Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

152 Az országgyűlés képviselőházának A kereskedelmi élet kérdésében kétségkívül a kivitel játssza a legfőbb szerepet. A kivitel kérdésénél azonban figyelmbe vehetjük, hogy az ipari kivitel vagy a mezőgazdasági kivitel kérdése nagyobb fontosságú-e. Én néztem és vizsgáltam a kexeskedelmi mérlegünkre vonatkozó statisztikai adatokat és meg kell állapítanom, hogy éppen a nyersanyagokra vonatkozó nehézségünk következtében — mert a nyersanyag adottság — az^ ipari és gyáripari kivitel a kereskedelmi mérlegre való visszahatásában nem olyan nagy jelentőségű. Végighallgattam azt a vitát, amely Gaal Gaston t. képviselőtársunk és a Gyosz. között lefolyt. Nagyon érdekes párbaj volt, de kétségkívül mind a két oldalon volt valami túlzás, ellenben megállapítható, hogy a gyáripari kivitel inkább munkaalkalom lehetőséggel bír, sem mint nagy eredménnyel a kereskedelmi mérleg alakulására. Éppen arra való tekintettel, hogy például a nyersanyagbehozatallal kapcsolatban is 69% emelkedés mutatkozik, természetszerű, hogy a vám a nyersanyag tekintetében és így a gyáriparunk fejlesztésére feltétlenül szükséges, de inkább munkaalkalom kérdése, munkaalkalom nyújtásának kérdése, mint sem kereskedelmi mérleget javító intézkedés. S ezért vallom, állítom, hogy Magyarország kereskedelmi mérlege szempontjából a legnagyobb jelentőségű — és a jövő feladatát csak ezen a téren látom — a mezőgazdasági kivitel kérdése. (Ügy van! balfelől.) A mezőgazdasági kivitel kérdése nagyobb jelentőségű (Ügy van! balfelől.) és kétségkívül elsősorban a mezőgazdasági kiviteltől s annak jó és okos megszervezésétől várom az üdvös hatást a kereskedelmi mérlegünk, de a fizető mérlegünk kérdésében is. A mezőgazdasági kivitelnél nekünk nincs nyers anyagra szükségünk, tehát már nagy előnyben vagyunk. •' En a mezőgazdasági kivitel kérdésénél természetesen elsősorban a nyugati államokat értem. Meg is magyarázom, hofv miért. Beszélünk Balkán-exportról, de a mezőgazdasági kivitelnél mi csak elsősorban a nyugattal számolhatunk, mert akár az állatállományt, tehát a marhát, sertést, juhot veszem, akár a zsírt veszem, mindezt a Balkánra exportálnunk alig lehet. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tenyészanyagot igen!) Ök maguk a termelők, sertésben például Szerbiába nem tudunk exportálni. Igenis, e tekintetben a nyugati államok feltétlenül előbb valók és a nyugati államokba való kivitel kérdése nagy jelentőségű. En különben nézem a statisztikai adatokat is és majd ezekkel fogom bizonyítani azt, amit most mondtam, mert nem a levegőből akarok beszélni. A Balkánra való kivitelnél pl. a krumpli — a szabolcsi burgonya — tekintetbe jöhetne, de nem úgy, mint ahogyan a legutóbb csinálták, hogy szemetet küldtek Görögországba és akkor Görögországban diszkreditálták a magyar kivitelt; mert ne feledjük el azt, hogy a kivitel kérdésénél legnagyobb bajt, a fennforgó nehézségek mellett, az az urusolidság, az a^ lelkiismeretlenség okozza, amellyel kivitelünket irányítják, (Ügy van! a bal- és jobboldalon.) a kivitelnél azt hiszik, hogy azt a külföldit egyszerűn be lehet csapni. (Egy hang jobbfelöl: De csak egyszer!) En számos példát .. láttam erre a gyümölcskivitelnél a szomszédos Ausztriában. Egészen rossz minőségű gyümölcsöt voltam 'kénytelen vásárolni; amikor pedig azt kérdeztem, ho<"

T miért nem hozatják a gyümölcsöt Kecskemétről, hiszen az nagyszerű gyümölcs, azt felelték: «Hozatnánk, 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. de nem lehet, mert a kosáron felül nagyon jó minőségűt adnak, de alul mind összetört és hitvány». (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Pedig a gyümöleskiv'itel kérdésénél szerepet játszik a szolidság. (Jánossy Gábor: Mindenben szerepet játszik!) Szóval, a kivitelnél arról beszélek, hogy belső szempontból miként lehetne a dolgon javítani. Ugyanilyen volt a helyzet a burgonyának Görögországba való kivitelénél is. Szükségesnek tartom tehát, hogy az összes kivitel Budapesten koncentráltassék. En már felajánlottam a mélyen t. kormánynak, hogy a 'kiviteli kérdésnél vegye igénybe a Budapest székesfővárosában lévő anyagi és erkölcsi erőt. Ennek helyességét ma is állítom, a köz? gazdasági miniszter úr ugyan már látja ennek az állításnak az igazságát, de én már egy évvel ezelőtt mondtam, hogy vegye igénybe, azt a szellemi, anyagi és erkölcsi erőt, amelyet Budapest székesfőváros képvisel a kivitel kérdésénél, mert különben csinálhatnák kiviteli intézeteket, de nem fognak eredményt biztosítani akkor, ha az állam és a székes főváros, ebiben a kérdésben nem fog össze. Azt, hogy milyen nagy jelentőségű a székesfőváros, úgy merném paradoxonként precizírozni, hogy a legfőbb kiviteli feladat: Budapest fogyasztóközönségének megszerzése, mert mezőgazdasági szempontból sokkal nagyobb jelentőségű a budapesti belső fogyasztás, mint az egész kivitel együttvéve. Hiszen példának okáért 60.000 marhát^ vittünk ki az országból. Kezemban van a Vásárpénztár legutolsó kimutatása 1928-ból. A budapesti piacra felhajtottak a Vásárpénztár keretében csak nagymarhát: 49.000 darabot, bor jut 61.000 darabot, birkát 2000 darabot, sertést 495.000 darabot, süldőt 15.000 darabot. Megállapítom tehát, hogy például sertésben javulás van, ami nagy jelentőségű dolog. Nagy dekadencia volt, de ma javulás van, 495.000 sertést hajtottak fel Budapestre, békében pedig, 1904-ben a legnagyobb kontingens 530.000 darab volt. Megállapítható tehát, hogy Budapest felhozatali kérdése sokkal nagyobb jelentőségű a mezőgazdaság szempontjából, mint egész exportunk kérdése. Ha tehát Budapest székesfőváros piacát, fogyasztását megszerveznék és kontaktusba hoznák a termelőkkel: a közvetítők kizárásával biztosítanák Budapest népességének olcsó megélhetésié és bitzosítanák a feleslegnek «kiviteli úton való leadását. Ennél a^ kérdésnél is nélkülözhetetlennek tartom a Vásárpénztár igénybevételét. Most a kormány kiadott 5%-os hizlalasi hitelt, ami azonban nem hozta meg a kívánt hatást, mert az 5%-os hitelt betették, ott kamatoztatták és nem fordították hizlalasi célokra. Dacára annak, hogy a, magyar kormány kiadta a hizlalasi hitelt, a Vásárpénztár hizlalasi kölcsönét sokkal többen vették igénybe, mint eddig. Kétségtelen tehát, hogy Budapest székesfővárosnak a kivitel és a belföldi fogyasztás megszervezésének szempontjából óriási jelentősége van, sokkal nagyobb jelentősége van ismétlem, mint a mezőgazdasági kivitelnek, mert több a felhajtás Budapestre, mint az egész kivitel együttvéve. Én megszervezném a«falusi termelőket, csinálnék az orgzág minden részében raktárakat, ahol a gabonát el lehetne raktározni. A gabonaraktárak^ útján zöld-hitelt adnék és a gabonára, ha beszállították, megfelelő kölcsönt adnék. Biztosítanám a gabona összegyűjtését és ezt a gabonát szállítanám Budapestre a közraktárakba és a budapesti kikötőbe. így ellátva a