Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

222 Az országgyűlés képviselőházának van még valami a kamrában, összekotorja és újra feljön Budapestre, hogy kínálja munka­erejét. Erre Csontos képviselő úr azt mondja, hogy nem érti a fővárost, hogy lehet a kapukat ki­nyitni ennyi szerencsétlen előtt, mindenütt megkérdik az embertől, hogy ki ija-fia, csak Budapesten nem kérdik meg. A kormánynak még az a szerencséje, hogy Budapest van, az a Budapest, amelyet elneveztek bűnös Budapest­nek és lakosságát annyiszor bántalmazták. Még örülhet a kormány, hogy Budapest egy bizton­sági szelep, mert legalább befogadja azokat a szerencsétleneket, akik a vidéken munkát nem találva kénytelenek a fővárosba feljönni és munkaerejüket minden áron kínálni, mert az éhség korbácsolja, hajszolja őket erre. 250.000-re tehető azon földmunkások száma, akik ma alig­alig kaphatnak foglalkozást, de ha kapnak is, olyan éhbérért • dolgoznak, amelyből mindenre telik, csak családfenntartásra nem. A Eeviziós Ligával kapcsolatban meg kell mondanom, hogy van egy másik liga is, az erkölcsvédő ligák hal­mazata, a Mansz és hasonló egyéb tiszteletre­méltó szándékú testületek, amelyek mind oly szépen tudnak beszélni, a permetezőt kezelni, hogy elálmosítsák a munkásnépet. De mindezen alakulatok azt, ami be fog következni ennek nyomán, megakadályozni nem fogják tudni, és hiába beszélnek, hogy mi szociáldemokraták tesszük tönkre a családot, ha nem teremtenek meg oly gazdasági létminimumot, amelyen be­lül minden szegény ember meg tudja megélhe­tését találni. Mikor 80—90 kilométereket kóbo­rol a magyar ide, hogy munkát találjon a Te­leki-téren, ahol valamikor ócska lomot árultak, mikor itt kínálja munkáját Magyarország színe-virága, mikor ilyen helyzetet eredményez Bethlen nyolcévi uralma, akkor ne akarják eredménnyel azt hirdetni, hogy mi szociálde­mokraták okozzuk a munkásság nyomorát az­zal, hogy nem csatlakoztunk a Ligához. De nemcsak gazdasági téren, hanem más téren is meg kell mondanom, hogy az urak egye­nesen katasztrófába mennek. A sok közül en­gedjék meg, hogy egyet-kettőt elmondjak. Arról a tárgyalásról, amelyről már Pakots t. képvi­selőtársam megemlékezett, nekem is meg kell emlékeznem a nélkül, hogy az ítéletbe belszól­nék, és igyekszem csak annyit mondani, ameny­nyit lehet, hogy azt a tekintélyt fenntartsuk, amellyel tartozunk a bíróságnak (Propper Sán­dor: Szabad kritizálni!) Mikor az elnök úr azt mondja: önöket a bolsevizmustól csak a frázi­sok választják el, önök szerint a titkos választó­jog is csak lépcső ahhoz, hogy jöjjön a kommu­nizmus, (Propper Sándor: A legostobább taktika mindenkit bolsevizmussal vádolni!) erre én azt mondom, hogy mi egyek vagyunk a német szo­ciáldemokratákkal, ott a belügyminiszter szo­ciáldemokrata, Berlin város rendőrfőnöke, Zör­giebel is szociáldemokrata és nekem igen tisz­teletreméltó, kedves elvtársam. Poroszország­belügyminisztere Grzezinsky nemcsak hogy elv­társam, hanem szaktársam is, mert lakatos­legény volt valamikor, akárcsak én. Legalább olyan jól ellátja a dolgát, mint Sztranyavszky, elhihetik nekem. Ezt csak mellékesen mondot­tam. Ezek május 1-én megmutatták, hogy a szo­ciáldemokraták milyen kommunisták. Hát az elnök úr nem olvas újságot, az elnök úr nem tudja, hogy Dániában szociáldemokrata kor­mány van, az elnök úr nem tudja, hogy Német­országban a legfontosabb tárcákat a szociál­demokraták bírják? A kancellár szociáldemokrata, a belügymi­niszter szociáldemokrata, a pénzügyminiszter 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. szociáldemokrata. Ezt nem tudja az elnök úr? (Propper Sándor: A bírói székből destruál!) Az elnök úr nem tudja, hogy nagyon rövid idő vá­laszt el bennünket attól a lehetőségtől, hogy a világ leghatalmasabb imperialista államában, Angliában, szociáldemokrata legyen a minisz­terelnök? Az elnök úr nem tudja azt, hogy Fran­ciaországban hogyan invitálják be a szociálde­mokratákat a kormányba, hogy Poincaré azért nem mond le és azért nem engedik lemondani, mert a szociáldemokraták még nem akarnak be­lépni egy baloldali kormányba? (Krisztián Imre: Miért nem hurcolkodnak oda? Ott több esélyük van arra, hogy miniszterek lehessenek? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: TV képviselő úr, engem az anyám itt hozott a világra és én itt akarok meg­halni. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és balol­dalon.) A t. képviselő úr ne tanítson engem ki, Ön még a térképen nem járt az ujjával ott, ahol én már voltam és hirdettem magyar voltomat. (Krisztián Imre: Nem sokat köszön annak a nemzet! Hozott ide nemzeti mérget! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza : Én is és a m agyar munkásság is tisztában van azzal, hogy a nacionalista lo­bogó alatt is koplalni kell. De folytatom a dol­got Beszéljünk arról, hogy egy tárgyaláson a vádhatóság, vagyis a kormányhatóság képvise­lője odaáll és azt mondja, hogy Garami és Kun Béla egyek. Nem kívánom felolvasni ezt a pasz­szust... (Propper Sándor: Érdemes, hogy beke­rüljön a naplóba!) Fel lehet olvasni, eay kicsit sötét van és nem nagyon jól látok. (Propper Sándor: Hadd lássák a butaság superlativusát!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl) Malasits Géza: Azt mondta az ügyész úr, «amikor ezt a röpiratot olvasta, úgy érezte, mintha Kun Béla, Garami Ernő és Vági István szövetkeztek volna közös plattformjuknak ilyen röpiratban való megszövegezésére*. Ez mutatja a legélénkebben azt a megmérgezett közvéle­ményt, amely Magyarországon uralomra kapott és amely Magyarországon kifejezésre^ juttatja minden alkalommal politikai hitvallását. Higy­jék el nekem, ez a pör több kárt okozott a ma­gyarságnak külföldön, mint tíz bolsevista pör, amelyeket egyébként lefolytattak volna. Azok a, megnyilatkozások, amelyek megjelentek a pá­rizsi Populaire-ben, a párizsi Victoire-ban, a berlini Vorwärts-ben, a Berliner Tageblatt-ban, a Frankfurter Zeitung-ban, egész Európában hir­detik azt a kultúrnívót, amelyen itt ma tárgya­lásokat folytatnak a törvényszéken. De továbbmegyek. Azt kívánják az ural­monlévők tőlünk, hogy ilyenek után forrjunk össze egy nagy nemzeti egységbe, amely nagy lökőerejével azután a trianoni revizió ügyét előibbreviszi. (Jánossy Gábor: Úgy is van!) Ah­hoz, hogy mi összeforrjunk egy kérdésben, nem elég a szó, ahhoz cselekedetek is kellenekí min­den oldaról és elsősorban a kormány részerői. (Propper Sándor: Majd Krisztián cselekszik! —Krisztián Imre: Propper belügyminisztersége alatt!) Magyarország munkássága a közigazga­tás előtt vogelfrei; soha még egyetlen egy csendőr ellen vizsgálatot nein indítottak azért, mert vizsgálóbírói végzés nélkül házkutatást tartott valahol. Hol és mikor ítéltek el szolga­bírót azért, mert bányamunkásoknál házkuta­tást tartott és követelte a lapkihordótól a Nép­szava előfizetőinek kimutatását? Ilyent, uraim, nem tett 1918-ban a Károlyi kormány, ilyent

Next

/
Thumbnails
Contents