Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
Az országgyűlés képviselőházának pénzügyminiszter úrnak egyáltalában a forgalmiadó ellenőrzésére és a forgalmiadóellenőrökre. Kénytelen vagyok itt a Házban megmondani, hogy a forgalmiadó ellenőrökre és a forgalmiadók ellenőrzésére ma nem állami pénzügyi szempontból van szükség, nem is^ a pénzügyi kormányzatnak van arra szüksége, hanem egyesegyedül a forgalmiadóellenőröknek, akik azért, hogy megmaradhassanak, és azért, hogy létjogosultságukat igazolhassák, állandóan a szegény nyomorult kicsi adófizetőket zaklatják. Altalányozás ésrögzités mellett semmi szükség nincs arra a rettenetes forgalmiadóellenőri apparátusra, amely az államnak ol^an súlyos összegeibe kerül, hogy vannak Magyarországon községek, ahol — méltóztassanak megérteni — a község forgalmiadó bevételeinek 70%-a a forgalmiadóellenőrök jutaléka. Általában pedig, hogy ne méltóztassék a 70%-ot nagyításnak mondani, Magyarország községeiben, ha átlagszámítást csinálunk, akkor a forgalmiadó behajtási költsége a községek forgalmiadó bevételének 50%-át teszi ki. (Ellenmondások jobb felől.) Bocsánatot kérek, pont 50%. En készséggel elmegyek Szabóky államtitkár úrral együtt a pénzügyminisztériumba és meg fogom mutatni a számokat, hogy a behajtás 50%-ba kerül. En átlagban beszélek, mert hiszen vannak községek, ahol 70, és. vannak községek, ahol 40%-ba kerül a behajtás. Olyan adóellenőrzési apparátust fenntar. tani tehát, amely a község jövedelmének 50%-át felszívja, teljes lehetetlenség, különösen akkor, ha az a helyzet, hogy ezeknek a forgalmiadóellenőröknek két kategóriája van. Az egyik kategória: állami nyugdíjasok, nyugdíjas államtitkár urak, nyugdíjas vasúti felügyelő urak, nyugdíjas ezredes urak, sőt vannak nyugdíjas tábornok urak is. (Jánossy Gábor: Ilyenek is vannak?) Azért van ez így, mert nem akarnak nálunk végre a nyugdíjba ment, még a magas nyugdíjat élvező emberek sem abba a gondolatvilágba behelyezkedni, hogy itt — sajnos — két darab kenyér, két állami fizetés egy ember részére nem lehetséges. (Bródy Ernő: Példát adnak felülről!) Hiszen itt minden ember részére sincs egy darab kenyér, hogyan lehetséges tehát az, hogy nálunk a városnál nyugdíjazott emberek elmennek az államhoz alkalmazásba, az államnál nyugdíjazott emberek pedig elmennek a városhoz alkalmazásba? (Zaj.) Hogyan lehetséges kibírnia egy ilyen szegény nyomorult állaimnak, hogy itt az egyik oldalon a tényleges állami tisztviselőknek azt mondják, hogy az államnak nincs pénze, tehát mentül kevesebbet adnak nekik, a másik oldalon pedig azokat, akik állami nyugdíjat kapnak, még nagyon jövedelmező állásokba teszik. Mert méltóztassanak megérteni, hogy Budapesten egy forgalmiadó-ellenŐr, — ezt méltóztassanak megérteni — aki az egyik oldalon valószínűleg már nyugdíjas, vagy pedig a Budapesthez közel levő egyes községekben forgalmiadó-ellenőrként alkalmazott fiatalember több fizetést, jövedelmet kap, mint a budapesti kir. törvényszéknek egy bírája, aki előzetesen rettenetes kálváriákon, joggyakornokságon, jegyzőségen, titkárságon keresztül vergődve, végre eljutott a bírói székhez, a forgalmiadó-ellenőrnek pedig semminemű képzettségre nincs szüksége, s hogy előzőleg mi volt, azt csak a jó Isten tudja. Az illetőt kinevezik forgalmiadó-ellenőrnek és egyszerre több fizetése lesz, mint egy budapesti kir. törvényszéki bírónak, sőt a Kúria másodelnökének fizetésével vetekedhetik azoknak a csoportvezetőknek jövedelme, akik elég szerencsések voltak Budapesten csoportvezetőkké válni. 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. 159 (Jánossy Gábor: Lassanként már megszüntetik ezt a szervezetet! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon lassan! — Bródy Ernő: Naiv ember! — Jánossy Gábor: Miért volnék naiv? Az se nagy baj, ha naiv az ember! — Br. Podmaniczky Endre: Sőt jó!) Várta az ország közvéleménye Wekerle Sándortól azt is, hogy^ letöri a községi háztartások emelkedő tendenciáját. Ezzel szemben mi történik? Az, hogy Magyarországon az emberek tulapdonképpen nem is tudják, hány embert kell nekik eltartaniuk, és mennyi közterhet kell viselniük, azért, mert itt, ebben az országban — sajnos — a községi terhek emelkedése valóságos kengyelfutást végez az állami terhek emelkedésével.^ A napokban kezembe került egy statisztika és ebből azt láttam, hoary a békével szemben a községek kiadásai 400%-kai emelkedtek, s amikor illetékes helyen érdeklődtem, hogyan lehetséges az, akkor viszont megmutatták nekem a kimutatást, hogy azokban a községekben, ahol azelőtt volt egy főjegyző, egy irnok és egy szolga, ma van egy főjegyző, egy adóügyi jegyző, két aljegyző, egy irnok és három szolga. Es amikor azt kérdeztem, mi az ördögnek ez a három szolga, azt mondották, hogy egy főjegyzőnek és egy Írnoknak egy szolga is elég volt, hogy sört hordjon, most azonban a felemelkedett létszám mellett már három szolgát kellett alkalmazni. (Farkasfalvi Farkas Gáza: Nincs mindenütt úgy! Az én községemben 270%-os pótadó van! — Bródy Ernő: Nem elég? Talán több legyen? — Epy hang bálfelől: Ez a rendszer! — Jánossy Gábor: Semmi rendszer! Kiüldözött, menekült tisztviselők ezek! — Pakots József: Ugyan, hagyjuk már ezeket! — Jánossy Gábor: Nem hagyjuk, mert úgy van! — Pakots József: Mindig ezzel jönnek! Az embernek elfacsarodik a szíve, de nem lehet e miatt tönkremenni egy országnak!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, Fábián képviselő úr a szónok. Csendet kérek! Fábián Béla: A napokiban ismételten olvastam kimutatást arról, hogy mely községeknek méltóztattak megengedni azt, hogy a községi pótadót. 50%' fölé emeljék. Sajnálattal állapítom meg, hogy bár törvényt hoztunk, hogy 50%-nál nem lehet több a póltadó, az országban még mindig vannak olyan községek, ahol, nem, mint ahogy t. képviselőtársam mondotta, 270%, hanem ahol 400%-os a községi pótadó. Ez természetes is, mert hiszen, ahol négyszeresére emelkedett a tisztviselők létszáma, ott négyszeresükre emelkedtek a személyi kiadások és a dologi kiadások. Amikor tehát mi itt a költségvetésinél arról tárgyalunk, hogy menynyi állami adót kell fizetni, ehíhez méltóztassék hozzászámítani, hogy mennyi községi adót kell fizetni, mennyivel emelkedtek a községi terhek, mennyivel emelkedett az útadó a békéhez képest, mennyivel emelkedtek a vármegyének fizetendő járulékok, s hogy ma 16—18%i-ot kell fizetni a vármegye részére, úgyhogy a községeknek ezek alatt a súlyos terhek alatt teljes mértékben pösze kell omilaniok. Nincs senki, aki a községek kezét megfogja, de ez teljesen hiáblavaló is lenne, mert a községeik azt mondják, hogy az egyik oldalon az állam terheli meg őket munlkával, a másik oldalon pedig az állam jár elől nekik jó példával a tisztviselők alkalmazásával, a dologi kiadásoknál pedig a poesékolásokkai. A pénzügyminiszter úr, amikor jött, azt ígérte, hogy pénzügyi statisztikát fog az ország elé terjeszteni. A pénzügyiminiszter úr ennek az Ígéretének részben eleget is tett, tényleg beterjesztett is pénzügyi statisztikát a Képvise-