Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

130 Az országgyűlés képviselőházának bár szűk korlátok között, de mégis sikerült ezt a kívánságot honoráltatnom. Nagyon örülök, ha ezt tovább kiépítik "és a jelen esetben a kormány ebben az irányban ismét tesz egy lépést tovább. Ami a kamat tételének csökkentését illeti, a miniszter úr bejelentette, hogy a forgalmiadónál a 3%-os havi pótlékát leszállítja havi 1%-ra. Azt hiszem, hogy ebben valamennyien egyetértünk, hogy ez egy hosszú időn, .éveken keresztül hangoztatott követelése volt az ellenzéknek, amelyet eddigelé sajnos, nem tudott megvalósítani. • r Ha most továbbmegyek s rátérek azokra a pénzügyi bejelentésekre, amelyeket & pénzügyminiszter úr a költségvetés bemutatásával kapcsolatosan előterjesztett és amelyeket később azj után törvényjavaslatok formájában a Ház elé hozott, akkor ott találom a fényűzésiadóra és a forgalmiadóra vonatkozó ígéretét olyan irányban, hogy egyfelől a pénzügyminiszter úr a fényűzésiadó alá eső tárgyakat redukálni fogja, másfelől a fényűzésiadó és a forgalmiadó tekintetében az exporttal kapcsolatban visszatérítéseket fog adni. Engedje meg nekem a t. pénzügyminiszter úr, hogy én a magam részéről röviden újra csak arra utaljak, hogy ezeket a követeléseket mi az ellenzék padjaiból éveken keresztül hangoztattuk a t. pénzügyminiszter úr felé. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.} Ez a^ t. pénzügyminiszter urat nem érdekli, még az érdekelt közönséget sem érdekli, de engedje meg nekem a pénzügyminiszter úr, hogyha a miniszterelnök úr jónak látta évekre visszamenőleg úgy odaállítani a magyar polgári ellenzéket, hogy nincs közgazdasági programmja, hogy nincsenek praktikus ideái és gyakorlati gondolatai, akkor én ezt nem hagyhatom szó nélkül, hanem igenis rá kell mutatnom arra, hogy ami eredményt az igen t. pénzügyminiszter úr bejelentései kapcsán a mai kormányzati rendszer kifelé elkönyvel, azokat mi éveken keresztül hangoztattuk és követeltük a pénzügyi kormányzattal szemben. (Kun Béla: Akkor csak kicsinylőleg legyintettek a kezükkel!) Ami mármost külön ezt a kérdést illeti, a forgalmiadó és fényűzésiadó visszatérítését az export szempontjából, hogy ez mennyire az ellenzék részéről hangoztatott követelés volt, erre nézve legyen szabad az ebben a tárgyban tartott egyik költségvetési beszédemből a következőket idéznem (olvassa): «Ki merem mondani, hogy a magyar gazdasági élet helyreállításának első feltétele a terheknek csökkentése és azoknak az akadályoknak elhárítása, amelyek a hazai termelést és kereskedelmet a külföldi iparral és kereskedelemmel szemben versenyképessé teszik. Elsősorban gondolok itt a forgalmiadó régen húzódó megoldására. Mindazt, amit képviselőtársaim ebben a kérdésben erről az oldalfelhoztak, teljes egészében aláírom. A forgalmiadónak 3%-ról 2%-ra való leszállításával a kívánt célt elérni nem tudjuk. Még akkor sem, ha nem történt volna meg az az anomália, hogy az adó leszállításával egyidejűleg az átalányozási összegeket rendszeresen felemelték. A 2%-os forgalmiadóval szemben Németországban 0-75%, Csehországban VA% a forgalmiadó. Ausztriában az általunk annyiszor követelt fázisrendszer van életben. Ausztria azonban még egy lépéssel tovább ment és az április hónapban kiadott rendeletével olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek az osztrák ipart - és kereskedelmet a külföldi piacon versenyképessé tették. Amíg az osztrák gyárosok eddig a kivitelnél a forgalmiadótehernek 40'%-át, a kereskedők a 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. forgalmi adó összegének 30%-át kapták vissza, ezentúl teljes 100%-os visszatérítésre lesz igényük. Húszmillió aranykorona volt az az Öszszeg, amelyről az osztrák kincstár e könnyítés révén lemondott, de mégis meghozta az áldozatot az osztrák ipar és kereskedelem versenyképessége érdekében.» Engedje meg tehát nekem az igen t. pénzügyminiszter úr, én nem az ő érdemét akarom kisebbíteni, de rá akarok mutatni arra, hogy ez a kérdés, igenis, azok között a praktikus ideák és programmpontok között volt, amelyeket most a miniszterelnök úr egyszerűen tagadásba vett. Méltóztassék megengedni, hogy ugyan ezen a téren tovább menjek. Az igen t. miniszter úr, áttérvén az adóztatás kérdéséről az állami közigazgatás kiadásaira, itt felállította azt a tételt, hogy az állami költségvetésben 52%-ot tesz ki a személyi kiadás. Ez sem új pont. Ezen a téren is számtalanszor felszólalt az ellenzék és hangoztatta kifogásait. De nem ezért említem fel. A pénzügyminiszter ezen a téren tovább ment és azt mondta, hogy legyünk tisztában azzal is, hogy a tisztviselőkérdést csak úgy oldhatjuk meg, ha egész közigazgatásunkat, egész peres eljárásunkat revízió alá vesszük abból a szempontból, hogy azt mennyire lehet egyszerűsíteni, olcsóbbá és praktikusabbá tenni. Teljesen igaza van az igen t. pénzügyminiszter úrnak és ismét nem kellemetlenkedés vezet engem, amikor azt kell montíanom, hogy ezt az elvet mi erről az oldalról igen súlyos szavakkal reklamáltuk már a t. pénzügyminiszter úr elődjénél. 1926-ban a következőket voltam bátor a Házban elmondani (olvassa): «Súlyos szemrehányást kell tennem a kormánynak. A szanálási programmban kifejezett felhatalmazást adott a törvényhozás a kormánynak a szervezeti reformnak, az állami adminisztráció egyszerűsítésének keresztülvitelére. Ezen a téren azonban az elmúlt idő alatt semmi sem történt. A kormány, amely szívesen hangoztatja a gazdasági életre vonatkozóan a vállalatok összevonásának elvét és a többtermelés követelményét, ezen a téren teljes tehetetlenséget mutat, pedig ezt követelnünk kell, nemcsak a költségvetés egyensúlya szempontjából, ide azért is, mert meggyőződésem sze rint a leegyszerűsített közigazgatás nemcsak olcsóbb, de erkölcsösebb és ellenőrizhetőbb is.» Ismét olyan követelmény, t. Ház, amely szerepel az igen t. pénzügyminiszter úr gazdasági expozéjában s amelyet az igen t. túloldal tapssal honorál, de amely sohasem talált meghallgatásra, amikor már évekkel ezelőtt ezekről a padokról számtalanszor elmondottuk a t. kormány felé. Ha imost már elhagyom az* államháztartással kapcsolatos kérdéseket és áttérek a tulajdonképpeni közgazdasági kérdésekre, meg kell állapítanom, hogy a helyzet ott is ugyanez. Az igen t. pénzügyminiszter úr Is és a gazdasági miniszter úr is beszélt a kereskedelmi miérleg passzivitásáról. Ugyanakkor a pénzügyminiszter úr bejelentette, és ehhez ma csatlakozott a gazdasági miniszter úr is, — hogy ebben a tekintetben csak egy lehe tőség nyílik az ország számára: fejleszteni az exportot. Nem kell itt hangsúlyoznom, hogy ezt a megállapítást a múltban már számtalan szór mi is elmondottuk, mert ez valóban közkeletű megállapítás. Ugyanakkor azonban úgy az igen t. pénzügyminiszter úr, mint a gazdasági miniszter úr két tényezőre mutatott rá. Az egyik a vasúti tarifák kérdésében szükséges^ csökkentés.