogó alatt is koplalni kell. De folytatom a dolgot Beszéljünk arról, hogy egy tárgyaláson a vádhatóság, vagyis a kormányhatóság képviselője odaáll és azt mondja, hogy Garami és Kun Béla egyek. Nem kívánom felolvasni ezt a paszszust... (Propper Sándor: Érdemes, hogy bekerüljön a naplóba!) Fel lehet olvasni, eay kicsit sötét van és nem nagyon jól látok. (Propper Sándor: Hadd lássák a butaság superlativusát!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl) Malasits Géza: Azt mondta az ügyész úr, «amikor ezt a röpiratot olvasta, úgy érezte, mintha Kun Béla, Garami Ernő és Vági István szövetkeztek volna közös plattformjuknak ilyen röpiratban való megszövegezésére*. Ez mutatja a legélénkebben azt a megmérgezett közvéleményt, amely Magyarországon uralomra kapott és amely Magyarországon kifejezésre^ juttatja minden alkalommal politikai hitvallását. Higyjék el nekem, ez a pör több kárt okozott a magyarságnak külföldön, mint tíz bolsevista pör, amelyeket egyébként lefolytattak volna. Azok a, megnyilatkozások, amelyek megjelentek a párizsi Populaire-ben, a párizsi Victoire-ban, a berlini Vorwärts-ben, a Berliner Tageblatt-ban, a Frankfurter Zeitung-ban, egész Európában hirdetik azt a kultúrnívót, amelyen itt ma tárgyalásokat folytatnak a törvényszéken. De továbbmegyek. Azt kívánják az uralmonlévők tőlünk, hogy ilyenek után forrjunk össze egy nagy nemzeti egységbe, amely nagy lökőerejével azután a trianoni revizió ügyét előibbreviszi. (Jánossy Gábor: Úgy is van!) Ahhoz, hogy mi összeforrjunk egy kérdésben, nem elég a szó, ahhoz cselekedetek is kellenekí minden oldaról és elsősorban a kormány részerői. (Propper Sándor: Majd Krisztián cselekszik! —Krisztián Imre: Propper belügyminisztersége alatt!) Magyarország munkássága a közigazgatás előtt vogelfrei; soha még egyetlen egy csendőr ellen vizsgálatot nein indítottak azért, mert vizsgálóbírói végzés nélkül házkutatást tartott valahol. Hol és mikor ítéltek el szolgabírót azért, mert bányamunkásoknál házkutatást tartott és követelte a lapkihordótól a Népszava előfizetőinek kimutatását? Ilyent, uraim, nem tett 1918-ban a Károlyi kormány, ilyent