Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának adják át a fogyasztásnak. A jövő azonban az elektromosságon múlik és ennek a kérdésnek mielőbbi helyes megoldása elengedhetetlen feltétel a jövő gazdaságpolitika szempontjából. Mit látunk ma ezen a téren 1 Ugyanaz a helyzet, mint amikor a vasutaink épültek. Akkor jöttek a koncessziók, az egyik vasútvonalat a másik vasútvonal után építették, a végén azután ezek összefolytak és következett az államosítás. Es ez .azt jelentette, hogy mivel a vonalak nem határozott előzetes terv szerint épültek ki, nagyon sok tőke pusztult el és nagyon sok volt a hiába való áldozat. Ma is majdnem minden község arra törekszik sajnos, hogy külön villamos centrálét állítson fel. Mivel azt látjuk, hogy a villamosenergia nemcsak a világítás szolgálatában áll, hanem a mezőgazdasági és ipari termelés erőforrása is, kétségtelen, hogy ezt a kérdést — a helyes tőkefelhasználás érdekében — sürgősen meg kell oldani. A legközelebbi időben egy törvényjavaslat fog a parlament elé kerülni, amely szabályozni fogja az energiák helyes kihasználását, az energiatelepek helyes felépítését, az áramtermelést, az áramszolgáltatást és ezáltal tulajdonképpen a gazdasági életnek módot kíván adni arra, hogy minél gazdaságosabban tudjon termelni. Olyan kérdésre térek most át, amely kétféle vonatkozásban is érinteni fogja egész gazdasági életünket, az a közlekedéspolitika kérdése, amelyet egyrészt a közlekedési hálózat kellő kiépítése, másrészt pedig a tarifapolitika szempontjából fogok megvilágítani. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ami a közlekedéspolitika problémáját illeti, itt azt a legfontosabb kérdés, hogy minél gyorsabban éls minél rövidebb idő alatt kerüljenek ki áruink a forgalomba, tehát nem lehet közömbösen nézni azt, hogy ezt a célt miként akarjuk elérni. Idetartoznak mindazok a kérdések, amelyek a vasutakkal, az útproblémával, a postával vannak összefüggésben. A vasutakat illetőleg nem szabad abba belenyugodni, hogy már eljutottunk addig, hogy az államvasutak megfelelnek a reáváró kötelességeknek, de meg kell teremteni minden feltételt arra, hogy minél gyorsabban bonyolítsák! le a forgalmat, tehát a gazdasági programmnak fel kell ölelnie mindazt, ami evvel a kérdéssel összefüggésben van. Bejelentem, hogy a kormány az államvasutak rekonstrukcióját illetőleg teljesen az utolsó részletig kidolgozott programmal bír. Természetszerűleg az lenne a legkívánatosabb, hogy ezt egy megfelelő kölcsön útján fedezzük. Addig is, míg ez lehetséges lesz, vannak olyan problémák, amelyeket gazdasági szempontból minél előbb meg kell oldani. Ezek! a fékrendszer átalakítása, a biztonsági berendezéseknek megfelelő kiépítése, végül a sínek kicserélése, nehogy itt olyan zavarok iállhassanak foe* amelyek \& gazdasági életre is kellemetlen kihatással lehetnek. (Kabôk Lajos: Minden esztendőben ígérik! — Malasits Géza: 1925 óta ígérik!) T. képviselőtársam meg fog Iróla győződni, hogy ez nem ígéret, hanem pozitívum lesz. A másik kérdés, amely gazdasági szempontból nagyon nagy fontossággal >r

bír és amelynek megoldására a kormány törekszik, a gazdasági kisvasutak problémája. Ma a helyzet az, hogy még nagy területek vannak az országban, különösen tanyai vidékek, amelyek nincsenek kellően bekapcsolódva a gazdasági forgalomba. Egyes vidékek ezeket a szükségleteiket önmaguk is felismerik, mert hiszen ezt a kérdést egyrészt megoldották, másrészt megoldásra törekszenek. T. Ház! Ma nincs nagyobb baj, mintha va289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 119 laki terményeivel lekésik a fogyasztópiacról. A kormány tehát ebben a tekintetben határozott programmot dolgozott ki és kíván keresztülvinni, amely körülbelül 1300—1400 kilométer ilyen gazdasági kisvasútnak építését teszi lehetővé két szempont figyelembevételével. Az egyik az, hogy ennek a programúinak mindig kellő összefüggésben kell állnia az illető vidék mezőgazdasági fejlődésével, a másik az, hogy olyan centrumok alakíttassanak, — nagyobbrsézt városi centrumok — amelyek gyűjtőhelyei lesznek a forgalomnak azért, hogy kellő mennyiségben tudják az összegyűjtött árut tovább adni a világpiacnak. Tarthatatlan az a helyzet is, hogy a községek százai vannak még elzárva a vasúti forgalomtól. Az a határozott terv, hogy kiépüljenek azok az utak, amelyek a községeknek lehetővé teszik a hozzájutást a vasutakhoz. összefogva a vármegyékkel és a községekkel, ezeket a kérdéseket igenis meg lehet oldani. (Zaj a baloldalon. — Kun Béla: Ezt már mind csinálni kellett volna évekkel ezelőtt!) Elnök: Csendet kérek! Bud János közgazdasági miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezek a kérdések — természetesen mindenki tudja — sürgősek és éppen ezért akarja a kormány ezeket sürgősen megoldani. Ha eddig még, nem talál megoldást vagy nem minden vonatkozásban, annak az a magyarázata, hogy ezzel kapcsolatban sok más kérdés rendezendő. Ilyen például az egész községi háztartás és a közmunkaváltság kérdése, hiszen itt ma már olyan terhek jelentkeznek, és annyira aránytalanul vannak megosztva egyes helyeken, hogy azt elviselni alig lehet. Csak arra akarok rámutatni, hogy a vármegyék útterhei ma 52 milliót tesznek ki, ami nem csekély összeg, kétségtelen tehát, hogy ezen a téren már történt valami. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány útprogrammjának döntő pontjává akarja tenni ezeknek az utaknak kiéoítését, és azt is mondhatom, hogy ez sorrendben talán előbb következik az előbbinél. (Szilágyi Lajos: Mint a kisvasút? — Kun Béla: Már évekkel ezelőtt kellett volna! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A posta kérdéseivel nem foglalkozom, mert igen t. képviselőtársam előadói beszédében foglalkozott velük. Méltóztattak hallani, hogy öt évi beruházási programm van előirányozva, amelynek konkrét megvalósítására 50 milliót fogunk a posta forgalmi pénzeiből felhasználni, ami mindenesetre tekintélyes összeget jelent. A közlekedéspolitikai problémák közül azonban azt hiszem, legaktuálisabb az, amely a tarifapolitikával kapcsolatos. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Igaz, hogy arra is rá kell mutatnom, hogy rendesen mindenki itt keresi azt a panáceát, amellyel a kérdéseket legjobban, leghelyesebben lehet megoldani. Kétségtelen dolog, hogy a helyes tarifapolitika gerince a gazdaságpolitikának. Nem lehet azt mondani, hogy ebben a tekintetben nem történt semmi. Ellenkezőleg. Hiszen a múlt évben azok a tarifamérséklések, amelyeket az Államvasút keresztülvitt, nem kevesebb, mint tizenötmilliót jelentettek az eredeti tarifatételekkel szemben. Ez a kérdés határozott tervszerűséget kíván, különösen az export szempontjából. (Helyeslés a balközépen.) Ebben a tekintetben már megtörténtek az első lépések. A gabonaforgalmi tarifák tekintetében olyan megoldás jött létre, amelyet az összes érdekeltségek a legnagyobb megelégedéssel és megnyugvással vettek tudomásul. (Sándor Pál: Decemberben!) Itt megállani azonban nem lehet. A kormány