Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
158 r Âz országgyűlés hépviséíöházánah ságot is. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Ez így van, miniszter úr. Ez a bírság a késedelmes összeg felét teszi ki a legtöbb helyen. Az egyik oldalon tehát a késedelmi kamatot 36%-ról leszállítják 12%-ra, a másik oldalon pedig az embereket üldözik a bírságokkal. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter közbeszól.) En meg vagyok a felől győződve, hogy a miniszter úr nem tud erről, de ez így van. Tessék érdeklődni, méltótzassék megnézni a pénzügyminisztériumban az e tárgyban már beadott felfolyamodásokat. Az embereket súlyosan megbírságolják azért, mert egy-két nappal elkéstek az adók fizetésével. Ez a vexaturák fennmaradását jelenti. Várta a magyar közvélemény a t. pénzügyminiszter úrtól azt is, hogy vissza fogja vonni a jövedéki rendelet. Ezt a magyar közvélemény a pénzügyminiszter úrtól annál inkább joggal várhatta, mert a jövedéki rendelet viszszavonását a pénzügyminiszter úr nemcsak a Képviselőház folyosóján, nemcsak az ankéten igérte meg, hanem megigérte itt novemberben a Képviselőházban bent az ülésteremben, az ország egész nyilvánossága előtt, sőt Ígéretében odáig ment, hogy nemcsak a jövedéki rendelet visszavonását igérte meg, hanem még a határnapot is megmondotta, amikor a jövedéki rendeletet vissza fogja vonni. A miniszter úr ugyanis végső határnapként a jövedéki rendelet visszavonására december hónapnak azt a napját jelölte meg, amikor ő a genfi tanácskozásokról vissza fog térni. Azóta elmúlt a hosszú tél is, jött utána a tavasz, és a tavasz a jövedéki rendelet visszavonását még mindig nem hozta meg; nem hozta meg annak ellenére, hogy rövidesen itt lesz a nyár, mert a pénzügyminiszter úrnak ebben a kérdésben megint a saját minisztériumával vannak katasztrofális bajai. A pénzügyminiszter úr bejelentette a jövedéki rendelet visszavonását, a pénzügyminisztérium azonban ebbe nem egyezik bele. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Ez így van, miniszter úr. Lehet az ország előtt azt mondani, hogy ez nem így van, de a tény az, hogy a miniszter úr vissza akarta vonni a jövedéki rendeletet, és minisztériuma a jövedéki rendelet visszavonásába nem egyezett bele. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nincs így! A képviselő úr éppúgy tudja, mint én, hogy nincs ígyl Megmondtam az okát is!) Rögtön meg fogom mondani, hogy így van. A miniszter úr bejelentette a jövedéki rendelet visszavonását, egyúttal közölte velünk azt is, hogy a jövedéki rendelet visszavonása körül azért vannak bizonyos nehézségek, mert a jövedéki rendeletnek a bírságpénzekre vonatkozó szakaszait nem tudják miként elintézni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Nem ezt méltóztatott mondani? Bocsánatot kérek, sokan voltunk jelen a folyosón akkor, amikor ezt méltóztatott mondani. Azt méltóztatott mondani, hogy nem azt méltóztatik akarni, hogy a pénzügyőrök kapják ezentúl az Összegeket, hanem azt, hogy ami a felosztásra vonatkozik az új rendeletben, az maradjon meg, nem pedig a régi rendelet. Minthogy pedig a pénzügyminisztérium ezeket a szakaszokat úgy akarja átszövegezni, ennélfogva meg kell várni ezeknek a szakaszoknak átszövegezését, mert különben, ha ez nem így volna, az egész rendelet nem volna más, mint két szakaszos rendelet, amelynél fogva az 1928. évi augusztus l-e előtti állapotot visszaállítom és a rendelet helyébe az addigi állapotot léptetem. Ezt nem lehetett, t. pénzügyminiszer úr, megtenni a bírságpénzekre vonatkozó szakaszok miatt, és higyje meg nekem 290. ülése Í929 május 8-án, szerdán. a t. pénzügyminiszter úr, hogy az egész ország közvéleménye boldog volna abban az esetben, ha azt a bizonyos erős kezet, amelyet az ország már régen vár a pénzügyi adminisztráció terén, nemcsak a jövedéki rendelet terén, hanem más téren is a pénzügyminiszter úr személyében megtalálta volna. Sajnálattal kell tehát és kellett megállapítanunk azt, hogy dacára annak, hogy Bud János gazdasági miniszter úr kijelentette, hogy a jövedéki rendeletet vissza fogják vonni, s Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr is kijelentette, hogy vissza fogják vonni, sőt az ország közvéleményével méltóztattak közölni^ nyilatkozatban, interjúban, sajtóban, hogy már a minisztertanácson is keresztülment a jövedéki rendelet visszavonása, ez a jövedéki rendelet ma is megvan s azt ma sem méltóztatott visszavonni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Csak nem alkalmazzák!) Erre vonatkozólag csak azt mondom, hogy nem lehetséges egy olyan rendelet, amely életben van, de még sem alkalmazzák. Sokkal helyesebb, ha az a rendelet mincsen meg, amelyet nem méltóztatnak alkalmazni, mert ezt a kettősséget alkalmazni nem lehet. Nem lehet, hogy a pénzügyminiszter úr, ne alkalmazza, és azután majd jön egy pénzügyminiszter, aki ezt a rendeletet, amelyet én a kibocsátás módja miatt törvénytelennek tartok, alkalmazni fogja. Azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úrnak egyéb programmpontjaival együtt az ország közvéleménye teljes nyugodtsággal reklamálhatja a pénzügyminiszter úrnál a jövedéki rendelet visszavonását. Itt van a másik kérdés. Amikor a pénzügyminiszter úr jött, hozsannával^ üdvözölte az egész ország közvéleménye azért is, mert a pénzügyminiszter úr egy nyitott könyv volt tulajdonképpen, mert hiszen a pénzügyminiszter úr mint pénzügyi szakember azért sem volt ismeretlen, mert a Felsőház pénzügyi bizottságában nagy beszédet tartott jóval kinevezése előtt, és az ország közvéleménye úgy kommentálta a pénzügyminiszter úr kinevezését, hogy ez a kinevezés a Felsőház pénzügyi bizottságában mondott beszédének programúiként való elfogadását jelenti. Tudniillik ott a pénzügyminiszter úr a legsúlyosabban és a legélesebben támadta azon beszédében az adminisztrációt, s remélhetőleg a pénzügyminiszter úr maga sem fogja azt mondani, hogy az adminisztrációban az ő pénzügyminisztersége óta egy jottányi változás is következett volna be, s hogy nem mondhatná el ma is joggal, ha nem volna pénzügyminiszter a Felsőház pénzügyi bizottságában ugyanazt a beszédet, amelyet ott mint egyszerű felsőházi tag Bud János akkori pénzügyminiszter úr politikájával szemben elmondott. Itt van egy másik dolog. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy majd az átalányrendszer általánosításával útját fogja állni a forgalmiadó-zaklatásoknak és nem engedi újból emelni a forgalmiadót. Erre vonatkozólag én nem akarok végigmenni Magyarország községein és városain, nem akarom elvinni a pénzügyminiszter urat Szentesre, Turkevére, Szegedre és végig az országon, ahol igenis sajnálattal tapasztaljuk, hogy pénzügyminiszteri kijelentések dacára, szegény nyomorult kisiparosok és kiskereskedők forgalmadé-átalányát emelik. Nem akarom végigvinni a pénzügyminiszter urat az országon, de szeretném megkérdezni a pénzügyminiszter urat, hogyha a pénzügyminiszter úr a kisemberek átalányozásának híve, ha meg van rögzítve a kisemberek forgalmiadó-átalánya, akkor mi szüksége van a
