Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Itt ül Sándor Pál t. barátom és itt vannak az ellenzéknek más tagjai is, akik éveken keresztül hangoztatták, hogy exportlehetőségeink megjavítása elválaszthatatlanul összefügíg a tarifák csökkentésével. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja most az igen t. gazdasági miniszter úr, hogy ezen a téren történt is intézkedés, decemberben megegyezésre jutott az érdekeltekkel. Nem méltóztatik látni a gazdasági miniszter úrnak, hogy micsoda súlyos vád! van abban, hogy ebben a fontos kérdésben, amely évek óta • itt feküdt r a megoldandó problémák között, a múlt ..iéry decemberében történik megegyezés és még csak nem is júniusban, hogy megfelelő h'atását az export terén éreztethette volna. (Sándor Pál: Egyik beadvány a másik után ment, hiába!) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy az érdekeltek részéről az egyik beadvány a másik után ment. Milyen bizalommal fogadhatjuk mi, t. Ház, a gazdasági miniszter urnák, a pénzügyminiszter úrnak és a t. kormánynak — mert én nem engedem különválasztani ezeket a tényezőket — a közgazdasági programmját, amikor azt látjuk, hogy ilyen kézenfekvő, közkeletű, tankönyvi igazság sem tud érvénysülni éveken keresztül és amikor a megoldás stádiumába jut, akkor is decemberbenoldják meg és nem akkor, amikor annak hatását fel kellett volna használni az export tekintetében. Azt mondotta az igen t. közgazdasági miniszter úr, hogy a magyar ipar pártolása volna az a másik orvosság, amellyel lehetne a mi exportunkat növelni. Teljesen igaza van az igen t. miniszter úrnak; ez valósággal így áll, ez a hazafiságnak és a nemzet iránti kötelességteljesítésének a kérdése. Ehhez azonban kettő szükséges. Először egy olvan atmoszféra, hogy a nemzetet valóban össze lehessen fogni egy ilyen mozgalomra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy olyan atmoszféra, ahol nem állanak egymással szemben a termelési ágak abban a gyűlöletben, amely gyűlöletben ma Magyarországon szembenállanak és szükséges még valami: a jó példának adása (Ügy van! Ügu van! a balés a szélsőbaloldalon.) azok részéről, akik az állami élet ügyeit intézik. Azonban t. miniszter úr, méltóztassék körülnézni kollégáinak háztartásában, az állami háztartást értem természetesen. Méltóztassék megállapítani, hogv hányan járnak közülök magyar autón, mléltóztassék megnézni, hogy az állami szükségletek beszerzésénél hány esetben nélkülözik, mellőzik a magyar ioar produktumait. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. Ház, kell-e eh hez törvény, (Friedrich István: Teljesen igaza van!) kell-e ehhez új közszállítási szabályzat? (Sándor Pál: Vizet nrédikálnak és bort isznak a vezetők! — Ellenmondások jobb felől.) Azt hiszem, hogy ehhez sem új törvény, sem új közszállítási szabályzat nem szükséges, ehhez az szükséges, hogy azt az igazságot, amelyet a közgazdiasági miniszter úr és a kormány el akar fogadtatni az ország lakosságával, elsősorban példaképpen saját maguk gyakorolják. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Míg azonban nem látom azt, hogy a kormány ebben a tekintetben a legrigorozusabfoan jár el, sőt azt látom, hogy hivalikoctóan ad az ellenkezőre példát, ad'dig, méltóztassanak meggyőződve lenni, a magyar ipar ezen a téren nélkülözni fogja a kellő támogatást. Tessék előbb a nemzetet összehozni egy nagy egységes gondolatba, tessék lerombolni a termelési ágak és az osztályok közti gyűlölett, tessék a 39. ülése 1929 május 7-én, kedden. 131 felekezetek közti gyűlöletet eltüntetni és Összefogni az egész nemzetet, akkor egy olyan kormányzat részéről, amely maga egyúttal példával jár előli a takarékosságban, az önzetlenségben és az önfeláldozásban, meg lehet valósítani egy ilyen társadalmi mozgalmat, amely meg fogja hozni a maga gyümölcsét. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szêlsëbaloldalon.) Azt mondta az igen t. pénzügyminiszter úr és a közgazdasági miniszter úr is. hogy a^ kereskedelmi mérleg passzívumának... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Gsenidét kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónok egy órai beszédidejét azzal megrövidíteni, hogy állandóan közbeszólnak! Rassay Károly: T. Ház! A pénzügyminiszter úr és a közgazdasági miniszter úr a kereskedelmi mérleg passzívumánál hivatkoztak arra is, hogy a mi kivitelünknek, az exportnak érdekéhen bizonyos komoly létpéseket kell tenni. (Bud János közgazdasági miniszter: Teszünk is!) Kérem, nagyon fogok örülni, ha ezt gyakorlatilag fogom látni! Hivatkoztak arra például, hogy a standard búza intézményét kell megvalósítani, hogy a termelés átalakítása tekintetében komoly intézkedéiseket kell tenni. Teljesen igazuk van. Ismét olyan követelések, amelyeik erről az oldalról számtalanszor elhangzottak és amelyeik a t. túloldalon soha meghallgatásra nem találtak! Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr közelebbről is megjelölte a mezőgazdasági termelés átalakításának útját: azt mondotta, hogy át kell térnünk a kivitel érdekében az értékesebb mezőgazdasági cikkek termelésére; utalt a tejtermelésre, a baromfitenyésztésre és a haltenyésztésre s az ezen a^ téren jelentkező korlátlan lehetőségekre. Nem új dolgok, nem ma először hangzottak el ebben a Házban. Méltóztassék megengedni, hogy egeszén röviden utaljak arra, hogy négy évvel ezelőtt itt. erről a helyről a következőket mondottam (olvassa): «A gazdasági sötétség dacára is, amelyet a jelenlegi válság mutat, megingathatatlan hitem, hogy a magyar gazdasági élet óriási produktivitásra képes. Hatalmas exportlehetőségeket látok elsősorban a mezőgazdaságban, ahol nemcsak a liszt-, gabona- és állatkivitelre gondolok, hanem azokra a mezőgazdasági egyéb terményekre, mint amilyen a zsír, a tojás, a baromfi, a gyapjú, a gyümölcs s a méz, amelyek kiviteli lehetőségei véleményem szerint majdnem korlátlanok». (Strausz István: Ott volt a Programm!) Amint méltóztatik t. Ház látni, ez olyan közkeletű • igazság, hogy majdnem még formában is az évek során különböző oldalról ugyanazokban a 'szavakban jelentkezik. Ennek a kérdésnek megvilágítása céljából legyen szabad még rámutatnom arra, hogy 1927-ben már követeltük, hogy a földmívelésügyi miniszter úr például a haltenyésztésnél a megfelelő összeget illessze be a költségvetésébe. Tízezer pengő volt felvéve, amely az idők folyamán húszezer pengőre emelkedett a jelenlegi költségvetésben. Nem lehet teháit azt mondani, hogy mi a magunk részéről nem adtunk volna gazdasági programmot, nem utaltunk volna rá konkrét, praktikus, gyakorlati ideákra. Ha valamit lehet mondani, az az, hogy mindezek az ideák hajótörést szenvedtek a tisztelt túloldalnak és a kormánynak közönyösségén. Itt van a termelés fokozásának szempontjából egy másik követelésünk, amelyet nem láttunk, viszont sem a közgazdasági, sem a pénzügyminiszter úr pro-