Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának 2i belföldi fogyasztást, innen központilag irányítanám a kivitel kérdését. Ugyanezt csinálnám a gyümölccsel, a burgonyával, a borral. Csak egyet tartok fontosnak: a burgonyánál és a bornál a kivitel szempontjából egységes típust kell behoznunk. Egységes, maradandó típust kell behoznunk és ezek mellett Budauestet ellátva, itt arosszabb minőséget értékesítve, a príma minőséget lehet azután a kormány részéről márkázva kivitelre felhasználni. Ha így szervezném meg a mezőgazdasági kivitelt, itt még tekintetbe jöhet a zsír exportja is. Erről a kérdésről beszéltem egy-két barátommal. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az úgynevezett vitamin tartalmú élelmicikkek iránt Angliában is óriási nagy a kereslet, már pedig a magyar rónán hizlalt disznók zsírjában annyi vitamin halmozódik fel, hogyha ügyes reklámmal 5 kilós csomagokban küldhetnénk a zsírt Londonba, akkor ez fő kiviteli cikkünk lehetne. Az illetékes tényezők megállapították, hogy marhakivitelünk csökkent, sertéskivitelünk pedig emelkedett. Ezidőszerint csak Csehszlovákiába lehet kivinni prima sertést, még pedig Prágába és egy kevés marhát. Svájcba lehet növendékmarhát kivinni, Ausztriába sertést és kevés marhát, Olaszországba csak fiatal hízott növendékmarhát. Németországba pedig egész kivitelünk most úgyszólván lehetetlen; az állategészségügyi intézkedések annyira megnehezítették a kivitelt, hogy ez szinte lehetetlen. Ezért megint egy tervezettel állunk elő. Hajlandók leszünk a főváros részére átvenni, ha méltányosan adják, a nagytétényi hizlaló telepet, de természetesen kijelentem, hogy abba nem megyünk bele, hogy az ármegállapításnál a székesfővárost erősen igénybevegyék. Ismerjük a nagytétényi telep értékét és hajlandók vagyunk a Vásárpénztárt bekapcsolni a nagytétényi hizlalóba. Az ország minden gazdája vegye tudomásul, hogy ha ez a terv megvalósul, Nagytéténybe jöhet s mi adunk hizlalás! kölcsönt. A sertéseket ott lehet majd hizlalni nagytétényi telepünkön, — ha azt megveszi a székesfőváros — a felesleget átszállítja a vágóhídra, a megmaradó részt pedig exportálhati uk külföldre. így koncentrálhatjuk az egész termelést és kivitelt Budapesten. Ki kell jelentenem, hogy a nagytétényi telep azért is nélkülözhetetlen, mert Németország vete?riner szabályai az utóbbi időben óriási nehézségeket támasztanak a vágóhídtól való távolság f kérdésében. Kőbányai telepeink igen jó hírnévnek Örvendenek, de itt már nehézségeket csináltak, mert három

1 kilométer távolság van megszabva a vágóhídtól. Épp így — a közgazdasági miniszter úr panaszkodott is e miatt — a baromfinál meg kell hagyni a vezérlőtollakat, mert ha ezeket nem hagyják meg^ akkor az egész vagont visszaküldik. S hétről-hétre változnak ezek a megállapodások, úgyihogy az a bizonyos

/ agrárőrület, amelylyel Németország önmagát el akarja látni a jövő eshetőségeire való tekintettel, természetesen igen nehéz helyzetbe hozta Magyarországot,^ ezt a kis agrárállamot. Kétségtelen dolog tehát, hogy ha Nagytétényt bekapcsoljuk az export kérdéséibe, akkor biztosítani tudjuk a kivitelt úgy, ahogy a mostani körülmények között biztosítani lehet és itt teljesítheti Budapest székesfőváros azt a feladatát, amelyet teljesíteni kell. Most jövök a végső konzekvenciák levonásával. Ha az adórendszernél még igénybeveszi a legvégsőbb fokig a teljesítőképességet s ha ilyen szigorral jár el, akkor egy feladatot vesz magára a kormányzat: a legmesszebbmenő taté, ülése 1929 május 7-én, kedden. 153 karékosságot kell tanúsítania a kiadásoknál. Es itt nem némíthatom el azokat az aggodalmakat, amelyek az alapok felhasználásának kérdésénél a luxusépítkezésekkel és a beruházásokkal kapcsolatban jelentkeznek s amelyek kétségkívül jogosak. Mert én koncedálom a szociális terheket, amelyeket el kell vállalnunk, de nem tudok átvállalni olyan terhet, amely az egész keresőosztályt lesujtj ti S ti kereseti lehetőségeket nehezíti. A szociális feladatok terén csak odáig mehetünk, hogy a kereseti viszonyok lehetségesek legyenek. Igen természetes dolog, hogy ennél messzebbmenő terheket a polgárságra, a dolgozókra hárítani végeredményben a létfenntartás alapelveibe ütközik. En tehát a magam részéről diffikultálom ezeket a kiadásokat.^ A magam részéről egyénileg nem némíthatom el azokat az aggodalmakat sem, amelyek a honvédelmi tárcával kapcsolatban r ébrednek bennem az anyagbeszerzések tekintetében. Kétségtelen dolog, hogy mindent el kell követnünk, — hogy visszatérjek arra, amiből kiindultam — hogy a panamavádak gyökeres vizsgálatok által elnémíttassanak, (Ügy van! Ügy van! Fel kell deríteni az igazságot, nem lehet tűrni, hogy egyesek visszaéljenek ezekben a súlyos időkben az állam helyzetével (Ügy van! Ügy van!) és ezeket az egyéneket — legyenek azok bárhol — a legkönyörtelenebbül üldözni és elnémítani kell. (Úgy van! Ügy van! Élénk taps.) Nem engedhetjük meg, hogy fejünkre gyújtsák a házat olyan bűnökért, amelyekért nem vállaljuk a felelősséget, mert visszaélésekért, panamákért a felelősséget vállalni hajlandók nem vagyunk. Meg vagyok róla győződve, hogy az egész Ház nem csinál ebből pártkérdést, mert az egész Ház a tisztesség alapján áll. (Ügy van! Ügy van!) Es kétségtelen dolog, hogy ezért mi rögtön, ahol ilyen vádak felhangzanak, követeljük a legszigorúbb vizsgálatot. Folyamatban levő bírói vizsgálatoknál reméljük, hogy az igazság kiderül és akkor fogjuk levonhatni a Végső konzekvenciát, amikor a vizsgálati eredmények előttünk fognak feküdni. De nem lehetséges az, hogy ezekben a súlyos időkben olyan illegális jövedelmeket biztosítsanak egyesek maguknak, amelyek a nemzet jóhírnevét kockáztatják és veszélyeztetik, belbékénket pedig feldúlják. Ezért igenis a magunk részéről a közéleti tisztaság minden követelményének levonását kérjük. Mi azt akarjuk, hogy a kinn levő polgárság, munkásság, intelligencia, az ep'ész ország lakossága lássa, hogy ebben a szorult, nehéz helyzetben a legnagyobb megértéssel akarunk segíteni az ország helyzetén; összefogással és azzal az elszántsággal, hogy azt az energiát, amely nemzetünkben van, felhasználjuk a nemzeti jövő biztosítása érdekében. A miniszter úr beszélt optimizmusról és pesszimizmusról, ami végeredményben csak játék a szavakkal. A tények a döntők. Súlyos a helyzet, de optimista vagyok akkor, amikor végső konklúzióként hangoztatom, hogy bízom nemzetem életerejében és ezért felkérem az illetékeseket, hogy a jövő, az igazság, az erkölcs, a közéleti tisztaság és boldogulásunk érdekében kövessenek el mindent, hogy a felelősséget nyugodtan viselhessék a nemzet ítélőszéke előtt. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Bejelentem a t. Háznak, hogy a népjóléti és munkaügví miniszter úr holnap, a legközelebbi ülés napirendjének megállapítása után írásbeli választ fog adni Peyer Károly képviselő úrnak a segéd22