Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

8 Az országgyűlés képviselőházánál ság maga fordul oda az illetékes fórumhoz és kéri ennek az embernek rehabilitációját. Itt tehát igenis valódi társadalmi rehabilitációról van szó, ez a forma valódi társadalmi rehabilitáció, mert a társadalom már előlegezi azt, amit az ítélet parancsával a társadalommal szemben kikényszerítenünk nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassanak tehát megengedni, bár bizonyos körülmények között én hajlandó leszek a rehabilitációhoz való jogot is elismerni, nagyobb terjedelemben inkább a lehetőséget kívánom biztosítani, (Helyeslés jobb felől.) és így már azért sem tudnám elfogadni képviselőtársam javaslatát tárgyalási alapul, mert ez a javaslat kifejezetten jogi, követelési alapon van felépítve

v Azután felmerül evvel kapcsolatban még egy kérdés. T. képviselőtársam töröltetni kívánja minden nyilvántartásból ezeket az elkövetett vétkeket. Ezen nagyon gondolkozunk kell. Ugyan ezt a célt meg hozza például a közlésnek tilalma is, hogy tudniillik a nyilvántartásból bizonyos időn túl és bizonyos körülmények között nem szabad közlést tenni. Mert engedelmet kérek, nem szabad ma a^ becsületes embereknek közösségét olyan értelemben lehetetlen helyzetbe hozni, hogy utólag ne lehessen aztán bizonyítani, ha mindent megsemmisítettünk, ~ amint azt t. képviselőtársam proponálja — egy alaptalan gyanúval szemben ne lehessen tisztázni, hogy az illető nem az, akiről beszélik, hogy benne volt a nyilvántartásban. Ezek olyan szempontok, amelyeket mindenesetre egy jogásznak és különösen gyakorlati jogásznak figyelembe kell vennie. En tehát mindezek után csak azt kérem t. képviselőtársamtól, méltóztassék belenyugodni abba, hogy én ezzel a kérdéssel foglalkozom, gyakorlati megoldást keresek, és hogy az igazságugyminisztériumot már abban az állapotban találtam, hogy ott igen élénken előkészített javaslat van. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a kérdést csak azért nem említettem eddig, mert egyrészt kimerítő pro grammot még ebből a székből nem terjeszthettem elő, a pénzügyi bizottságban pedig ezt a kérdést még nem vetették fel, másrészt, mert — megvallom őszintén — az igazságügyi törvényhozás terén sürgősebb teendőket is látok és teljes munkaerőmet elsősorban ezekbe kívánom belefektetni. (Elénk éljenzés és taps jobb felől. — Rothenstein Mór: Például az esküdtszék!) Még csak egy kérdésre nézve vagyok bátor észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam az a törvényjavaslatát, amennyiben azt tárgyalási alapul elfogadjuk, a házszabályok 167. §-a alapján, tehát a különleges rendszer szerint kívánja tárgyaltatni. Legyen szabad itt megkockáztatnom azt a megjegyzést, hogy az én házszabálymagyarázatom szerint t képviselőtársamnak ez az előterjesztése időelőtti. Mert hiszen a házszabályok 131. §-ának 2. bekezdése értelmében először a felett kell határoznunk, vájjon tárgyalás alá veszi-e a Ház a javaslatot vagy sem. Én azt kértem, hogy amennyiben t. képviselőtársam vissza nem vonná törvényjavaslatát, ne méltóztassanak azt érdemleges tárgyalás alá venni. Ha a t. Ház a törvényjavaslatot érdemleges tárgyalás alá veszi, akkor terjeszthet elő képviselőtársam nyomban a házszabályok 167. § 1. bekezdése alapján abban a későbbi, a prejudiciális kéirtdést meghaladó

1 kérésben javaslatot, hog-y milyen módszer szerint tárgyaljon a Ház a törvényjavaslatot: bizottságilag-e, 285. ülése 1929 április 30-án, kedden. vagy pedig közvetlenül a plénumban. Én tehát ezt az indítványt időelőttinek tartom. Méltóztassék tehát a t Háznak egyelőre csak a prejudiciális kérdéssel foglalkozni éls az érdemleges tárgyalás mellőzésével napirendre térni e kérdés felett. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő úr milyen címen kíván szólni*? Gál Jenő: Az indítványt akarom visszavonni. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Gál Jenő: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A mélyen t. igazságügyminiszter úr szavai megnyugtató lag hatottak reám, és én is kifejezésre akarom juttatni azt, hogy igazságügyi kérdésekben nincsenek pártszempontok, és honorálom a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak azt az igéretét, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozva, ő maga kíván törvényjavaslattal a Ház elé lépni. Ezért vitába nem is bocsátkozhatom a jelen pillanatban a köztünk levő eltérés tekintetében, méltóztassék azonban annyit koncedálni, hogy az én fellépésem ebben a kérdésben nem akart más lenni, mint annak jelzáse, hogy: «Et voluise sat est», vagyis elég, jót akarni. Én jót akartam és köszönöm a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak, hogy ezt elfogadta és honorálta azzal, hogy a kérdést olyannak tartja, amellyel érdemlegesen foglalkozni kíván. Tisztelettel visszavonom indítványomat. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: A képviselő úr indítványát visszavonván, határozathozatalra nincs szükség. Napirendünk szerint következik a földadóra, a jövedelemadóra és a vagyonadóra, a keresetiadóra, valamint a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom, 740., 756) tárgyalása. A szó az előadó urat illeti meg. Őrffy Imre: T. Ház! (Halljuk!) A háború és az azt követő rendkívüli idők, amelyek az inflációt okozták, tudvalevőleg rendkívül nehéz helyzetbe hozták államháztartásunkat, amely államháztartás ügyeinek rendbehozatala céljából 1924-ben a törvényhozás az úgynevezett szanálási törvényeket hozta. Ennek kapcsán meg kell innen állapítanunk, hogy valóban egyes adózó polgárok teherviselőképessége annak határáig igénybe is vétetett. T. Ház! Azóta azonban öt esztendő múlt el, és immár tapasztalatokkal rendelkezhetünk a tekintetben, melyek azok az adók és közterhek, amelyek figyelembe véve az államháztartás helyzetét valamennyire enyhithetők lennének. Hangsúlyozom és kiemelem e tekintetben, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetés általános indokolásában kiemelte, hogy a magyar államháztartás, a magyar költségvetés elérkezett ahhoz a fejlődési fokhoz^ amelyen túl már a kiadások nem emelhetők, és nyilván ennek konzekvenciáit vonja le a most tárgyalandó törvényjavaslatoknál, számítva arra, hogy a kiadásoknak stabilizálása folytán a bevételek is akként alakíthatók, hogy azok bizonyos mérvig enyhíttessenek. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tulajdonképpen csak két adóenyhítést hoz, amelyek a két első szakaszban foglaltatnak; a többi szakasz nem adóenyhítést, hanem eljárásbeli és egvéb olyan könnyítéseket tartalmaz, amelyeknek hiánya, őszintén szólva, az utóbbi időkben talán majdnem több panaszra adott okot, mint maguknak az adóknak magassága. Éppen ezért