Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

12 Az országgyűlés képviselőházának i hogy olyan rendelkezést iktassunk be, amely mentesíti a kisgazdákat, a törpebirtokosokat, azoknak ad létminimumot, azoknak ad egy ala­csony kulcsú adórendszert a kataszter kereté­ben is, ellenben a nagyobb birtokot fokozatosan nagyobb adóval terheli meg. Kétségtelen, hogy ezáltal a kincstár, az állam nem jön ki rosszab­bul, mert ezzel a teherviselés igazságosan osz­lana meg a népesség gazdasági viszonyai sze­rint, viszont kétségtelen, hogy a szegényebb néposztály védelmét az állam hathatósan elő­mozdítaná, annak megélhetését megkönnyítené, tehát lehetővé tenné ezeknek a ki sexisztenciak­nák, hogy többet fogyasszanak, több kultúrát tudjanak maguknak szerezni és jobb életet él­hessenek. Mindezeknél fogva javaslom, hogy az első bekezdés második mondata helyett a következő új szakasz iktattassák be (olvassa): «Az 5 hol­dig terjedő törpebirtok a jelen törvény életbe­léptetésétől számított 10 évig adómentes. A földadó kulcsa 10 holdig a pengőértékben meg­állapított kataszteri tiszta jövedelem 15%-a, 101-300 holdig 20%-a, 301-500 holdig 25% és ezenfelül 30%». A tisztelt agrártársadalom nem mondhatja, hogy nem volna igazságos a terhek eloszlása s nem haladnánk tovább annak az elvnek útján, amelyet már 48-ban hirdettek, hogy a tehervise­lést általánossá, igazságossá, egyenlővé tegyük, mert egyenlő csak akkor lesz a teherviselés, ha a progresszivitás a vagyoni erő arányában nö­vekedik, az alacsony kereseteknél a kisexiszten­ciákat pedig mentesíti a közterhek viselésé­től. Az én javaslatom ezt célozza, kérném tehát ennek elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva senki sincs. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Farkas István t. képviselő úr indítványát nem tehetem magamévá. Nem tehetem pedig maga­mévá azért, mert azok az érvek, amelyeket ő az indítványa mellett felhozott, nem győztek meg engem sem abból aszempontból, hogy így adóz­tatásunk igazságosabb lenne, sem abból a szem­pontból, amire ő különösen hivatkozott, hogy általánosab lenne, sem pedig abból a szempont­ból, hogy ezzel adórendszerünknek egy nagy hibáját küszöbölnők ki. Minderről nem győzött meg indítványa és pedig azért nem, mert a földadó egy hozadéki­adó, amelyet a tulajdonos egyéb jövedelmére való tekintet nélkül tisztán tárgyi ismérvek alapján vetünk ki (Ügy van! jobbfelől és a kö­zéven.) és az a körülmény, hogy valakinek egy, vagy kettő, vagy öt hold, vagy száz hold földje van, abszolúte nem enged még következtetést arra, hogy vájjon más forrásból milyen jöve­delme van és ennek folytán igazságosan, ará­nyosan micsoda teherviselő képessége van. (Ügy van! jobbfelől és a közéven.) A mi adórend­szerünk igen helyesen nem a hozadékiadónál, hanem a globálisan kivetett jövedelemadónál és a vagyonadónál valósította meg a progresz­szívitás elvét és ott a fokozatosság elvének meg­felelőleg magasabb kulccsal sújtja a magasabb jövedelmet, (Ügy van! jobbfelől.) még pedig bátor vagyok közbevetőleg megjegyezni, hogy talán túlradikális mértékben (Ügy van! jobb­felől, a közéven és a balközéven) túlságosan becsülve vagy felbecsülve azt a teherviselési képességet, amely a mi viszonyaink között talán '85. ülése 1929 április 30-án, kedden. a nagyobb jövedelemben megnyilvánul. (Ügy van! a közéven.) De a mi adórendszerünk hono­rálta tulajdonképpen : azokat a szempontokat, amelyeket a képviselő úr felhozott, már régen akkor, amikor a legkisebb kategóriákra vonat­kozólag a jövedelem- és vagyonadót úgy álla­pította meg hogy ezek a létminimumba esnek és ennekfolytán a progresszív adókat és egyál­talában azokat az adókat nem fizeti, ha csak más forrásból nincs neki megfelelő Jövedelme. Mindezek alapján dacára annak a tetszetős indokolásnak, amelyet a képviselő úr itt fel­hozott, nyugodt lélekkel ajánlhatom a t. Ház­nak, hop-^ ezt a szakaszt a módosítás elvetésével változatlanul méltóztassanak elfogadni. (Helyes­lés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 1. §-t, szemben Farkas István és Esztergályos János képviselő urak indítványával eredeti szövegében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. §-t eredeti szövegében fogadta el, Farkas István és Eszter­gályos János képviselő urak indítványát mel­lőzte. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó holtán jegyző (olvassa a 2. § szöve­gét): Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a sza­kasz is megmarad azon az elvi állásponton, amelyen a pénzügyminiszter úr- áll s nem akarja a szociális szempontokat figyelembe venni, hanem mert egy kialakult régi rend­szerünk van, — van egy kataszteri adóalapunk, amelyet ré<ren rosszul állapítottak meg, ahol a szegényember földjét magasabban értékelték, mint a gazdagemberét — természetesen évtize­deken keresztül az adóalap ezen megértékelésen alapszik és így természetes, hogy a szegény emberre igazságtalan terhek zúdulnak. Mivel nincs reményem arra, hogy a pénz­ügyminiszter urat és a többséget, amely ra­gaszkodik ehhez, jobb belátásra bírjam, nem is vesztegetek szót erre. Javaslom itt is annak az igazságos elvnek elfogadását, amelyre már rá­mutattam, vagyis javasolok a negyedik bekez­dés után egy új, ötödik bekezdést, amely akként szól, hogy az adó kivetésénél az adómentesnek minősített létminimumot az adóalapból le kell vonni és csak az azt meghaladó jövedelemre kell az adót kivetni. A legtöbb államban úgy értékelik és értel­mezik a létminimumot, hogy a létminimum adó­mentes, s azt nem adóztatják meg, nálunk azon­ban ezt a létminimumot sem vonják meg és éppen azon az elven alapszik adórendszerünk, hogy a szegény emberek viselnék a legnagyobb terhet, mert a közvetett adókból folyik be az állam legnagyobb bevétele és mert erre helyez­kedik a kormányzat, azért veszi be ezt a rendel­kezést a törvényjavaslatba és zárkózik el min­den rendelkezéstől, mely a tömegeken enyhí­tene és a közterhek viselését megkönnyítené. Kérem a javaslatom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Kép­viselőház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden azt kérjem a t. Háztól, hogy a be­adott indítványt mellőzni méltóztassék. Nem is töltenék több időt ennél a kérdésnél, ha a kép­viselő úrnak egy megjegyzésére nem kivarrnék reflektálni. Ha jól hallottam, azt méltóztatott

Next

/
Thumbnails
Contents