Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
Az országgyűlés képviselő házának 2 az, hogy mi orvosolni akarjuk szerves, tudatos, csöndes munkával és nem állunk oda, hogy a sebekre vitriolt öntsünk, nem állunk oda, hogy a vergődő gazdasági tényezőknek kenyér helyett izgatást adjunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert izgatásból nemcsak nem él meg a nemzet, hanem ellenkezőleg elveszti megmaradt energiájának azt a hányadát is, amelyet a jó sors részére még meghagyott, azonkívül békületlenséget, elégedetlenséget, viszályt támaszt a nemzet kebelében, már pedig a mai viszonyok között életkérdés, hogy akik kevesen itt maradtunk, éljünk összhangban, megértésben és békességben. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Gál Jenő: Díszes temetést rendezzünk inkább! Ez a vigasztalás. — Zaj.) Feltétlenül szükséges a vasúti tarifapolitikának helyes irányban való megváltoztatása, mert a belföldi termelés a helytelen vasúti tarifapolitika miatt nem tud a külföldivel versenyezni. Ugyancsak idetartozik a postai portóknak helyes irányban való megváltoztatása is, mert különösen a megszállott területek szempontjából végzetes hatású, hogy például Kassáról, Pozsonyból vagy Munkácsról könnyebben és olcsóbban lehet szállítani az árukat, mint Budapestről. Mint mindig, amikor nagy bajok vannak, új szavak szoktak megszületni. Ezek a szavak akarják a tényeket pótolni és helyettesíteni. Most is megszületett egy új szó: a túldimenzionált kereskedelem. (Rassay Károly: A kormány padjairól született meg évekkel ezelőtt! Ne tessék ezt elfelejteni! Az apa közel ül! — Derültség.) En nem az apát nézem, hanem a kereskedelmet és a túldimenzionált kereskedelmet sikertelen gyermeknek tartom. (Meskó Zoltán: Az apa is hibás.) Az apa bizonytalan a törvénv szerint, az anya az, akire biztosan mondhatjuk, hogy ez a gyermek anyja. Ezen sokszor nehéz vitatkozni. Ez a túldimenzionált kereskedelem az úgynevezett kihalási elméletre van alapítva. Amilyen kegyetlen, olyan erkölcstelen elv is az, hogy sok az ember, kevés a fóka, hadd pusztuljon a férgese jelszóval. Ez a hiénák rendszere, amelyek mások hulláin akarnak érvényesülni. (Gál Jenő: Ezt a miniszterelnök úr jnondta.) Bocsánatot kérek, a miniszterelnök úr elég erős % elég szava és képessége van arra, hogy a saját álláspontját megvédje. Én megbízás nélküli védelmet nem óhajtok gyakorolni. (Derültség.) A miniszterelnök úr majd megmondja a magáét kellő szavakkal. ÍGál Jenő: De ez bizalmatlanság, hogy szembeáll vele!) Ellenkezőleg, nekünk arra van szükségünk, hogy minél többen legyünk magyarok (Élénk helyeslés jobbfelbl.) Trianon után, amikor elrabolták milliónyi testvérünket, nem következetes dolog az, hogy egyrészt az egyke ellen harcolunk, vagyis a még meg nem született ember érdekében cselekszünk, az élő embert azonban oda akarjuk dobni a túldimenzionáltságnak, a különféle kihalási elméleteknek, és nem törődünk az élő ember sorsával és kenyerével. (Jánossy Gábor: Minden magyar életére szükség van!) T. Ház! A most lezajlott nemzetközi vásár mutatja a magyar Géniusz életképességét. Ilyen sanyarú viszonyok között nincs még egy ország a világon, amely annyira életrevalóságot, annyi életakaratot, annyi életképességet, annyi lendületet és rúgékonyságot mutatna, mint a magyar nemzet. Dísze és dicsősége ez a magyar nép bölcsességének és áldozatképességének. (Ügy van! jobbfelől.) Szomorú látvány, hogy ezekben a nehéz időkben éppen a gazdasági tényezők között '1. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 207 nincs meg az az összhang, amely feltétlenül szükséges és életbevágóan fontos. Méltóztatnak emlékezni arra a végtelenül érdekes és értékes két beszédre, amelyeket pár hete Sándor Pál igen t. képviselőtársunk mondott el a kartellek kérdéséről. Erre a beszédére Biró Pál képviselőtársam válaszolt, számokra számokkal, adatokra adatokkal. Én nem tudom eldönteni, hogy melyik adatcsoportnak, melyik számcsoportnak van igaza. (Jánossy Gábor: Senki sem tudja!) A kormány különben megigérte a választ és ezt várja is Sándor Pál igen t. képviselőtársam. (Sándor Pál: A kereskedelmi miniszter úr azt mondotta, hogy megállnak a számok! — Egy hang a jobboldalon: Nem is dőlnek el. — Derültség.) Én nem vagyok hivatott ennek a számvitának az eldöntésére. Különben is. ha jól értettem Sándor Pál képviselő úr beszédét és szándékát, ő nem a kartellek, mint intézmény ellen, hanem a kartellek kinövései ellen szólalt fel. A miniszterelnök úr nagyon helyesen és teljes jogi érzékkel kijelentette, hogy a kartellek kérdését nagyon óvatosan kell kezelni, mert nem olyan egyszerű a dolog. Végre is itt a nemzetközi termelésről, világösszefüggésekről van szó, amelyeket ini elszigetelve nem intézhetünk el, és ma már oda fejlődött a termelésnek mammuti gigantikus óriás volta, hogy majdnem csak két út látszik tehetségesnek: vagy a termelés szocalizálása, amiből, azt hiszem, nem kérünk, vagy pedig belső szervezkedés a termelés és az áruelhelyezés szempontjából, ami éppen a kartellek célja. De különös, hogy amikor Sándor Pál igen t. képviselőtársam mindnyájunk egyhangú helyeslése mellett az árkinövések ellen szólalt fel, akkor éppen a gyáriparosok részéről igen éles támadásban részesült. Bár a gyáriparosok bankettjén szerepelt az étlapon «Gyosz.-bomba» elnevezés alatt egy parfé, (Jánossy Gábor: Üj magyar étel!) mégis a gyűlésen hangzott el ez a bomba. Egy beszédben azt állította a szónok, hogy nem a kartellek teremtik a drágaságot, hanem a drágaságnak az az oka, hogy sok kereskedő. — szerinte tehát a verseny nagysága idézi elő az árak magasságát. (Rassay Károly: - Tíz éve hallom ezt folyton itt a Házban arról az. oldalról!) Ez olyan hallatlanul új tétel, amelyet a gazdasági életben még soha senki meg nem kockáztatott, mert, íme, ennek ellenpróbája az, hogyha nem volna verseny, akkor tiszta dolog, hogy monopólium és árdiktatura lenne. Éppen ez ellen küzdünk és ezt támadjuk. Annál feltűnőbb tehát, hogy még a gyáriparosok, vagy mondjuk, a kartellisták vádolják a kereskedelmet árdrágítással! Felhangzott az a kijelentés is, hogy a kereskedelem seperjen a maga háza előtt és hogy az árdrágításnak a kereskedelem is tényezője. Ezeket a dolgokat majd elintézik az illetékesek egymás között. En mindenesetre szomorú jelenségnek tartom, hogy amikor a gazdasági tényezőknek a mai rettenetes viszonyok között összhangban kellene élniök és közös nemzeti, gazdasági és erkölcsi célok érdekében együtt kellene haladniok, akkor ilyen vitákkal mérgezik meg a társadalomnak amúgy is megfertőzött levegőjét. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ugyancsak kínosan érintett Kéthly Anna mélyen t. képviselőtársamnak legutóbb elhangzott beszéde, akit egyéb vonatkozásokban nagy olvasottsága és műveltsége folytán nagy élvezettel hallgattam, de a revizió kérdésében mondott nyilatkozatait sehogy sem fogadhatom el (Ügy van! jobbfelől.) és azt hiszem, nincs ma30"
