Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

Az országgyűlés képviselőházának 2 nem lehet lebecsülni ezt a javaslatot, mert hiszen valamennyi szakaszából ki lehet olvasni azt a szándékot és azt a komoly igyekezetet, hogy az adózó közönség terhein enyhíteni akar és helyzetét meg akarja könnyíteni. (Ügy van! jobbról.) A pénzügyminiszter úr expozéjában^ ismertette ennek a törvényjavaslatnak is leglényegesebb részét, éppen ezért ezekre a leglényegesebb részekre csak röviden utalok s inkább azokra a még mindig lényeges kérdésekre leszek bátor kitérni, amelyek nem fértek bele egy expozés beszéd keretébe, de amelyek ennek a törvényjavaslatnak mégis integráns alkatrészét teszik. A földadó mérséklését illetőleg à miniszteri indokolás szépen kifejti, hogy melyek azok az immár nem mellőzhető szempontok, amelyek folytán ennek az adónemnek csökkentése nem kerülhető el. Bátor vagyok rámutatni elsősorban arra, hogy az agráriusokat s általában a mezőgazdaságot a békebeli viszonylattal szemben lényegesen nagyobb termelési költségek terhelik. Rámutat a miniszteri indokolás azokra a csapásokra, amelyek az agrártársadalmat ismételten érték, rámutat az értékesítési lehetőségek nehézségeire, amelyek mind közudomásúak és amelyekkel bővebben foglalkozni azt hiszem, teljesen felesleges lenne. De rá kell mutatnom — és talán ez legfontosabb indoka a javaslatnak — arra a körülményre, hogy Magyarország agrár ország és az agrártársardalomnak szűkös viszonyai vagy megelégedett helyzete kihat az összes termelési kategóriákra, az összes társadalmi rétegekre, azt az előnyt tehát, amelyet itt ad a javaslat, az egész országnak adja, nemcsak a szorosan vett mezőgazdasággal foglalkozóknak. (Ügy van! jobbról.) Ami az első szakaszt illeti, csak annyit vagyok bátor még megjegyezni, hogy a bizottság szükségesnek tartotta ennek természetszerű kiegészítését, kibővítését, amennyiben utalt a vízrendezési járulékokra, amelyeket természetszerűleg szintén húsz százalékos alapon kell majd visszautalni. A második enyhítés, amelyet a törvényjavaslat hoz, s amelyet a bizottság még lényegesen tovább épített ki, az a rendelkezés, amely a többgyermekes családapákra vonatkozólag a jövedelemadómentes minimumnak összegét a gyermekek számához mérten fokozza. Itt a bizottság enyhített a javaslaton, amennyiben csak a második és harmadik gyermeknél tartja meg a 100—100 pengős emelést, de már a negyedik, ötödik és hatodik gyermeknél 200—200, azonfelül pedig minden további gyermeknél 300 pengős emelést hoz javaslatba a Háznak a jövedelemadómentes minimum kiszámításánál. Rátérve mármost a jövedelemadóra, ez a kérdés, azt hiszem, eléggé ismert, mert hiszen a miniszter úr saját felelősségére még a törvényjavaslat benyújtása előtt rendeleteket adott ki, amelyeknek lényege — amint bölcsen méltóztatnak tudni — a petrif ikálás, tudniillik az, hogy a tízezerpengős értékhatáron túl adóbevallásnak csak kivételesen van helye. A jövedelemadót tárgyaló 3. §-ban van még egy fontos rendelkezés, amely a pénzügyminiszternek generális felhatalmazást ad a tekintetben, hogy új adókivetéseket rendelhessen el. A jövedelemadót illetőleg a negyedik érdemleges rendelkezést a törvényjavaslat negyedik szakasza tartalmazza, amely az elengedést szabályozza. Rá kell mutatnom arra, hogy a jövedelemadó elengedésére vonatkozó 4. § az eddigi jogállapottal szemben két irányban is hoz az adózók javára újítást. Az első az, hogy figyelembe veszi azt a momentumot is, hogy valamely jövedelemadóalany nem hirtelen, hanem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. 5. ülése 1929 április 30-án, kedden. 9 lassan megy tönkre, amit — sajnos — éppen a legutóbbi gazdasági dekonjunktúra során igen gyakran volt alkalmunk megfigyelni az adóalanyoknál. Azonkívül fontos, új rendelkezés és továbbterjesztése az elengedési jogkörnek az, amely megengedi az adózóra nézve katasztrofális esemény bekövetkezése előtti köztehernek elengedését is az esetben, ha beállnak a 4. Vban pontosan körülírt momentumok. Ezek körülbelül azok a rendelkezések, amelyeket a jövedelemadót illetően a javaslat tartalmaz. A keresetiadót illetően az első lényeges rendelkezés a törvényjavaslatban az, hogy megszünteti azt az indokolatlan és tisztán csak kezelési okokból eredt jogállapotot, amely a leszakított vidékekről eredő nyugdíjas közalkalmazottaknak nyugdíját általános keresetiadóval sújtotta és nem az alkalmazottak keresetiadójával, amely tudvalevően lényegesen enyhébb. Ennélfogva ezt a jogállapotot megszünteti és egy szempont alá veszi ezeket a nyugdíjasokat keresetiadó szempontjából a többi nyugdíjasok keresetiadójával. A további rendelkezés a keresetiadót illetően a keresetiádó alól való állandó mentességről szól. Azért kellett intézkedni, mert gondoskodnunk kellett a pénzügyminisztérium alá tartozó különös kategóriák, a vámőrség és folyamőrség illetményeinek a keresetiádó alól való mentességéről is. K 1. % szól a kereseti adó petrif ikálás ár ól. Teljesen analóg rendelkezés a jövedelemadó petrifikálásával és errevonatkozóan ugyanazt a határt — tízezer pengőt — állapítja meg a törvényjavaslat. Az új kivetéseket illetően is teljesen analóg a rendelkezés a keresetiadónál, megengedvén a pénzügyminiszternek azt, hogy általánosabb mérvben és bizonyos kategóriákra kiterjeszkedve is elrendelje az új kivetéseket. A keresetiadó elengedését — minthogy a keresetiadó hozadékiadó, tehát nem azonos pénzügyi jogi természetű adó, mint a jövedelemadó — csak bizonyos szűkebb körben engedi meg, amennyiben ^ itt csak a jövedelemforrás megszűnése esetére engedi meg a keresetiadó elengedését, szemben a jövedelemadóra vonatkozó, általam előbb ismertetett 4. §-beli rendelkezésekkel, amelyek liberálisabbak. Igen fontos rendelkezés az, amely a törvényjavaslat 9. §-ában van benne, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) amely az állami nyugdíjasok keresetiadója tekintetében azt az örvendetes rendelkezést tartalmazza, (Bródy Ernő: Örvendetes?) hogy azt a községek segélyezési alapja javára kell elszámolni. (Bródy Ernő: Ez nem örvendetes!) Ez a kérdés vitát okozott a pénzügyi bizottságban, amennyiben ott egyesek, különösen a székesfőváros képviselői, kifogás tárgyává tették azt, hogy ezek az adók olyan cél szolgálatába állíttatnak, amely sérelmes egyes városokra, elsősorban pedig a fővárosra. (Bródy Ernő: Űgy van!) E tekintetben a részletes vita során a képviselő urak padsoraikból érveiket bizonyára elő fogják adni. A késedelmi kamatok kérdését is rendezi a javaslat. Hogy szisztematikus legyen, fel kell állítanom a tételt, hogy másként vannak rendezve ezek a késedelmi kamatok az egyenes-, adóknál, másként a fogyasztásiadóknál és másként az illetékeknél. Nem tagadom, és a bizottsági tárgyalás során ismételten volt felszólalás abban az irányban, hogy ezek a kamatokra vonatkozó rendelkezések az eddigiekkel szemben némileg bonyolultabbak és így az adóaídminisztrációt jobban fogják foglalkoztatni. Másrészt azonban nem lehet a pénzügyi kor2