Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
156 Az országgyűlés képviselőházának Tegnap itt a gazdasági miniszter úr beszélt a magyar gazdasági életről, miként lehet rajta segíteni és ugyanakkor ő volt a főszónoka egy oly kormányköltségvetésnek, amely kormányköltségvetés ismételten ötvenkétmillió pengővel több közteherrel sújtja a magyar lakosságot, ötvenkétmillió pengős emelkedés az állami költségvetések kiadási rovatában! Es méltóztatik azt gondolni, hogy egy ötvenkétmilliós költségvetési kiadási többlet mellett lehet egy enyhébb behajtási apparátust mozgósítani 1 ? Tisztelt miniszter úr! Azért nem lehet,mert ha én valakitől többet akarok kivenni rosszabb gazdasági helyzet mellett, azt a többletet csak súlyos operációval tudom kiszedni, amely súlyos operáció a legtöbb esetben az egyén exisztenciáját teszi kockára. T. Ház! Ma ötvenkétmillió pengővel több kiadást mutat a költségvetési mérleg, ötvenkétmillió pengővel több kiadást, amikor ezelőtt esztendőkkel már takarékossági bizottságot kellett kiküldeni és amikor három esztendővel ezelőtt Smith Jeremiás, amikor utolsó jelentését megtette, már evvel a jelentésével kapcsolatosan figyelmeztette az ország pénzügyi kormányzatát és az egész ország kormányzatát arra, hogy vigyázzanak, hogy a közterheket, a kiadásokat ne emeljék azért, mert a közterhek emelésével és az állami kiadások emelésével ebben az országban nem következik be teljes leépítése az állami közterhek súlyosságának, addig itt a helyzet teljes mértékben reménytelen. Itt vagyok bátor válaszolni Wekerle pénzügyminiszter úrnak múltkor az állatforgalmiadó eltörlése kapcsán nekem adott válaszára. A miniszter úr azt mondta, hogy az állami adóbehajtásokkal foglalkozhatom még egy ideig, de a legrövidebb időn belül már csak arra leszek kényszerítve, hogy megírjam az állami adóbehajtások történetét, mert hiszen a jövőben a vexatúrák nem lesznek meg. Erre a miniszter úrnak és az egész kormánynak az a tiszteletteljes válaszom: Magyarországon a vexatúrák nemcsak hogy meglesznek, hanem állandóan súlyosbodni fognak és az adóbehajtással járó panaszok állandóan keservesebbek lesznek, mert több adóval, súlyosabb adóval természetesen súlyosabb behajtási kényszerűségek járnak. Meg vagyok győződve arról, hogy a török defterdárok és harámbasák sem azért alkalmaztak az adóbehajtások alkalmával a török megszállás idején botbüntetést, mert nekik az volt a passziójuk, hanem azért, mert a súlyosan kivetett adókat máskép, mint a legsúlyosabb eszközökkel, a népből kivasalni nem tudták. Ma is ez a helyzet. Lehet a pénzügyminiszter úrnak a legnagyobb szive, az ország gazdasági helyzetének súlyos megromlása fog járni. Mindezekkel a figyelmeztetésekkel szemben láttuk sajnos, hop'v az állami adminisztráció, az állami gépezet, az állami teher, az állami kiadások vonata valóságos gyorsvonati sebességgel rohan előre és nagyon kérem Bud János gazdasági miniszter urat, ne essék bele az ő régi hibájába, hogy egy légüres térben akar gazdasági politikát csinálni. Ebben a szegény nyomorult országban, ahol az emberek magánháztartásuk kiadásait a minimumra csökkentették, ne helyezkedjék még mindig arra az álláspontra a gazdasági miniszter úr, hogy az emberek magánháztartásuk kiadásait csökkentsék. En már nem tudok elmenni ebben az országban semmiféle gyülekezetbe, ahol a panaszok raját ne hallanám. Ha én elég konstruktív testületnek vagyok kénytelen tekinteni az országos mezőgazdasági kamarát és ha én az országos mezőgazdasági kamara jelentését állítom szemző, ütése 1Ù29 május 8-án, szerdán. amely az embereket takarékosságra szólítja fel Bud gazdasági miniszter úr kijelentésével, akkor csak azt mondhatom, hogy a mezőgazdasági kamara jelentése szerint a földmívelőnép ruházkodása sohasem volt olyan nyomor usáiffos, lábbelit sem tud venni, a falusi kisiparosok abbahagyják munkájukat, annyira csökkent a földmívelőnép vásárlóképessége és adónegyedkor megrohanják a gazdák a hitelszövetkezeteket kölcsönökért, hogy a végrehajtást elkerüljék. (Bródy Ernő: Mikorról szól ez?) Ez új jelentés. Ezt jelenti egy konstruktív testület, annak részéről a kritikát a gazdasági kormányzatnak és a bejelentését annak, hogy itt nem takarékosságra van szükség, mert az emberek tovább takarékoskodni nem tudnak. Ha még rámutatok arra, hogy ebben az országban sohasem vettek azelőtt zöldhitelt igénybe januárban, de az idén megtörtént; ha rámutatok arra, hogy a magyar tőzsdén, a budapesti tőzsdén, ahol azelőtt naponként egymillió papir cserélt gazdát, ma már vannak olyan napok, ahol csak negyvenezer papir cserél gazdát; ha megnézem a székesfőváros által kibocsátott statisztikát arról, hogy hogyan állnak a kisiparosok, akkor me*? egyszerűen meg kell döbbennem. Azt kell tapasztalnom, hogy az iparosok 70%-a egyszobás lakásban lakik Budapesten. Nem tudom, hogy ez-e az a nagy luxus, amelyet meg akar törni a gazdasági miniszter úr? Amikor Wekrle Sándor, mint Magyarország új pénzügyminisztere jött, az egész gazdasági közvélemény — ezt meg kell mondanom őszintén — s mi itt, az ellenzék is, fellélegzettünk. Fellélegzettünk azért, mert nekünk az volt a meggyőződésünk, hogy bár Bud János gazdasági miniszter úr. mint pénzügyminiszter, nagyon tiszta, nagyon becsületes ember volt, kitűnő tanár és nagyszerű professzor volt, de nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy a pénzügyminisztérium és az állam adminisztrációjában a megőrült és majgát öncélnak tekintő gépezetet megfékezze. Az volt a meggyőződésünk, hiogy Wekerle Sándor, aki a gyakorlati életből jött, s akinek nincs semmi köze, legalább is nem volt semmi köze az úgynevezett bürokráciához, módját fogja találni annak, hogy azt a rettenetes bürokráciát, amely az egész ország fölött elhatalmasodik, s amely az egész országot elnyeléssel fenyegeti, megfékezze. Mi hosszú hónapokon keresztül a pénzÜgyminiszter úr egyéniségének varázsa alatt és némileg annak hatása alatt, hogy Wekerle Sándor fia. annak a Wekerle Sándornak, aki Magyarországon az aranyvalutát csinálta, mondom, ennek hatása alatt és ebben reménykedve, nem támadtuk a pénzügyminiszter úr politikáját. habár első' pillanattól kezdve gyanús vol nekünk az, hogy miként akar egy pénzügyminiszter, egy főgépész rendbe hozni egv gépet, egy megőrült gépezetet a nélkül, hogy annak a megőrült gépezetnek régi gépészeit állásukból elbocsájtaná, vagv pedig más helyen helyezné el őket. Bíztunk azonban a pénzügyminiszter úr energiájában és abban, hogy majd 1 a maga képére fogja átalakítani a pénzügyminisztériumot, s nem pedig a pénzügyminisztérium fogja a maga képére átformálni a pénzügyminiszter urat. Nemcsak nekünk volt ez a reményünk, hanem ez volt a reménye az egész Magyarországnak, az egész magyar közvéleménynek, amely a nagy Wekerle Sándor fiától remélte Magyarország katasztrofális helyzetében azt az erős kezet, azt az energiát.
