Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

"Az országgyűlés képviselőházának hogy termelésünket olcsóbbá tudjuk tenni. Es itt van az, amiben talán eltérek az ő nézetétől abban tudniillik, hogy elsősorban itt a kartelleket igenis meg kell rendszabályozni. (Helyeslés.) Hiszen a kartellek minden olyaii cikknek, minden olyan anyagnak árát, amely a termeléshez feltétlenül szükséges, mérhetetlenül a termelési költségekkel arányban nem állóan, hihetetlen mértékben megdrágították. Valósággal megdöbbentők azok az adatok, amelyeket múltkor Sándor Pál t. képviselőtársam interpellációiban a szén-, vas-és cementkartellről elmondott. De nemcsak ennél a három cikknél van ez meg, de megvan minden cikknél. Nagy örömmel hallottuk az igazságügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy igenis a kartellek törvényes szabályozása programmjába van véve. Ennek a kérdésnek megoldásánál az igazságügyminiszter úr szíves figyelmébe vagyok bátor ajánlani a norvég példát A norvégek ugyanis igen szerencsésen oldották meg ezt a kérdést. Például megtiltották azoknak az eszközöknek alkalmazását, amelyekkel a kartellek kényszeríthetik a kartellben nem álló vállalatokat arra, hogy hozzájuk csatlakozzanak. Tilos náluk a bojkott, amellyel kényszeríthetik a kereskedőt arra, hogy csak tőlük vásárolhassanak, mert különben más cikket sem adnak nekik. Különösen tilos náluk a harci előnyár alkalmazása, amely abból áll, hogy olyan területeken, ahol a kartellnek ellenféltől, versenytárstól kell tartania, az árakat leszállítja azért, hogy tönkretegye az ellenfelet, de viszont kárpótolja magát, egészen természetesen olyan helyeken, ahol ellenféltől, versenytárstól nem kell tartania. A másik igen fontos feltétel termelésünk olcsóbbá tételére a jelenleg érvényben lévő vámtarifa bizonyos részének megváltoztatása. A gazdasági miniszter úr tegnapi beszédében kitért erre és kilátásba is helyezte. De kilátásba helyezte ezt már a miniszterelnök úr is debreceni beszédében, később pedig a múlt évben a költségvetési vitánál történt felszólalásában, amikor azt mondotta, hogy ez mint végcél, mint végleges állapot nem is terveztetett. En tisztelettel kérem a kormányt, hogy hajtsa végre ezt a megígért reviziót. T. Ház! A hitelkérdésre nagyon röviden akarok kitérni. En remélem, hogy a pénzügyminiszter úr bizakodása ebben a tekintetben is valóra fog válni. Bízom benne, mert ha nem bíznék benne, kétségbe kellene esnem, látva azt a hihetetlen eladósodását a gazdáknak, amely jelenleg van, kicsinek és nagynak egyaránt, látva azt, hogy hogyan megy tönkre 14—16%-os pénz mellett a gazda. Hiszen ma a gazda minden közterhet és egyéb terhét úgyszólván kölcsönvett pénzből fizeti és erre a célra ilyen magas kamatozású kölcsönt kénytelen igénybe venni. Ismerek kisgazdát, aki szorgalmas, igyekvő, józan ember s a múlt évben 1000 pengő adósság terhelte 15—18 katasztrális hold földjét, ma pedig már 6000 pengő adósság terheli. (Mozgás.) Ez így van, ez nem sötétlátás, ez valóság. Látjuk, hogy a pénzügyminiszter úr segíteni akar a gazdákon. Mutatja ezt számtalan intézkedése, mint a földadó leszállítása, a késedelmi kamatok és az adóbehajtási illetékek mérséklése, különösen pedig az^ adóigazgatás méltányos és humánus kezelésére való törekvés, valamint az állatforgalmiadó eltörlése. Mindezek az intézkedések a pénzügyminiszter úr iránt a gazdáknál bizalmat keltenek. Nagyon helyes szándéka a pénzügyminiszter úrnak az is, hogy a jövedelem- és vagyonadóbevallások beadására vonatkozó kötelezettségénél az értékhatárt a jövede290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. \ 175 lemadóra nézve 10.000, a vagyonadóra nézve 150.000 pengőre emeli fel. En kérem a pénzügyminiszter urat arra is, hogy ezt a fixirozását a jövedelem és a vagyon bevallására vonatkozó kötelezettségnek magasabb értékhatárokra is terjessze ki, különösen a fundált vagyonnál, amely el nem titkolható, amelyet mindenki lát, mert ezzel az adó-igazgatást sokkal egyszerűbbé és olcsóbbá lehetne tenni, az adófizető közönség pedig óriási vexatúráktól lenne megszabadítva. Nagy baj az, hogy adórendszerünk végtelenül komplikált. Ma senki sem tudja, hogy kifizette-e már tulajdonképpen összes adóját vagy nem. (Szilágyi Lajos: Azt sem tudja, mennyit kell fizetni! Még az összeget sem tudja!) Annyi címen kell adózni, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogyan állanak az adóval. Ez méltán bizalmatlanságot kelt, viszont visszaélésekre is ad okot. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy egyszerűsítse, egyesítse, tegye világossá, érthetővé adórendszerünket. (Forster Elek: Öriási fegyver a mai adórendszer a kisgazdákkal szemben bizonyos körök számára!) Nagy örömmel hallottam a gazdasági miniszter úrnak^ tegnapi azon kijelentését, hogy végre az útépítés kérdésében más programmot fog behozni^hogy tudniillik először nem a luxusutakat fogják építeni, hanem előbb minden községnek lehetővé teszik, hogy a vasúthoz kijuthassanak. (Elénk helyeslés.) Rettenetes elkeseredést szült az a helyzet, hogy egyes községek évszakokon keresztül nem tudták terményeiket piacra vinni, egy zsák búzával nem tudta a lakosság megközelíteni a piacot. Most ha bekövetkezik az, hogy először ezeket az utakat építjük ki és minden községnek meglesz az útja a vasúthoz, nagy megnyugvást fog kelteni. (Szilágyi Lajos: Ez kell, nem pedig a kisvasút!) Nagy örömet fog kelteni a pénzügyminiszter úrnak az a szándéka tisztviselői körökben, hogy a tisztviselői lakbéreket rendezni kívánja. Valóban tarthatatlan állapotok voltak ezen a téren, különösen azokban a helységekben, amelyek a megszállás folytán megyei, illetőleg járási székhellyé váltak. En nagyon kérem a pénzügyminiszter urat ennél a kérdésnél, hogy a mi vidékünknél feltétlenül vegye tekintetbe ezt a helyzetet, és itt elsősorban Szikszóra és Encsre gondolok. A kataszteri felvételek kérdése is napirenden van. Nem vitás, hogy ezek szükségesek, azonban annyira meg vannak terhelve egyes községek lakói, hogy többköltséget úgyszólván már nem bírnak el. Nem tudom, nem lesz-e kevés az a 300.000 pengő, amelyet a pénzügyminiszter úr e tekintetben a gazdák támogatására előirányzott. Különösen a fagykár sújtotta vidékeken volna jó ezeket a felméréseket egyelőre felfüggeszteni, hiszen a fagykársujtotta vidé* kéken a helyzet annyira sötét, hogy én annak következményeire nem is merek rágondolni. Hiszen ott nem lesz vetőmag, nem lesz élelem, nem lesz takarmány és nem lesz szalma, és nem lesz az aratómunkásoknak alkalma, hogy mint minden évben, maguknak es családjuknak az egész évre szükséges kenyeret megkeressék. Szükséges volna sürgősen azokon a vidékeken, a keleti és északkeleti vármegyékben pontosan konstatálni, hogy mennyi a valóságban kiszántott terület és mennyi a megfagyott őszi vetés, amely beteg, sínylődik, gyökér nélkül való, angolkóros és amely, nem hiszem, hogy elég erős legyen kalászbaborulni. Ezen ö^isze írás alapján sürgősen intézkedni kell az adóleírások eszközlése iránt is, jó előre gondoskodni kell élelemről és vetőmagról, össze kell az egész országbán írni a szalmakészleteket és le-