Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

261 Az országgyűlés képviselőházán^ hajtóközegek igénybe fognak venni, inert kénytelenek lesznek igénybe venni a végből, hogy az adókat, ezeket a rettenetes közterheket behajtsák. (Propper Sándor: Az adósok börtönét kell behozni!) Ismételten azt kell mondanom, hogy itt ez az egyetlen probléma és azért nem beszéltem ebben az egv órára szabott beszédemben semmi másról: nem beszéltem általános politikáról és külpolitikáról, nem beszéltein a belügyi tárca kérdéseiről, semmi másról, mert én az egész országra nézve — méltóztassék megsérteni — kormánypártra, ellenzékre, minden magyar polgárra nézve a legfontosabb problémának és egyedüli problémának tartom a közterhek problémáját. (Jánossy Gábor: Így is van!) Mert én el merem itt mondani azt. amit mindenki elmond önöknek, aki a magyar életbén él: ha ezt a rendszert, a közterhek emelésének, tehát az állami, községi adók és mindennemű adók emelésének rendszerét tobább méltóztatnak folytatni, ez nem jelent egyebet, mint azt. hogy a csődök, kényszeregyességek és Öngyilkosságok eddigi száma mesr fog sokasodni és jelenti azt. hogy ebben az országban a már eddig is lehúzott redőnyű boltok és lehúzott redőnyű műhelyek és megszűnt vidéki kis exisztenciák száma meg fog növekedni. Én boldogan üdvözölném azt az optimizmust, amely optimizmus a pénzügyminiszter úr múltkori nagv beszédében megnyilatkozott, boldogan üdvözölném azt az optimizmust is, amely a gazdasági miniszter úrnak tegnapi «nesze semmi, fogd mesr jól» beszédében megnyilatkozott, ha látnék valamit. Azt megértem, hogy a pénzügyminiszter úr és a gazdasági miniszter úr optimisták. Hogy ne lenne optimista egy olyan pénzügyminiszter, aki állandóan feleslegekkel dolgozik, hogy ne lenne optimista egy olyan pénzügyminiszter, akinek uralma alatt az államkassza tele van pénzzel. De miért méltóztatik kívánni, hogy optimista legyen az a szegény, nyomorult ember, akinek kasszájából megtöltötték az államkasszát, akinek kasszájából úgy töltötték meg az államkasszát, hogy^ ez az ő magángazdaságának legsúlyosabb sérelmével jár, hiszen, ez az ember a legelsőrendű — nem luxus, hanem legelsőrendű — szükségleteit sem tudja fedezni. En nem vagyok bizalommal a kormányzat iránt — nemcsak a kormányzat belpolitikája miatt, — amelyet az országra nézve szerencsétlenségnek tartok, mert ez a politika, amelyet a kormány folytat, a magyar revizió akadálya — én szerencsétlenségnek tartom a kormányzat belpolitikáját és külpolitikáját, de mégis előtérbe helyeztem a gazdasági politikát a közterhek kérdését azért, mert ez az elszegényedő, ez a gazdaságilag és politikailag is kínlódó ország politikailag is olyan veszedelmeknek néz elébe, amely veszedelmekért ez a kormány fogja a történelem előtt viselni a felelősséget. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! .Halljuk! a jobboldalon.) Most van harmadízben szerencsém^ a költségvetési vitához hozzászólani. Előző két beszédemben is azt hangoztattam, hogy az ország pénzével, az adófillérekből befolyó jövedelemmel a legnagyobb takarékossággal kell bánni. Most is ugyanezzel vezetem be beszédemet, mert a mai súlyos gazdasági helyzet s az a körülmény, hogy egy adó290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. fizető alanyra 90 pengő békebeli adóteher helyett 142 pengő esik, meggondolásra késztet bennünket és kell, hogy minden magyar hazafi szívét aggodalommal töltse el. Gondolnunk kell arra is, hogy a beruházások révén, amelyeket fenntartani szükséges, ezek az adóterhek előreláthatóan növekedni fognak, már pedig az ország adófizető közönsége nincs abban a helyzetben, hogy még több adót is kiizzadjon. Eb' ben az aggodalmas helyzetünkben azonban őszinte örömmel hallottam a mélyen t. pénzügyminiszter úr expozéját, amelyből azt kellett megállapítanom, hogy a pénzügyminiszter úrban van erő és van akarat abból a szempontból, hogy a gazdasági bajokból való kilábolás céljából az államháztartást úgy vezesse, hogy az a helyzetnek megfelelő legyen. De őszinte örömmel üdvözöltem ezt a lendületes és szép pénzügyminiszteri expozét azért is, mert azt a gondolatot tartalmazta, amelyet — bár nem kívánok dicsekedni, — én voltam az első, aki ennek a pártnak keretén belül megemlítettem és hangoztattam is. Ez tudniillik az volt, hogy egy mindenre kiterjedő, egy mindent átfogó gazdasági programmot kell csinálni ebben az országban, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) okos célkitűzéseket, biztos ösvényt kell^megjelölni, amelyen haladva elérhetjük gazdasági megújhodásunkat és ne szórványos intézkedésekkel siessünk a gazdasági élet bajainak megsegítésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az öröm még csak fokozódott, amikor a gazdasági miniszter úr ezt a^beígért programmot előadta. Nem kívánok bírálatba bocsátkozni a^ Programm felett, hiszen ez elvégre az ellenzék feladata. En megbízom a kormányban, én ehhez a párthoz tartozom. (Jánossy Gábor: Azért itt is lehet bírálni!) A bírálat, a tárgyilagos bírálat mindenesetre értékes valami, de magábanvéve a bírálattal a dolgokat előbbre nem vihetjük s ezért én iparkodni fogok azokat a gondolatokat előadni, amelyek kialakultak bennem abból a tekintetből, hogy ezt a gazdasági programmot miként lehetne megvalósítani. Akármilyen programmot csinálunk is, ha az nem mozog a lehetőségek határain belül, ha az nem a gazdasági helyzethez és adottságunkhoz van alkalmazva, ezt a programmot, akármilyen gyönyörű és felemelő is, nem fogjuk tudni megvalósítani s akkor ez a programm csak légvárépítés, csak egy kívánság, csak egy reménység lesz. Sokan vannak ebben az országban, akik azt mondják, hogy előbb biztosítani kell a politikai szabadságjogokat, hogy előbb rá kell térni az általános titkos választás útjára (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a vesszőparipa!) és haladni egy demokratikus fejlődés felé, mert ha ezek meglesznek, akkor joggal remélhetjük a reviziót. E felfogásokkal szemben én azt tartom, hogy a magyar feltámadást csak a rá való törekvés és a magyar munka hozhatja meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sem a politikai jogok kiterjesztése, sem az általános választójog behozatala, sem a kultúra, sem pedig a szellemi emelkedettség, amit sokat emlegetnek, nem fogja meghozni a reviziót, hanem meghozza az, ha mi erős gazdasági bázist teremtünk ebben az országban. Ha ez a gazdasági aiap meglesz, ez Önként magával fofja hozni az egyenlő titkos választójogot, magával hozza az egészséges, demokratikus nemzeti fejlődés felé való haladást és magával fogja^ hozni a szellemi emelkedettséget és a kultúrát is. Széchényinek vagyok híve, aki azt mondotta annak idején, hogy a gazdasági életben megerősödött országnak ölébe fognak hullani minden politikai harc nélkül