Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
112 Az országgyűlés képviselőházának mint az átalányozásnak nagyobb tömegekre való kiterjesztése, ezenkívül pedig a fényűzési forgalmiadó alá eső tárgyak körének megszűkítése és különösen az állatforgalmiadó teljes eltörlése, amely egymagában tizenegymillió pengős tehercsökkenést jelent, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a kormány szigorúan törekszik arra, hogy a forgalmiadót, ezt a rendkívül antiszociális adónemet évről-évre. csökkentse addig, amíg végre — ha tovább fenn nem áll a szükségessége — teljes egészében megszűntesse. A forgalmiadó ebben a költségvetésben most is 5 millió pengős csökkenést mutat a múlt évvel szemben, de ha ezt összehasonlítjuk az 1927/28 évi tényleges bevétellel, akkor megállapíthatjuk, hogy ez az előirányzás azzal szemben már 26 milliós csökkenést jelent. (Buday Dezső: A fogyasztónak nem jut belőle semmi!) Ez már nem a pénzügyi kormányzat kötelessége, hanem azoknak a termelő tényezőknek volna (kötelességük, akik ezt a kedvezményt s saját javukra használják ki. Vámbevételeinknél a megkötött kereskedelmi szerződések ikövetkeztében az előző évi előirányzással szemben emelkedést nem várhatunk, így azok ebben a költségvetésben is ugyanabban az összegben vannak előirányozva, mint az 1928/29-iki költségvetésben. Itt is bátor vagyok azonban arra rámutatni, hogy az 1927/28-as tényleges bevételi eredmény szerint à vámbevételek is 19*5 milliós csökkenést mutatnak. A tárcabevételek közül a fuvarozási illeték mutat az előző évivel szemben körülbelül kétmillió pengős emelkedést, ami természetesen a forgalom növekedésével áll összefüggésben. Üj tételként jelentkezik a tárcabevételeknél a városoknaik az államrendőrség költségeihez való 5-8 millió pengőt kitevő hozzájárulása, de ezzel szemben kiesett a bevételek közül a vagyonváltság-földekből befolyó 8-5 millió pengő, amely tudvalevőleg a vagyonVáltság-alapot illeti. T. Képviselőház! Áttérve most már az állami közigazgatás kiadásaira, itt elsősorban ennek a költségvetésnek egyik legnagyobb és egyszersmind legszomorúbb tételére is, a személyi járandóságokra kívánóik rámutatni. Ez a kiadás, amely a tényleges állami szolgálatban álló tisztviselők, valamint egyéb alkalmazottak illetményeihez és nyugdíjához való hozzájárulásból tevődik össze, összes közig*azgatási kiadásainknak most 51*7 százalékát teszi ki. Itt meg kell jegyeznem, hogyha kizárólag az állami alkalmazottakat vesszük figyelembe, úgy az állami közigazgatás költségeinek 32-5 százalékát teszi ki most ez a költség, amely az 1924/25. évi költségvetésben még 36-7 százalékát tette ki az összes kiadásoiknak. Bár ez az arányszám is még mindig rendkívül magas, amelyet említeni bátor voltam, de hangsúlyozni kívánom, hogy évről-évre apadás mutatkozik a százalékos arányszám tekintetében. Ez az arányszám az 1924/25. évi költségvetéssel szemben, amidőn az állami és önkormányzati alkalmazottak költségei még a közigazgatási összkiadásoknak 55-7 százalékát tették ki, ebben a költségvetésben már 4%-kai kevesebb; ha pedig az 1928/29. évi költségvetést veszem figyelembe, azzal szemben is 1-5%-os apadást mutat. Az a körülmény, hogy a több ízben végrehajtott illetmény- és nyugdíjemelések, valamint a békeszerződés következtében ránk szakadt óriási nyugdíjterhek ellenére is a személyi járandóságok évről-évre bizonyos mértékű apadást mutatnak a költségvetés össz289. ülése 1929 május 7-én, kedden. kiadásaival szemben, mindenesetre t költségvetésünk egészséges irányú fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. De igazolja ezt az állami alkalmazottak létszámában mutatkozó apadás is, amennyiben az 1928/29. költségvetéssel szemben a mostani költségvetési előirányzat 263 főnyi apadást mutat. Sokkal nagyobb lenne azonban az állami alkalmazottak létszámában az apadás, ha a költségvetésen kívüli beruházások keretében alkotott új intézményeknek nevezetesen iskoláknak és kórházaknak személyzetéről nem kellett volna ezen költségvetésünkben gondoskodni. Űj kiadási tételként jelentkezik a személyi járandóságok között a bírák, ügyészek, valamint a hasonló kvalifikációval rendelkező állami alkalmazottak részére előirányzott képesítési pótlék, amely tudvalevőleg az 1928/29. évi költségvetés tárgyalása rendjén elfogadott és országos határozattá vált indítványnak mostani realizálását képezi a költségvetésben. Az állami közigazgatásnál alkalmazott munkások létszáma ebben a költségvetésben 1572 főnyi emelkedést mutat. Ezt a magam részéről örvendetes jelenségnek tartom, mert ezzel az alkalmazással a munkanélküliséget is bizonyos mértékben csökkentjük. De annál inkább örvendetesnek tartom ezt, mert hiszen ez a munkáslétszám emelkedés kizárólag csak a dohányjövedéknél fordul elő, amennyiben ez Összefüggésben áll egyrészt a dohányfogyasztás emelkedésével, és ezzel kapcsolatban természetesen nagyobb mennyiségű dohányáruk gyártásával is. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy miután nagyobb mennyiségű dohányt gyártunk és tudunk a fogyasztóknak áruba bocsátani, ennek következtében a munkáslétszám emelkedéséből eredő ez a költségtöbblet a bevételekben ellenértékét megtalálja. Tekintélyes emelkedést mutat a nyugdíjasok, özvegyek és árvák létszáma is, amennyiben ez a szám 1155 fővel emelkedett a múlt évi költségvetésben szereplő létszámmal szemben. Ez az emelkedés szintén emeli azokat az óriási terheket, amelyeket Trianon igazságtalansága, valamint a körülöttünk levő úgynevezett utódállamok kegyetlensége, következtében a magyar államnak viselnie kell. A nyugdíjteher, az üzemeket is figyelembevéve, 200 '6 millió pengő terhet jelent az országra nézve, vagyis költségvetésünk végösszegének körülbelül 14%-át teszi ki. Akkor látjuk ennek óriási nagyságát, ha összehasonlítjuk ezt a békebeli állapottal, amikor a nyugdíjteher az akkori költségvetések végösszegének legfeljebb 2*3 vagy 24%-át tette ki. T. Ház! A dologi ós átmeneti kiadások 37*4 millió pengő többletet mutatnák a múlt évi költségvetéssel szemben. Megjegyzem azonban, hogv ebből 7-4 millió pengő a bevételekkel van teljes mértékben ellensúlyozva. Ebbőll az összegből a pénzügyi tárca keretében a dohány jövedékre 4*4 millió pengő, a sójövedélkre 0*7 millió pengő, a 'kereskedelmi tárcánál az autóadó terhére létesítendő út hálózatra 0*5 pengő, a nép jóléti tárcánál a betegápolásra 1*3 millió pengő, gyermekvédelemre 0*5 millió pengő, az öregség, rokkantság és árvaság esetére való biztosítás céljaira az 1928 : XL. te. 165. §-a alapján 1 millió pengő esik. A többletből 13-6 millió pengő a honvédség dologi kiadásainak fedezésére irányoztatott elő, amire tudvalevőleg azért volt szükség, mert eddig a magyar állam költségvetési előirányzataiból képtelen volt még azt a csekély létszámot is felszerelni, amelyet nekünk a
