Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
Az országgyűlés képviselőházának 290. ülése 1929. évi május hó 8-án, szerdán, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1929/30. számadási évre : Fábián Bóla, Gráspárdy Elemér, Kéthly Anna, Farkasfalvi Farkas Géza, báró Kray István-, Petrovics György, Csontos Imre, Graeíl Jenő, Jánossy Gábor. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — A népjóléti és munkaügyi miniszter írásbeli válasza Peyer Károlynak április 10-én a segédházfelügyelők jogviszonyainak újabb szabályozása és a bérházak köztisztaságának biztosítása tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Vass József, Wal ko Lajos, gróf Klebelsberg Kunó, Herr mann Miksa, Wekerle Sándor. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti G-ubicza Ferenc jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Griger Miklós jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Esztergályos János jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Tolna vármegye közönségének feliratát a pécsi Erzsébet Tudományegyetem továbbfejlesztése érdekében. A Ház a feliratot előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a kérvényi bizottságnak adja ki. Napirend szerint következik az 1929/30. évi állami költségvetés (írom. 780) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. .Képviselőház! (Halljukí Halljuk!) A közterhek áttörték a magángazdaság frontját. A lueki áttörés után a magyar Képviselőház és az egész nemzeti közvélemény nem várta nagyobb izgalommal és nagyobb várakozással az akkori miniszterelnök úrnak, Tisza Istvánnak beszédét, mint amilyen izgalommal várta a gazdasági frontnak áttörése után az új magyar gazdasági miniszternek, Bud Jánosnak a beszédét. Mondhatnám, mint ahogy a mannát várták a sóvárgók a pusztában, úgy vártak végre Magyarországon a miniszteri székekből egy olyan programmot, amely programra végre Magyarország gazdasági életét a közterheknek rettenetes súlyos nyomásától meg fogja szlabádítani. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a Képviselőház baloldala és a Képviselőház kormánypártja, hanem az egész ország tegnap délután rettenetes kiábrándulással, mondhatnáim borzasztóan súlyos gazdasági pesszimizmussal fogadta a gazdasági miniszter úr beKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XX. szédét. Az egész gazdasági beszédről, amelynek meg kellett volna mutatnia a kormány programmját, hogy mit szándékozik a katasztrofális gaztíasági helyzetben tenni a magyar kormány, a magyar közvéleménynek tisztán csak egy mondatba sűríthető össze az egész véleménye, abbia, hogy ez a beszéd egy nesze semmi, fogd meg jól. Bud János gazdasági miniszter úr beszédének három iránya volt. Először a belföldi tőkeképződés megindítását, másrészt a közterhek csökkentését, harmadszor pedig az export megjavítását tűzte ki célul., Ha vizsgálom a gazdasági miniszter úr beszédét, meg kell állapítanom azt, hogy amit ő három célkitűzésként exponál a magyar közélet terén, az tulajdonképpen ugyanaz. Ugyanaz, mert export addig ebben az országban nem lesz, amíg nem tudunk olcsóbban termelni, tőkeképződés ebben az országban addig nem lesz, amíg minden tőikét felszív az állam, tdhát a közterhek csökkentése involválja majd a tőkeképződést, és az export megnövekedését is. (Láng János: A magyar tőke kimegy az országból!) Viszont addig Magyarországon nem lehet sem export, sem pedig belföldi tőkeképződés, amíg itt "a közterheket nem csökkentik. Általában azt kell ma egész költségvetési beszédem gerincévé tennem, hogy Magyarország magángazdasági helyzete mindaddig reménytelen, minden bizakodás, minden programm addig hiábavaló, amíg ebben az országban a közterheket nem csökkentik. A közterhek csökkentése alfája és ómegája a magyar gazdasági programúinak. Jöhet Bud János olyan gyönyörű gazdasági programmal, amilyen gyönyörű gazdasági programmal soha gazdasági r miniszter, sőt gazdasági főminiszter sem jött még egyetlen ország életében sem; ameddig nem csökkentik a közterheket, ameddig nem teszik versenyképessé a magyar ipart, és lehet a pénzügyminiszter úrnak legnagyobb jóindulata mindaddig, míg a közterhek olyan súlyosak lesznek, hogv^ ezeknek a közterheknek súlyossága maga után fogja vonni természetszerűleg a legsúlyosabb eszközök alkalmazását, mindaddig az adóbehajtási panaszok is meg fognak maradni. 23
