Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-275
Az országgyűlés 'képviselőházának 275. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön, 89 képviselővel. Ez az egész törvényjavaslat szerkesztésén és lényegén nem változtat semmit. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Simon András ! Simon András: T. Ház! A 4. § második bekezdésében a vallásfelekezetek képviseletéről rendelkező részhez indítványt szándékoztam benyújtani; részben azonban elkéstem ezzel, részben pedig hasonló indítványt nyújtottak be mások. így most nem egy indítvány megokolása céljából szólalok fel, de mégis fel kívánom kérni a belügyminiszter urat és fel akarom hívni figyelmét arra, hogy ez a rendelkezés azoknak a céloknak, azoknak az intencióknak, amelyeket szem előtt tartott a belügyminiszter úr ennek a bekezdésnek a törvényjavaslat rendelkezései közé való felvételénél, nem felel meg, ebben a formában nem szolgálja a kívánt célt és intenciótÉn azon az állásponton vagyok, amelyet az 1895. évi LXIII. te. 2. §-a a vallás szabad gyakorlatáról szóló rendelkezéseknél szem előtt tart és a tételes törvényhozás útján kifejezésre is juttat, hogy a politikai és a polgári jogok gyakorlásánál senkinél se vétessék tekintetbe, hogy mely vallásfelekezethez tartozik. Ügyszintén ezt az elvet követte a múlt esztendőben a numerus clausus módosításáról meghozott 1928: XIV. te. is, amikor kimondotta, hogy annak megállapításánál, hogy kik és milyen számban vehetők fel az egyetemre, nem lehet döntő, hogy mely vallásfelekezethez tartozik az illető. Az iránt való minden elismerésem és értékelni tudásom mellett is, amit az egyes vallásfelekezetek, illetőleg azoknak képviselői, kiváló lelkészek, a köz érdekében, az állam érdekében mint etikai értékeket produkálnak, — bár ezt mind elismerem, nagyra értéke lem — az a nézetem, hogy ez nem fog megvalósulni a törvény ilyen rendelkezése folytán, ellenkezőleg : a felekezeti szempontok, a torzsalkodás, az irigykedések fognak bevitetni a törvényjavaslatnak ezzel a rendelkezésével a közéletbe. Az lesz ennek a következménye, hogy az éjjeli őrtől, a mezei rendőrtől kezdve fel, egészen a legmagasabb állásokig a felekezeti szempontok lesznek dominálok, ha ezeket a szempontokat a törvényjavaslatban érvényre engedjük jutni. (Gál Jenő : Igaza van !) De hiszen, ha és amennyiben érvényesülni kivannak a felekezeti szempontok az önkormányzati testületek megalakításánál, már annálfogva is érvényesülnek, hogy vannak különböző vallásfelekezetek. Az is helytelen, hogy olyan mértékben érvényesülnek, amilyen mértékben érvényesültek. (Úgy van! balfelől.) Még helytelenebb az én megítélésem szerint, ha ezt intézményessé tesszük és ezáltal mintegy tápot adunk a sokszor áldatlanná vált kultúrharcnak. Ha azonban mégis azon az állásponton vagyunk, hogy a vallásfelekezetek képviseletet nyerjenek, akkor sokkal inkább helyénvaló volna, lia a kis- és nagyközségekben és megyei városokban nyernének az egyes vallásfelekezetek képviseletet, mert ebben a szűkebb körben sokkal több a kapcsolat, sokkal több a vonatkozás az egyes vallásfelekezetek, azok képviseletei és a kis területű önkormányzat között, mint éppen a nagyobb közületekben. Erre vonatkozólag azonban a törvényjavaslatban gondoskodást egyáltalában nem látok. Lehet, hogy a készülő községi törvényben történik gondoskodás, ezt azonban én most nem tudom, előttem csak a jelenlegi törvényjavaslat van De helytelen az én megítélésem szerint a számra, a matematikára való hivatkozás is. Ha az egész országot egy törvényhatóságnak veszem, akkor lehet abból a szempontból kiindulni, hogy a vallásfelekezetek ebben a nagy egészben a számarányaiknak megfelelően képviselethez jutván, minden vallásfelekezet képviselethez jut. Itt azonban nom az egész országról, mint egy törvényhatóságról van szó, hanem külön törvényhatóságokról van szó és a törvényhatóságokban kívánunk juttatni a vallásfelekezeteknek képviseletet, és a törvényhatóságokban, jól lehet vannak önálló egyházközségek, vannak önálló hitközségek, mégsem fognak képviselethez jutni. Már pedig, hogy egy példát említsek: a Dunántúl egyik vagyonilag, erkölcsileg, szellemileg legértékesebb felekezete, a székesfehérvári felekezet nem fog képviselethez jutni, jóllehet a vallásfelekezeteknek képviseletet kíván a törvény juttatni. Annak a törvényhatóságnak a területén lévő, a Dunántúlnak anyagilag, erkölcsileg egyik legelőkelőbb helyét elfoglaló ezt a vallásfelekezetet nem vigasztalhatja az, hogy pl. Debrecenben viszont öt vagy négy képviselőt kap az a vallásfelekezet, mert hiszen annak a debrebeni egyháznak képviselője nem fog szót emelhetni azoknak az érdekeknek szempontjából, amely érdekek szempontjából itt vannak a vallásfelekezetek képviselői a székesfehérvárinál. Ez csak egy példa a sok közül. Azért én, ha már a vallásfelekezeteknek képviseletet juttatunk, azt tartanám, hogy legalább egy képviselőt azonban jogosult minden vallásfelekezet abba a törvényhatóságba küldeni, amelynek területén önálló egyházközsége, avagy hitközsége van, mert különben igen értékes egyházaknak igen értékes lelkészei nem juthatnak be képviselőkként a törvényhatóságba, másutt kisebb, anyagilag, erkölcsileg kevésbbé figyelembe vehető egyházak és illetőleg aria hivatott képviselőik : a lelkészek meg bejutnak a törvényhatósági életbe. Amennyiben tehát a vallásfelekezetek képviselete megmarad a törvényben, akkor én kérem, hogy az arányszámok megállapítása az egyes törvényhatóságok figyelembevétele mellett, nem pedig az egész ország figyelembevétele mellett állapíttassek meg, mert különben ellenmondás lesz a törvény rendelkezése és azon fő cím között, hogy a vallásfelekezetek a törvényhatóságban képviselethez jutnak. Ezeket kívántam megjegyezni. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Strausz István ! Strausz István : T. Ház ! A felekezeti papság képviseletére nézve magamévá teszem Buday Dezső t. képviselőtársam indítványát, aki számokból levont igazságokkal világította meg indítványának helyességét. Én a mostani időkben ezt a kérdést, ha a belügyminiszter úr helyén ülök, nem hoztam volna ide. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De ha már a miniszter úr ezt idehozta, akkor méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, amelyet a maga indítványában Buday Dezső t. képviselőtársam elfoglalt. Ennek előre bocsátása után külön kiemelem, hogy a tanítóságnak a vármegyei törvényhatósági bizottságban való kénviselete nem mellőzhető akkor, amikor ezt a képviseletet a községi és a körjegyzők részére biztosítjuk. Az igen t. belügyminiszter úr ismeri a közigazgatást nagyon jól, és aki a közigazgatást ismeri, az ismeri az életet. Tessék csak elgondolni, milyen ellentéteket fog kiváltani a tanítóság és a jegyzői kar között a munka területén, ha a törvényhatósági bizottsági tagságnál az érdemes, mondhatnám legérdemesebb tanítói testületet az országgyűlés mellőzi. A legtöbb községben ma már elértük azt, hogy a nép kultúrájának emelésére irányuló munkában a tanító és a jegyző összefog. Ezt az összefogást fogja megszakítani az a tervezet, amellyel csak a jegyzői kart viszi be a vármegyei törvényhatósági bizottságba a belügyminiszter úr. Azért, hogy ennek