Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

Az országgyűlés képviselőházának 2 A pénzügyminiszter úr kíván szólni? Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem! Elnök: A tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom; következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felovasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Ez a törvényjavaslat adóleszállítást akar keresztülvinni, az adóleszállítást azonban nem azon a területen fogja meg, amelyen különösképpen meg kellett volna kezdeni, a közterhek enyhítését. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A legsúlyosabb közvetett adók egyike az ál.talános forgalmiadó, az az adó, amely mindenkit sújt, amelyet mindenki érez és minél szegényebb a néposztály, annál súlyosabban nehezedik reá a fqrgalmiadó. De különöskép az általános forgalmiadó, amely sújtja a fogyasztást. sújtja az ipart, a kereskedelmet, a közgazdasági életnek egyik nagy baja és a törvényjavaslat éppen ezt nem veszi figyelembe, ezt kapcsolja ki. Ezeknek a kis apró javaslatoknak csak egy kis részletében van rendelkezés az általános forgalmiadóról, ott is helytelenül, ott sem úgy, hogy ennek az életben hatása lenne. Arról van tehát szó, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor figyelembe kellene venni a közterhek általános súlyát szociális és közgazdasági szempontból. Ha ezeket az általános közgazdasági és szociális ozempontokat tartjuk szem előtt, akkor sem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni az általános forgalmiadó kérdését. A pénzügyminiszter úr nem helyezkedik erre az álláspontra és azt mondja, hogv a forgalmiadót általában eltörölni nem lehet, holott pedig ha könnyíteni akarunk a közgazdasági életen és azt akarjuk, hogy a közgazdasági élet alapja, a fogyasztóképesség emelkedjék, akkor itt kellett volna legelsősorban is a kérdést megfogni, legelsősorban is a forgalmiadó megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot kellett volna előterjeszteni. En tehát éppen erre való tekintettel, mert indítványom van ehhez a törvényjavaslathoz, amelybe be akarom illeszteni az általános forgalmiadó megszüntetését a részleteknél, javaslom, hogy a címbe vegyük be a «kereseti» szó után: «az általános forgalmi adóra» szavakat. Kérem a javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Tekintettel arra, hogy a képviselő úr által a részleteknél kilátásba helyezett módosítást nem szándékozom magamévá tenni és kérni fogom a Házat, hogy azt vesse el, feleslegesnek tartom ennek folytán a cím módosítását is. Kérem, 35. ülése 1929 április 30-án, kedden. 11 hogy a címet változatlanul fenntartani méltóztassék. Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs, . a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. . Farkas István és Esztergályos János képviselő urak pótlást adtak be a címhez. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e Farkas István és Esztergályos János képviselő úr indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az indítványt nem fogadta el. Következik az 1. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az 1. §-t.) — Szólásra feliratkozva Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A törvényjavaslat 1. §-a úgy rendelkezik, hogy a földadó kulcsa a pengő értékben megállapított kataszteri tiszta jövedelem 20%-a. A szakasz tehát a földadóról rendelkezik. Igen fontos szempont, és itt a Házban sokszor beszélünk róla, a fajvédelem szempontja. Beszélünk a kisexisztenciák támogatásáról és beszélünk arról, hogy ezt a mezőgazdasági népességet különösképpen védelemben kellene részesíteni. Ilyen szólamokat nagyon'sokszor hallunk a kormány részéről is, hallunk kiváló közéleti férfiaktól is, mert hiszen mindannyian érzik, hogy a magyar törpe kisbirtokos s ág, a magyar mezőgazdasági népesség igen rossz sorsban van, és igen keservesen éli életét. Hivatkoznak arra, hogy agrárország vagyunk és agrárérdekeket kell védenünk, de amikor agrárérdekek védelméről van szó, akkor, ha jön is valamely intézkedés, ez nem érinti a kisexisztenciákat, az ilyen kormányintézkedés és törvényjavaslat nem hat ki a törpebirtokosokra, a mezőgazdasági széles néprétegekre, szóval azok ki vannnak zárva minden jótéteményből. Nem tudtuk elérni még azt sem, hogy a földadókataszter keretében a fokozatos adóztatási rendszert megvalósítsák, holott ma már a fokozatos adózási rendszer olyan bevezetett elv a modern törvényhozásokban, amely elől elzárkózni nem lehet, és nem szabad. Azt mondották erre vonatkozólag, hogy meg van állapítva kataszterenként a jövedelem és a kataszteri jövedelem után fizetik a földbirtokosok és földtulajdonosok az adót. Ez mind igaz, csakhogy nagyon különböző anyagi viszonyok között élnek az olyan emberek, akiknek 5 hold földjük van, vagy az olyanok, akiknek 1000 vagy éppen 10.000 hold földjük van. Akinek nagyobb a földje, annak rendszerint más jövedelme is nagyobb, akinek kevés kevés földje van, annak jövedelme nagyon alacsony, földjének megmunkálása is rendszerint többe kerül, mint a nagybirtok megmunkálása, (Graeffl Jenő: Ez újabb teória!) mert hiszen a kisbirtokon való mezőgazdasági termelésnél azokat a technikai eszközöket nem lehet kihasználni, kézi munkaerővel dolgoznak. Természetes, hogyha számolunk az élet realitásával, a gazdasági erőtényezőkkel, akkor ennél a földadónál is azt kellene figyelembe venni, hogy azok, akik szegények, akiknek kevés jövedelmük van, akiknek kis birtokuk van, aránylag kevesebb terhet viseljenek a közből, mint azok, akik vagyoni viszonyaiknál fogva nagyobb terhet viselhetnek el. Így azután ennél a földadónál mereven ott állunk, ahol évekkel, évtizedekkel ezelőtt állottunk: nincs semminemű haladás, semminemű változás. Ha tehát azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági népességen, a törpebirtokosokon, a kisbirtokosokon segítsünk, akkor most megvan erre a lehetőség ennél a törvényjavaslatnál azzal,