Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

182 Az országgyűlés képviselőházána kai kapcsolatos közjogi kérdések és nemzeti sérelmek érdekelték, egyéb természetű politikai témák, főleg pedig szakszerű kérdések iránt, amelyeknek tárgyalása különben is alaposabban történhetik meg a parlamenti bizottságokban, mint a plenáris tanácskozásokon, sokkal kisebb figyelmet és érdeklődést tanúsít. Hozzájárult, t. Ház, a közvélemény közönyéhez az is, hogy Csonka-Magyarországon nagyon megnehezülték az élet gondjai, és mindenkit sokkal inkább elfoglalnak és lekötnek a maga bajai, mint a közélet kérdései, és maguk a képviselők is — amint erre éppen az előttem szólott br. Kray István igen t. képviselőtársam is utalt — erősen igénybe vannak véve Ikierületük és választóik részéről egyes köz- és magánügyeknek az elintézésével. (Jánossy Gábor: Azért többen lehetnének itt! — Derültség a .jobboldalon.) Ha már odafejlődött, illetve odafajult a helyzet, hogy egyes kerületek a képviselőt nem törvényhozói működése, hanem a kerület és közönsége érdekében kifejtett egyéb tevékenysége szerint méltányolnák és beosülilki meg. (Br. Podmaniczky Endre: Kijáró!) Ha azonban tárgyilagosan akarjuk megítélni azt a tünetet, hogy parlamentig életünk nem áll annyira a közérdeklődés középpontjában, mint régen, akkor nem kell túlságos tragikusan felfognunk a helyzet ilyen változásait. Baj volt az Nagy-Magyarország idejében is és nem egészen egészséges tünet, hogy a nemzeti életet túlságosan abszorbeálta a politika és elvonta a közfigyelmet a szellemi és anyagi haladás egyéb nagy és fontos kérdéseitől. (Jánossy Gábor: Ausztria volt az olka!) Pedig a nemzeti életnek a parlamenti tárgyalások és a törvényhozás munkája mellett is van még sok más, igen fontos megnyilvánulása, és ha az a közérdeklődés, amely a mi tárgyalásainkról bizonyos mértékben elterelődött, annál nagyobb erővel fordul a nemzeti lét más terei: az irodalom, a tudomány, a művészetek, a társadalmi élet problémái, a technikai haladás vívmányai és a gazdasági, valamint a szociális élet kérdései felé, akkor nem sajnálkozunk, hanem örülnünk kell a dolgok ilyen fordulatán. Igénytelen felszólalásomban ezúttal főként azzal a kérdéssel igyekszem foglalkozni, hogy indolkblt-e és helyes-e clZ fi pesszimisztikus közhangulat, amely ma úrrá lett az országban a lelkeken, és jogosult-e ewel^ szemben az igen t. pénzügyminiszter úr expozéjában megnyilvánult bizakodó hang, és hogy ez az optimisztikus felfogás alá van-e támasztva magával a költségvetéssel is és található-e a költségvetésben a múlttal szemben haladás. T. Ház! Népünk természetrajzához tartozik, hogy erősen a jelen eseményeinek a behatása alatt áll és hangulata is azok szerint változik. Minthogy pedig, sajnos, a mai gazdasági helyzet, különösen a magángazdaság szempontjából, nagyon siralmas, érthető, hogy a tömeghangulat az országban erősen pesszimisztikus. Hiszen természetes, hogy a kereskedő, akinek sehogy sem megy az üzlete, és az iparos, akinek alig van munkája, nem él a legderűsebb hangulatban és a maga sötét szemüvegén keresztül a közállapotokat is sötét színben látja. De a gazdáknak sincs semmi okuk arra, hogy el legyenek ragadtatva a helyzettől, mert az ő sorsuk is elég szomorú. Hiába termett a múlt évben több és jobb gabona, ha a termelési költségek oly magasak és ha gabonáját a gazda csak rosszul, olcsó áron tudja értékesíteni és a 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. gabonánál netán elért bevételi többletet tetézve ráfizette arra, hogy a takarmányfélékből kevés termett és a gabonát volt kénytelen takarmányozásra felhasználni. Fokozzák most a sok bajt és még inkább deprimálják a csüggedt közhangulatot az abnormális időjárás által előidézett rossz mezőgazdaságig állapot s az új gazdasági év nem kedvező kilátásai. A gabonaértékesítés nehézségeihez járul, hogy az állatkivitelünk is csökken, a külföldi államokba az export nagy mértékben megnehezült. Köztudomású, hogy a környező országok erőszakos ürügyekkel «állategészségügyi szempontokból» zárkóznak el a magyar állatkivitel elől. Egyáltalában kétségtelen tény, hogy különösen az utódállamok, de még Ausztria is, rendkívül merev elzárlkózást tanúsítanak a magyar terményekkel szemben, erősen éreztetik velünk azt, hogy a régi Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági és vámpolitikai egysége legelsőrendű létérdeke volt a monarchia keretébe tartozott országoknak. A mezőgazdasággal foglalkozók rossz helyzetét mutatja, hogy egyre többen és többen látják el a mezőgazdaságot jó tanácsokkal. Erősen felélénkült és megduzzadt a mezőgazdasági irodalom, amely azt célozza, hogy a magyar mezőgazdasági termelést és értékesítést új alapokra fektesse. Mezőgazdasági termelésünk újjászervezésére széleskörű munkaprogrammot tűzött ki maga elé a földmívelésügyi kormány is és kétségtelen, hogy bőven el van látva tanácsokkal, amelyek hozzáértők és hozzá nem értők iparkodnak megmenteni a mezőgazdaságot. (Jánossy Gábor: Ez már igaz!) Ezek a jótanácsok főleg arra vonatkoznak, hogy miket termeljünk, miként egységesítsük a termelést, hogyan tipizáljunk, a fajazonosságot hogyan rendszeresítsük, a gyümölcstermelést miként fokozzuk, a csomagolást és a szállítást miképpen modernizáljuk, és hogy általában hogyan kell a termelésnek az élethez, a követelményekhez alkalmazkodnia, hogy olyat termeljünk, amit a külföld keres, ami ott be van vezetve, s amit így könnyű elhelyezni. A mezőgazdasági termelés, sajnos, nincsen berendezkedve nagyon hirtelen változásokra, a termelés nem változhatik idényről-idényre, vagy évről-évre és a mezőgazdaság nem lehet olyan mozgékony, hogy a külföld igényeihez és ízléséhez máról-holnapra^ alkalmazkodhassak. A mezőgazdasági termelésben hosszabb időre, évekre van szükség, amíg egy-egy terményfajta meghonosul és használati értéke pontosan meghatározható lesz. Láttuk ezt a különböző nemesítéseknél is, amelyeknek sikere, bár eredményei kétségtelenül nagyok, nem minden vonatkozásban elsőrendű. Tudjuk, hogy éppen a különböző nemesítés nagyon sok fajtára tagolta a búzát, úgyhogy most komoly és nagy probléma a nemesített vetőmagnak egy nevezőre, egységes típusokra való visszavezetése. Meg kell ezt érteni és bele kell nyugodni abba, hogy a mezőgazdasági rendszereket nem lehet schnellsiederen kifőzni, és a mezőgazdasági termelés átszervezését rá kell bízni magára a gazdatársadalomra és a kormányra, amelynek úgy a termelés, mint a feldolgozás és értékesítés tekintetében is megvan a maga széleskörű és messze elágazó Programm ja. Evek, esetleg lustrumok kellenek ennek a programúinak megvalósításához, minden egyes kísérlet ezen a téren nem is sikerülhet jól és nagy anyagi áldozatokat is kíván annak teljes megvalósítása. Hozzájárul a mezőgazdaság bajaihoz, hogy meglévő kereskedelmi szerződéseink, sajnos, olyanok, aminőket kényszerhelyzetben kötni le-