Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának 2i belföldi fogyasztást, innen központilag irányí­tanám a kivitel kérdését. Ugyanezt csinálnám a gyümölccsel, a burgonyával, a borral. Csak egyet tartok fontosnak: a burgonyánál és a bor­nál a kivitel szempontjából egységes típust kell behoznunk. Egységes, maradandó típust kell be­hoznunk és ezek mellett Budauestet ellátva, itt arosszabb minőséget értékesítve, a príma minő­séget lehet azután a kormány részéről márkázva kivitelre felhasználni. Ha így szervezném meg a mezőgazdasági kivitelt, itt még tekintetbe jöhet a zsír exportja is. Erről a kérdésről beszél­tem egy-két barátommal. Méltóztassék figye­lembe venni, hogy az úgynevezett vitamin tar­talmú élelmicikkek iránt Angliában is óriási nagy a kereslet, már pedig a magyar rónán hiz­lalt disznók zsírjában annyi vitamin halmozó­dik fel, hogyha ügyes reklámmal 5 kilós csoma­gokban küldhetnénk a zsírt Londonba, akkor ez fő kiviteli cikkünk lehetne. Az illetékes tényezők megállapították, hogy marhakivitelünk csökkent, sertéskivitelünk pedig emelkedett. Ezidőszerint csak Cseh­szlovákiába lehet kivinni prima sertést, még pedig Prágába és egy kevés marhát. Svájcba lehet növendékmarhát kivinni, Ausztriába ser­tést és kevés marhát, Olaszországba csak fiatal hízott növendékmarhát. Németországba pe­dig egész kivitelünk most úgyszólván lehetet­len; az állategészségügyi intézkedések annyira megnehezítették a kivitelt, hogy ez szinte lehe­tetlen. Ezért megint egy tervezettel állunk elő. Hajlandók leszünk a főváros részére át­venni, ha méltányosan adják, a nagytétényi hizlaló telepet, de természetesen kijelentem, hogy abba nem megyünk bele, hogy az ármeg­állapításnál a székesfővárost erősen igénybe­vegyék. Ismerjük a nagytétényi telep értékét és hajlandók vagyunk a Vásárpénztárt bekap­csolni a nagytétényi hizlalóba. Az ország min­den gazdája vegye tudomásul, hogy ha ez a terv megvalósul, Nagytéténybe jöhet s mi adunk hizlalás! kölcsönt. A sertéseket ott lehet majd hizlalni nagytétényi telepünkön, — ha azt megveszi a székesfőváros — a felesleget átszállítja a vágóhídra, a megmaradó részt pedig exportálhati uk külföldre. így koncent­rálhatjuk az egész termelést és kivitelt Buda­pesten. Ki kell jelentenem, hogy a nagytétényi telep azért is nélkülözhetetlen, mert Német­ország vete?riner szabályai az utóbbi időben óriási nehézségeket támasztanak a vágóhídtól való távolság f kérdésében. Kőbányai telepeink igen jó hírnévnek Örvendenek, de itt már nehézségeket csináltak, mert három 1 kilométer távolság van megszabva a vágóhídtól. Épp így — a közgazdasági miniszter úr panaszkodott is e miatt — a baromfinál meg kell hagyni a ve­zérlőtollakat, mert ha ezeket nem hagyják meg^ akkor az egész vagont visszaküldik. S hétről-hétre változnak ezek a megállapodá­sok, úgyihogy az a bizonyos / agrárőrület, amely­lyel Németország önmagát el akarja látni a jövő eshetőségeire való tekintettel, természe­tesen igen nehéz helyzetbe hozta Magyarorszá­got,^ ezt a kis agrárállamot. Kétségtelen dolog tehát, hogy ha Nagytétényt bekapcsoljuk az export kérdéséibe, akkor biztosítani tudjuk a kivitelt úgy, ahogy a mostani körülmények között biztosítani lehet és itt teljesítheti Buda­pest székesfőváros azt a feladatát, amelyet tel­jesíteni kell. Most jövök a végső konzekvenciák levoná­sával. Ha az adórendszernél még igénybeveszi a legvégsőbb fokig a teljesítőképességet s ha ilyen szigorral jár el, akkor egy feladatot vesz magára a kormányzat: a legmesszebbmenő ta­té, ülése 1929 május 7-én, kedden. 153 karékosságot kell tanúsítania a kiadásoknál. Es itt nem némíthatom el azokat az aggodalmakat, amelyek az alapok felhasználásának kérdésénél a luxusépítkezésekkel és a beruházásokkal kap­csolatban jelentkeznek s amelyek kétségkívül jogosak. Mert én koncedálom a szociális terhe­ket, amelyeket el kell vállalnunk, de nem tudok átvállalni olyan terhet, amely az egész kereső­osztályt lesujtj ti S ti kereseti lehetőségeket ne­hezíti. A szociális feladatok terén csak odáig mehetünk, hogy a kereseti viszonyok lehetsége­sek legyenek. Igen természetes dolog, hogy en­nél messzebbmenő terheket a polgárságra, a dolgozókra hárítani végeredményben a létfenn­tartás alapelveibe ütközik. En tehát a magam részéről diffikultálom ezeket a kiadásokat.^ A magam részéről egyénileg nem némítha­tom el azokat az aggodalmakat sem, amelyek a honvédelmi tárcával kapcsolatban r ébrednek bennem az anyagbeszerzések tekintetében. Két­ségtelen dolog, hogy mindent el kell követnünk, — hogy visszatérjek arra, amiből kiindultam — hogy a panamavádak gyökeres vizsgálatok ál­tal elnémíttassanak, (Ügy van! Ügy van! Fel kell deríteni az igazságot, nem lehet tűrni, hogy egyesek visszaéljenek ezekben a súlyos időkben az állam helyzetével (Ügy van! Ügy van!) és ezeket az egyéneket — legyenek azok bárhol — a legkönyörtelenebbül üldözni és elnémítani kell. (Úgy van! Ügy van! Élénk taps.) Nem en­gedhetjük meg, hogy fejünkre gyújtsák a házat olyan bűnökért, amelyekért nem vállaljuk a felelősséget, mert visszaélésekért, panamákért a felelősséget vállalni hajlandók nem vagyunk. Meg vagyok róla győződve, hogy az egész Ház nem csinál ebből pártkérdést, mert az egész Ház a tisztesség alapján áll. (Ügy van! Ügy van!) Es kétségtelen dolog, hogy ezért mi rögtön, ahol ilyen vádak felhangzanak, követeljük a legszi­gorúbb vizsgálatot. Folyamatban levő bírói vizsgálatoknál re­méljük, hogy az igazság kiderül és akkor fog­juk levonhatni a Végső konzekvenciát, amikor a vizsgálati eredmények előttünk fognak fe­küdni. De nem lehetséges az, hogy ezekben a sú­lyos időkben olyan illegális jövedelmeket bizto­sítsanak egyesek maguknak, amelyek a nem­zet jóhírnevét kockáztatják és veszélyeztetik, belbékénket pedig feldúlják. Ezért igenis a ma­gunk részéről a közéleti tisztaság minden köve­telményének levonását kérjük. Mi azt akarjuk, hogy a kinn levő polgárság, munkásság, intel­ligencia, az ep'ész ország lakossága lássa, hogy ebben a szorult, nehéz helyzetben a legnagyobb megértéssel akarunk segíteni az ország hely­zetén; összefogással és azzal az elszántsággal, hogy azt az energiát, amely nemzetünkben van, felhasználjuk a nemzeti jövő biztosítása érde­kében. A miniszter úr beszélt optimizmusról és pesszimizmusról, ami végeredményben csak já­ték a szavakkal. A tények a döntők. Súlyos a helyzet, de optimista vagyok akkor, amikor végső konklúzióként hangoztatom, hogy bízom nemzetem életerejében és ezért felkérem az il­letékeseket, hogy a jövő, az igazság, az erkölcs, a közéleti tisztaság és boldogulásunk érdekében kövessenek el mindent, hogy a felelősséget nyu­godtan viselhessék a nemzet ítélőszéke előtt. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Bejelentem a t. Háznak, hogy a népjóléti és munkaügví minisz­ter úr holnap, a legközelebbi ülés napirendjé­nek megállapítása után írásbeli választ fog adni Peyer Károly képviselő úrnak a segéd­22

Next

/
Thumbnails
Contents