Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Àz országgyűlés képviselőházának tást nyújtanak és így mindenesetre államháztartásunk egyensúlyának további biztosítását is elő fogják mozdítani. Az állami kiadások előirányzása csupán az állami bevételek természetes fejlődése által határolt keretek között, mégpedig a legszigorúbb takarékosság szemmeltartásával történt és csak már meglévő intézményeink elkerülhetetlen szükségletei, valamint a közérdekből feltétlenül megvalósítandó feladatok vannak a kiadások között előirányozva. T. Ház! A költségvetés adatait a következőkben leszek bátor ismertetni. Az állami közigazgatás összes kiadásai 920*8 millió pengő, összes bevétel 923 millió pengő, tehát a felesleg az állami közigazgatásnál 2'2 millió pengő. Az állami üzemek összes kiadásai 507'9 millió pengő, bevételei pedig 509'2 millió pengő, tehát a felesleg 1'3 millió pengő. Összevonva most már az állami közigazgatást és az állami üzemeket, a kiadások összege 1428'7 millió pengő, a bevételek összege pedig 1432*2 millió pengő. Az összes felesleg tehát 3'5 millió pengő, amely felesleget tudvalevően a pénzügyminiszter úr, miként azt expozéjában is kijelentette, arra kívánja felhasználni, hogy az állami alkalmazottak lakbérosztályába sorozását revízió alá vegye, ami nemcsak, hogy megnyugtató, hanem feltétlenül szükséges is, mert hiszen tudvalévően 1908. esztendőben volt az utolsó ilyen lakbérosztályba való sorozás, azóta pedig ezen a téren rendkívül nagy eltolódások következtek be és így ez a revízió az állami tisztviselők helyzetén bizonyos mértékben mindenesetre javítani fog. (Platthy György: Nagy az aránytalanság!) Igen, nagy az aránytalanság. Éppen ezt akarja kiküszöbölni a pénzügyi kormányzat azzal, hogy különösen az ország határszélén lévő községekben és városokban a tisztviselői lakbéreket újólag megállapítja, azokhoz a viszonyokhoz mérten, amelyek a háborús eltolódások következtében adódtak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ennek a költségvetésnek kiadásait és bevételeit szembeállítjuk az 1928—29. évi költségvetés adataival, úgy a helyzet a következőkép pen alakul. Az állami közigazgatásnál a kiadások 53 millió pengővel, a bevételek 52 "7 millió pengővel, az állami üzemek kiadásai 17'9 millió pengővel, bevétel 19*2 millió pengővel emelkedtek. A költségvetés berendezésének megfelelően különválasztva fogom az állami közigazgatást és az állami üzemeket ismertetni. Az állami közigazgatás bevételei az 1928—29. évi költségvetéssel szemben, miként már említeni bátor voltam 52 "7 millió pengő emelkedést mutatnak, vagyis az emelkedés az egész állami költségvetésnek 6-1%-át teszi ki. Ezzel szemben, — igen érdekes rámutatnom — hogy az 1927—28. évi költségvetés, valamint az 1928—29. évi költségvetés között ez az arányszám még 15-5 volt, tehát tulajdonképpen a mostani emelkedésnek háromszorosa. Ez a körülmény is világosan bizonyítja, hogy a bevételek —• a jelentős adómérséklések figyelembevételével — csupán csak a természetes és fokozatos fejlődésből várható többletek figyelembevételével vannak előirányozva. A bevételi előirányzás realitását legjobban bizonyítja az, hogy az itt előirányzott 923 millió pengő bevétel 38'4 millió pengővel kevesebb, mint amennyi az 1927—28. költségvetési évben tényleg befolyt. A közszolgáltatási bevételek 6:4%-kai emelkedtek a múlt esztendővel szemben. A közszolgáltatási bevételek közül az egyenesadók, az illetékek, a fogyasztásiadók, a sójövedék és a dohányjövedék mutatnak egy bizonyos mértékű emelkedést, de 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. III itt is bátor vagyok reámutatni arra, hogy az 1927—28-as tényleges bevétellel szemben ezek a tételek is több mint 26 millió pengővel kevesebb összegben vannak most előirányozva. T. Ház! Ezzel szemben a forgalmiadó bevétel a múlt évi előirányzattal szemben is lényeges csökkenést mutat. A vám jövedék bevételei a múlt esztendővel szemben változást mutatnak, amennyiben tudvalevőleg a kereskedelmi szerződések megkötése következtében most már emelkedés nem igen várható, de reá kell mutatnom arra, hogy az 1927—28. évi tényleges bevétellel szemben, a vámnál is 19*5 millió pengő csökkenés van előirányozva. Az egyenesadók előirányzásánál figyelembe van már véve a földadónak 25%-ról 20%-ra, vagyis a békebeli állapotokra való visszahelyezése. Ez ebben a költségvetési évben, miután a földadó csökkentés 1930 január elsején lép életbe, négymillió csökkenést fog előidézni, a következő években azonban már 8 millió pengővel csökkenti a földadó előirányzását. A jövedelmiadónál a gyermekek számához igazodólag megadott további létminimumkedvezmény, amely különösen a többgyermekes családokra vonatkozólag lényeges könnyítést jelent, valamint a házadómentességnek kiszélesítése szintén nagyarányú köztehercsökkenést fog előidézni. Az egyenesadók közül a házadónál 2*2 millió pengő csökkenést idéz elő az a körülmény, hogy tudvalevőleg az 1929. évi II. te. értelmében a községektől befolyó házadónak 13 5 millió pengőt meghaladó része a bajba jutott szegény községek háztartásának segélyezési alapjába utaltatik be, ennek következtében ez a házadó előirányzásából már ki van véve. Meg kell említenem még, hogy a törvényhozásban oly sokszor emlegetett társulati adó előirányzása ebben a költségvetési évben a múlt évvel szemben 5 millió pengő emelkedést mutat. Hogy pedig az előbb említett tetemes összeget kitevő adómérséklésekre irányuló intézkedések figyelembevétele mellett mégis a bevételek az egyenesadóknál emelkedtek, ez egyrészt adórendszerünk egészséges irányú fejlődésére, másrészt arra vezethető vissza, hogy a tulajdonképpeni közteherviselés az egyenesadók irányában egy igen helyes eltolódást mutat. Az illetékek, az illetékköteles fogalom, valamint az adásvételi szerződések növekedése következtében — az illetékek mérséklésére vonatkozólag kiadott újabb mérséklő rendelkezések ellenére — a múlt évivel szemben egy 15 milliós növekedést mutat, itt is azonban meg kívánom jegyezni, hogy az 1927/28. évi tényleges bevétellel szemben 8 milliós csökkenést látunk. A fogyasztásiadók növekedése mindenesetre gazdasági életünk fejlődésével kapcsolatosan a fogyasztás emelkedést mutatja. A szeszadónál 5 millió, a söradónál 2 millió az emelkedés, de különösen kiemelendőnek tartom a cukoradónál jelentkező 11 millió pengős emelkedést, amely mindenesetre a cukorfogyasztásnak a legszélesebb néprétegek közt való elterjedéséről tesz tanúságot. Ugyancsak a fogyasztásiadók növekedését jelenti a sójövedék 2 millió pengős, a dohányjövedék 8 millió pengős bevételi emelkedése, amely utóbbi nemcsak a dohány fogyasztás növekedéséből ered, hanem a dohánytermelési területek megnövekedésének is eredménye. Különösen tkiemelendőnek tartom a forgalmiadókkal kapcsolatban a kormánynak azt a törekvését, hogy az adóterheket az egyenlő és arányos elbánás révén összhangba hozza úgy a polgárság, mint a gazdasági élet teherbíró képességével. Az általános forgalmiadó körében a fázisrendszer kiszélesítése, vala16*