Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

206 Az országgyűlés képviselőházának sorsban is, rossz sorsban is, sőt nyomorúságban még inkább, hűséggel, szeretettel és önfeláldozással kell a hazát szolgálnunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Mert hiszen szabad emberek vagyunk, nem bérért szolgálunk, nem azért van kezünk, hogy adományért, nyújtsuk ki, hanem azért, hogy hazánkban és nemzetünknek válságában, nyomorúságában jobb idők hajnalát szerezzük meg. (Ügy van! a jobboldalon.) Becsüljük meg a magyar értékeket, termeljünk minél többet, minél jobbat és ne hagyjuk becsmérelni a magyar géniusz nagyszerű értékeit. Igaza volt Csontos Imre t. képviselőtársamnak, (Mozgás a baloldalon. — Jánossy Gábor: Bizony a magyar nép lelke szólal meg belőle!) aki akkor, amikor megvédelmezte a magyar búza értékét, rámutatott, hogy különbséget szoktak tenni úri búza és paraszt búza között. Igazság az, hogy nem minden urasági búza jó búza és nem minden paraszt búza rossz. Az az urasági, ami jó. Nem a külső keretek, de a belső lényeg szerint ítéljük meg az értékeket és nemcsaík a mezőgazdaságiban, de a szellemi, erkölcsi és gazdasági élet minden terén tartsuk ezt igazságnak, és tekintsük zsinórmértéknek. (Gál Jenő: Az a magyar föld érdeme. — Félkiáltások a jobboldalon: A magyar munkás érdeme. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Mi agrárállam vagyunk. Minden magyar embernek szeretnie kell a magyar földet még akkor is. ha magának egy talpalatnyi földje sincs. (Ügy van! Ütíy van! a jobboldalon.) Meg kell értenünk a mai magyar agrártársadalom rettenetes vergődését. Az én szülőhazámban életnek nevezik a búzát. (Jánossy Gábor: Az is!) Találó szó, mert a búza csakugyan életet, erőt, hatalmat és egységet jelent- A rettenetes fagykár válságba sodorhatja a magyar mezőgazdaságot. A nélkül, hogy részletezni akarnám az előállott károkat, elég arra utalnom, hogy csak vetőmagban és a vetés pótlásában körülbelül 40 millió pengő lesz az a károsodás, amelyet a magyar mezőgazdaság fog szenvedni és ha hozzáveszem ehuez a mostoha időjárás folytán előálló terméskülönbözetet, akkor — sajnos — az a kilátás, hogy az idén a gazda (hiába fog dolgozni és még meg lehet azzal elégedve, ha megállhat a helyén és meg tudja tartani, amije eddig volt. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hasonló, bár más okból súlyos helyzetben sinylődik az ipar és kereskedelem. (Farkasfalvi Farkas _Géza: A kisipar tönkre van téve!) Ezt a pesszimista pénzügyi helyzetet két körülmény idézte elő. Elsősorban az amerikai tőzsdejáték elvont minden pénzt, más célokra nem jutott ide s e miatt a kamatláb emelkedett. Hozzájárult ehhez most a német jóvátétel kérdése, az a nagy bizonytalanság, amely pánikszerű hangulatot teremtett Európa-, sőt világszerte. Természetes, hogy ezt az ipar és kereskedelem érzi meg elsősorban, mert képtelen hitelhez jutni, annyival is inkább, mert bankjaink elzárkóznak a hitel nyújtásától. S íme látjuk azt is, hogy a magánépítkezést sem lehet megindítani, mert nincs sem hitel, sem kölcsön, úgyhogy a beruházási Programm minden jóakarata mellett az építkezés — sajnos — még máig sem kezdődött meg. (Farkasfalvi Farkas Géza: A bankok maguk esinálnak vállalatot, a helyett, hogy kölcsönt nyújtanának!) Kötelessége a kormánynak, hogy csökkentse a kereskedelem és ipar nehézségét, és kötelessége különösen az, hogy szüntessen meg minden mesterséges versenyt. (Bródy Ernő: Kezdjék meg a gyilkosok!) Az ugyanis nem lehet igazsá°% hogy az állam, a főváros és. más intézmények 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. saját polgáraikkal szemben támasszanak versenyt. (Úgy van! a jobboldalon.) Az egyik oldalon van minden teher és minden áldozat, a másik oldalon minden könnyebbség és minden kedvezmény. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erkölcstelen és igazságtalan az, hogy saját polgáraival szemben versenyez az a közület, s akkor azt kívánja a polgároktól, hogy ebben a lerogyolódott, szerencsétlen közgazdasági helyzetben eddig még soha nem látott, soha nem hallott anyagi áldozatokat is hozzon. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebből a szempontból nem hagyhatom említés nélkül igen t. képviselőtársamnak, Wolff Károlynak imént elhangzott beszédét, aki egyebek között felemlítette, hogy megérti azt, hogy a ikiözönség inkább vásárol külföldi drága automobilt, mint olcsó magyar gyártmányt. Egyebek között megemlítette azt is, hogy a magyar gazdaság nem szolid, csak az egyoldalú kapitalizmus alapján áll, s nincs meg az a gazdasági erkölcse, hogy az áruk és a termelés jóságára és minőségére törekedjék, továbbá azt a képet vetítette elénk, hogy majd a főváros egyesítse az egész búzakereskedelmet, a zsír-, a sertés- és marhakereskedelmet, ő adjon pénzt zöldhitelre, ő koncentráljon mindent, ő intézze el a bevitelt és kivitelt, persze a kereskedelem, a közvetítő kersekedelem kizárásával. Engedelmet kérek, ilyent mondani, egyrészt a külföldnek propagandát csinálni a magyar termeléssel szemben, másrészt tömören és könnyedén arra törekedni, hogy fosszuk meg exisztenciájuktól a magyar gazdasági tényezők tízezreit: ez semmiféle politikába nem illik bele és ezt hallgatással mellőzni nem lehet. A magam ré

: széről az ilyen célzatokat károsaknak és veszedelmeseknek tartom. (Ügy van! jobbfelől.) Nagyon szomorúnak hangzott, amikor 13.000 asztalos panaszkodott nemrég azon, hogy kenyér nélkül áll. TJgyanezk a panaszok hangzanak fel a szabóiparosok, a cipésziparosok részéről (Bródy Ernő: De a forgalmiadó létezik!) és az ipar minden részéből, pedig köztudomású, hogy bútoriparunk, cipésziparunk és szabóiparunk a világ minden részének hasonló iparával bátran kiállhatja a versenyt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Szükség van összefogó gazdasági politikára, hogy ezeken a bajokon és nyomorúságokon segítsünk. Addig is, amíg a kereskedelmet és az ipart legjobban nyomó forgalmiadót az államkincstár ^helyzete nem engedi meg egészen megszűntetni, szükséges és éjen-' gedhetetlen, hogy a forgalmiadónak százalékát méltóztassék leszállítani, a forgalmiadó-átalányösszegeket szintén méltóztassék mérsékelni, mert különben a kereskedelem és az ipar nem élhet meg a mai viszonyok között. (Bródy Ernő: Tessék megcsinálni!) Ugyancsak feltétlenül szükséges a ífényüzési adókat eltörölni, úgy amint az Németországban és Ausztriában történt. Az eredmény ezekben az országokban áz lett, hogy az ipar és kereskedelem fÖllendüHsőt még maga az államkincstár is^ jobban járt. Nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy a forgalmiadóknak magassága a külföldnek ad előnyt és könnyebbséget, mert a külföldi termelő, a külföldi gyáros azzal a 2%-kai olcsóbban tudja a magyar vevőnek áruját szállítani, mint a magyar termelő. Nem szükséges megemlítenem, hogy ez közgazdasági szempontból milyen 'kárt okoz. A fizetésképtelenségek száma óriási módon megnövekedett. Régi, százados cégek omlanak össze. Azt, amit a mélyen t. ellenzék felemlít, hogy a gazdasági élet minden terén bizonytalanságuralkodik, mi is látjuk. A különbség csak