Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

Àz országgyűlés képviselőházának < ügyminiszternek elévülhetetlen érdeme, hogy à magyar magánjogot kodifikálta, mert reméljük, hogy a magyar jogon át eljutunk majd a magyar igazsághoz. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Jánossy Gábor: Csak azon jutunk el.) Nagyon helyesnek, nagyon üdvös és szükséges intézkedésnek tartom a közigazgatási törvény módosítását. Ha semmi egyebet nem ra, gadnék ki belőle, mint azt, hogy a tisztviselőket ezentúl élethossziglan fogják választani, megszűnik tehát az a lealázó kilincselés, a munkának tárgyilagosságát is olykor veszélyeztető függő helyzet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen!) ha látjuk azt, hogy bölcsen alkalmazkodott ez a reform az új idők igényeihez, de megtartotta mindazt, ami jónak, és helyesnek bizonyult, akkor alapos az a reményem, hogy a fővárosi törvény alkotása is összhangba fogja tudni hozni az államnak, a fővárosnak és a polgárságnak igényeit és érdekeit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Bátor voltam már nyilatkozni arra vonatkozólag, hogy mennyire tévedésben van Pakots képviselő úr, amikor a kultuszminiszter urat azért támadja, mert a magyar kultúrát minél erősebbé, minél nagyobbá, minél ellentállóbbá akarja tenni. (Meskó Zoltán: Ezer tanyai iskola beszél! Megmond mindent!) A tanyai iskolától végig, minden kultúrintézmény a nemzetnek erőgyarapodása, örömmel kell üdvözölnöm minden olyan törekvést, amely ott, ahol tőlünk függ a segítésnek módja, ahol rajtunk áll viszonyaink megjavítása, kötelességünket az egész vonalon teljesítsük. (Meskó Zoltán: Kétezer tanítóval több lesz!) Meg kell emlékeznem a népjóléti miniszter úrnak alkotásairól is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ki kell emelnem, hogy bár igen nagy áldozatot jelent a társadalomnak, amikor a népjóléti tárca körébe eső szolgálatokat kell teljesítenie, én mély bölcsességet látok Vass József miniszter úr elgondolásaiban. Ö a jövőnek igényeit is megérti és eszkomptálja. Nem lehet tudni, hogy a jövő milyen termelési rendszert, milyen viszonyokat fog teremteni, de nekünk akkor is magyaroknak kell maradnunk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és Magyarországnak akkor is fenn kell állnia. Az ismeretlen jövőbeli áramlatokkal szemben emel Vass József miniszter úr minden intézményével védőgátakat, medreket von, mert különben attól lehetne tartani, hogy a hömpölygő vad áradatok óriási kárt és pusztításokat fognak soraink között végezni. Amikor áldozatokat hozunk e tekintetben, kell, hogy szem előtt tartsuk ezeket, akkor szívesebben és könnyebben áldozunk. (Ügy van! jobbfelől.) örömmel üdvözlöm Zsitvay Tibor ígazságügyminiszter urat még akkor is, ha kiteszem magamat a bizantinizmus és a szervilizmus vádjának. Végre is szabad, független emberek nem a szerint gondolkoznak, éreznek és cselekszenek, hogy vájjon mit szólnak ehhez mások, hanem a saját lelkiismeretük szava szerint. Nekem az a meggyőződésem, hogy Zsitvay miniszter úr egyrészt helyesen és méltóan fogja folytatni azt az üdvös működést, amelyet Pesthy volt igazságügyminiszter úr kifejtett, másrészt pedig remélem, hogy örökségét tiszteletreméltó alkotásokkal gazdagítja. (Malasits Géza: Az Erzsébetvárosi Kör bankettjén vagyunk? Ez pohárköszöntő. — Zaj. — Jánossy Gábor: Nem! A magyar Képviselőházban vagyunk, ha már azt tetszik kérdezni. — Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. Képviselőház! Végül méltóztassék megengedni, hogy igen röviden a külpolitikára utaljak. (Malasits Géza: A gazdasági miniszter !. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 209 úr kimaradt a tósztból. — Derültség.) Grandi államtitkár úrnak most történt látogatása bizonyítja, hogy milyen helyesen ítéltük meg a helyzetet, amikor annakidején örömmel fogadtuk Olaszországnak Mussolini által felénk nyújtott kezét. (Elénk éljenzés jobbfelől.) Azon az oldalon, ahol az én szerény felszólalásomat most pohárköszöntőnek akarták degradálni, ez ellen is tiltakoztak. Méltóztatnak emlékezni arra a tüntetésre, amellyel akkor olasz vendégeinket fpgadták. Ha tehát színvonalról vitatkozunk, én nem megyek bele a vitába, én csak a tényekre szorítkozom. Ez a kéz azonban, amelyet felénk nyújtottak, nemcsak barátságot jelentő, hanem tiszteletet parancsoló kéz, amely megszűntette elhagyatottságunkat és erőt kölcsönöz nemzetünknek (Ügy van! a jobboldalon.) úgyhogy ezen az úton közelebb hozzuk és bátrabban reméljük jobb idők bekövetkezését. A kisentente dolgaival foglalkozva, megállapíthatom, hogy a kisentente egyben nem változott: irányunkban érzett gyűlölete állandó maradt és semmi enyhülést vagy javulást nem látunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Jugoszláviában ma diktatúra van. (Jánossy Gábor: Váljék egészségére!) Megkérdezném volt horvát testvéreinktől, hogy vájjon Jellasics szobra Zágráb főterén, az a lovasezobor, amely kinyújtott kardjával Magyarország felé mutat, még most is itt találja-e ellenségét és vájjon most is mitőlünk félti-e Horvátország nemzeti önállóságát és életét? Románia most ünnepli úgynevezett nagyságának jubileumát. Megesik olykor, hogy szélvész és árvizek mocsarakat úgy megdagasztanak, hogy a felületes szemlélő tengernek látja azokat. Azonban új szelek jöhetnek «af fia vit et dissipati sunt» «rájuk lehelt és széjjelszórta őket» és a tengerből nem- maradt meg más, mint a sár és a sár majd ki fog száradni, a békák el fognak puszulni és nem fogja tőlük senkisem kérdezni, hogy tetszik-e nekik. (Ügy van! a jobboldalon. — Szabó Sándor: Az ezer esztendőt nem ünnepli meg, az biztos!) Bratianu után a Maniu-kormány jött. Maniu a választásokon mindenkit lehengerelt. Van Wells-nek egy híres könyve a Mars-lakókról, akik lejöttek a földre és végpusztulással fenyegették az emberiséget. Egy szép napon azonban a Mars-lakók pusztultak el, megölték őket a bacillusok. Románia termékeny hazája a bacillusoknak. Reméljük a legjobbat. (Rothenstein Mór: Ma alkalmuk van az egységespártiaknak, hogy tanuljanak. — Br. Podmaniczky Endre: Magának kell a legtöbbet tanulnia, Rothenstein! — Elnök csenget. — Szabó Sándor: Tanulni nem szégyen! Mi tanulunk és tanulni is fogunk! Jó lenne odaát is tanulni! — Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Dési Géza: Gseh-Szlovákiában a napokban Benes külügyminiszter úr nagy beszédet mondott, amelyben azt vitatta, hogy a cseh köztársaságnak milyen nagy szüksége van a tótokra. Adós maradt azonban annak bizonyításával, hogy vájjon a tótoknak is szükségük van-e a csehekre. Ellenkezőleg az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogyha a cseh uralom még sokáig fog tartani, akkor a tótság egészen el fog pusztulni, amint elpusztultak a Felvidék gyárai és ipari üzemei, úgyhogy a szegény tót nép most nyomorúságban és szegénységben sínylődik. (Ügy van! a jobbfelől.) Ausztriában fegyveres belső alakulatok mérkőznek s itt a tegnapi zápor volt a legbölcsebb, mert megszűntette a viszályt és lehetetlenné tette az összetűzést. Itt még mindig az