Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

Az országgyűlés hépviselöházánah 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. 163 azok a szabadságjogok, amelyekre egy önálló országnak szüksége van. Kell tehát, t. Képviselőház, hogy a gazdasági kérdéseket állítsuk elsősorban is a politikai és közélet tengelyébe, hogy minden mást kapcsoljunk ki és csakis gazdasági kérdésekkel foglalkozzunk, mert a gazdasági problémának megoldásán, a gazdasági bajokból való kiláboláson múlik ennek az országnak sorsa. Mik volnának most már azok az elgondolásaink, amelyeket előbb felemlíteni bátor voltam? (Halljuk! H all juhi a jobboldalon.) Azt tartom, hogy ebben a munkában az egész ma gyár társadalomnak, tekintet nélkül pártokra és oisztályérdekekre, vészt kell vennie Részt kell vennie ebben a munkában elsősorban a törvényhozásnak, a kormányzati intézkedéseknek részt kell vennie a közigazgatásnak, a kereskedelemnek és azonkívül még az oktatás munkáját is bele kell állítani, hogy ezt a gazdasági programmunkat megvalósíthassuk. Vegyük most sorra, t. Képviselőház. Elsősorban azt mondottam, hogy a törvényalkotásokkal is segítségére kell sietnünk a gazdasági élet fellendítésének. Azon a nézeten vagyok, hogy magábanvéve törvényekkel és törvényalkotásokkal gazdasági bajokon segíteni nem lehet, de feltétlenül el lehet érni azt, hogy a gazdasági érdekek megvalósítása számára bizonyos atmoszférát, légkört teremtsünk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyben jó törvényeink következtében megindulhat a fejlődés. Ezek tehát gyámolítására szolgálnak a gazdasági tevékenységnek. Legfontosabbnak tartanám — mert hiszen most valójában a gazdasági bajok annak következtében keletkeztek, hogy az értékesítésben zökkenés állott be — az értékesítés kifejlesztését. A nyugati kultúrállamok, amelyek behozatalra szorulnak, az elzárkózás és az önellátás álláspontjára helyezkedve, megtagadják a mi nyersterményeink bevitelét. Erős versery fejlődik ki az európai államok között. Ebben a versenyben a kis Csonka-Magyarországnak is megfelelően meg kell állania helyét, sőt fel kell venni a versenyt nagyobb konkurrenstársakkal és pedig a tengerentúli államokkal is, mert hiszen odajutottunk, hogy a Kanadában termelt búza Grácban immár olcsóbb, mint a magyar búza és megkérdezve az ottani sütőiparosokat, sajnálattal ki kell jelentenem, hogy az amerikai búzalisztet jobban süthetőnek minősítették, mint a mienket. Nem akarok részletesebben belebocsátkozni ennek fejtegetésébe, (Jánossy Gábor: Pedig tanulságos volna!) de rá akarok mutatni, hogy a régi acélos magyar búza úgyszólván nem is található már az országban. (Mozgás a jobboldalon, felhiáltásoh: Dehogynem!) A sikértartalmú magyar búza, az úgynevezett parasztbúza alig található és ha megtalálható is, igen csekély termés van belőle. (Jánossy Gábor: Petőfi költeményeiben van az aranykalásszal ékes rónaság!) Ha megtalálható is a valódi acélos magyar búza, ez a többtermelés szempontjából nem megfelelő, mert hiszen jó, ha katasztrális holdanként 5—6 métermázsát ad, nem nemesített búza 5—7 métermázsánál többet holdanként alig hoz. Azt kellene tennünk, amit megtettek^ Amerikában és Kanadában is, hogy kitanulmányozva az itteni viszonyoknak megfelelő búzaféleséget, olyan búzaféleséget kellene termelni, megfelelő termelési vidékek létesítésével, amellyel felvehetjük a külföldön a versenyt. Legyünk meggyőződve róla, hogy itt semmiféle politika nem segít, mert üzletről van szó, már pedig csak akkor tudjuk lebonyolítani KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. külföldi üzleteinket, ha jobb és versenyképesebb árut vagyunk képesek szállítani. A törvényhozási intézkedések elsősorban tehát ide kell hogy irányuljanak, amint tettük ezt a szőlőtermelésnél, helyesebben a hegyközségekről szóló törvényjavaslatnál, amikor meghatároztuk azt, hogy egyes vidékeken miféle szőlőfajták termeszthetők. Úgy a búzánál is előre meg kellene mondanunk azt, — természetesen megfelelő előtanulmány után — hogy milyen féleségeket vessünk. Ezt szívesen fogadná a nagy termelő közönség, nem venné zaklatásnak és a gazdasági életbe való belenyúlásnak, mert hiszen mindenki jobbat, könnyebben értékesíthető dolgot akar termelni, ez egészen bizonyos. De ettől eltekintve is, ha generális felhatalmazást adnánk a kormánynak, hogy a termelés rendszerét is megállapítsa, szükséges volna még elsősorban kiküszöbölni a gazdasági életből az olyan ferdeségeket és az olyan visszásságokat, melyek a gazdasági és kereskedelmi életet nehezítik és rontják. (Helyeslés a jobboldalon.) Utalok elsősorban a részénytársaságok reformjára. Az igazságügyminiszter úr ezt a dolgot már progr amurjába is vette. (Helyeslés. — Mozgás.) Szükség van erre elsősorban a kisebbségi érdekek megvédése céljából, másrészt pedig annak az eléggé nem rosszalható körülménynek a kiküszöbölésére, hogy a vezérigazgatók, az üzemvezetők olyan horribilis jövedelmeket élvezzenek, mint amilyeneket élveznek, (Ügy van! Ügy van!) s amely jövedelmek semmiféle tekintetben sem állhatnak arányban az ő működésükkel. (Ügy van! Ügy vna!) Ez a jövedelem sokszor a többi vállalatban való részvétel mellett olyan magasra megy, hogy azt kell mondani, valójában csak olyanok érdemelnék meg ezt. akik az emberiség érdekében valami rendkívül nagy dolgot cselekednek, vagy egy nagyjelentőségű dolgot találnak fel. Az adatok ugyan itt vannak, de nem akarom őket felolvasni, (Halljuk! H all juh!) csak arra utalok, hogy Magyarországon van olyan üzleti vállalkozás, amelynél a vezérigazgató úrnak több jövedelme van, mint az egész magyar kormánynak együttvéve, (Mozgás.) vagyis 500.000 pengő. (Jánossy Gábor: Lehetetlenség! A képviselő úr álmodta ezt! — Forster Elek: A részvényeseknek meg semmi!) De ez a körülmény még magába véve semmi. Van akárhány vállalat Magyarországon, amelynek vezetőjét ma 2—300.000 pengő évi fizetéssel dotálják. (Jánossy Gábor: El se tudja költeni!) Ez még magában nem volna baj, (Jánossy Gábor: De igenis baj!) elvégre a magáncélú részvénytársaság azt csinál, amit akar. (Felhiáltások: Hát a részvény esek! f — Forster Elek: A részvényesek sírhatnak!) De, hogy ezeket a dús fizetéseket és jövedelmeketa magyar gazdasági élet meg nem bírja, az egészen nyilvánvaló. (Csontos Imre: Ezért vannak a nagy kamatok!) Amint a mellettem ülő Csontos Imre t. képviselőtársam megjegyzi, ezért van a nagy kamat és ezért nem rentábilisek a vállalatok. De ez mind hagyján volna, (Jánossy Gábor: Dehogy hagyján! — Farkas Elemér: Komoly dolog ez!) —* még tetézni akarom — ez még semmisem volna, ha ezek a vállalatok, ezek a részvénytársaságok nagy jövedelmezőséggel bírnának. De az történik, hogy a részvénytársaságok jövedelme egyharmadára csökkent, (Farkasfalvi Farkas Géza: Egyötödére!) viszont a vezérek fizetése és jövedelme háromszorosára emelkedett. (Farkas Elemér: A békebelihez képest!) Ennek a vállalatnak — statisztikával ki tudom mutatni — 400 tisztviselője van, és ez a 400 tisztviselő nem kap annyi fizetést, mint a vállalat három vagy négy vezérigazgatója. (Erdélyi