Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

90 Az országgyűlés képviselőházának 275, ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. elejét vegyük, magamévá teszem Koesán Károly igen't. képviselő úr indítványát. Ha ezektől a kérdésektől függetlenül bírálom ezt a szakaszt, kirívóan szembeszökő ebben az a rendelkezés, amellyel az igen t. belügyminiszter úr a vármegyei számvevőség főnökét a szakszerűség képviseletének címe alatt akarja beiktatni a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok sorába. Nincs kétségem abban a tekintetben, hogy ennek a Háznak minden tagja teljesen tisztában van azzal, hogy a vármegyei számvevőség a vármegyei közigazgatás szervezetének organikus része, a közigazgatás munkájában azt lehet mondani, hogy kovász. Ha bemegyek a pékműhelybe és nézem hogyan készítik a kenyeret, vagy egyéb termékeket, akkor azt látom, hogy a lisztből egymagából nem lehet az élet számára termelni, hanem kovászra, élesztőre van szükség. A közigazgatásban a számvevőségi szolgálat, munkakör az éltető, a termelő erő A számvevőség munkaköre kétféle. Van abban egy rész, melyet a számvevőség maga a fogalmazói tisztikartól függetlenül végez. Van egy másik rész, amelyben támogatja a közigazgatást, de mindkét részben a számvevőségi főnök ikertestvére az alispánnak munkájában. Egészen érthetetlen és megmagyarázhatatlan tehát előttem az, hogyan jut a vármegyei számvevőség főnöke azoknak sorába, akik szakszerűség képviselete címe alatt foglalnak helyet a vármegyei törvényhatósági bizottságban. (Bródy Ernő : Biztos szavazók ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Strausz István : Igen t. miniszter úr, ez több a tévedésnél. A törvény előkészítője bizonyára arra gondolt, hogy a vármegyénél a számvevőség államosítva van. (Bródy Ernő: Államosítva és lovasítva !) Ez az államosítás azonban nem jelenti azt, hogy a vármegyei közigazgatási életből a számvevőség mint organikus rész ki van szakítva. Ilyen címen, a szakszerűség képviselete címlalatt más tisztviselőket is, akik hivatali állásuknál fogva foglalnak helyet a törvényhatósági bizott" ságban, fel lehetett volna venni a szakszerűség címén a bizottsági tagok közé. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy én presztízsszempontból beszélek. Én a közigazgatási élet szempontjából, a gyakorlati élet szempontjából, a munka termékenysége szempotjából emelek nehézményt a számvevőségi főnöknek a bizottságba való ilyetén bevitele ellen. (Zaj a baloldalon.). A számvevőségi főnöknek különleges felelőssége van ott a bizottságban és a felelősséggel együtt járó különleges feladata, amely különleges feladat és különleges felelősség alól kibújik a számvevőség főnöke, ha úgy soroztatik be a bizottsági tagok közé, ahogyan a javaslat kontemplálja. Még az alispánnal szemben is joga, sőt kötelessége a főnöknek a határozatok hozatalának helyes ki munkálására szavát felemelni, vétójoggal élni, éppen a közigazgatási élet termékenysége indokából. Valóban elgondolni sem tudom, hogy a törvényalkotót milyen intenciók, milyen célzatok vezették, amikor nem vette fel a számvevőség főnökét azok közé a vármegyei tisztviselők közé, akik hivatali állásuknál fogva tagjai a vármegyei közigazgatási bizottságnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Nem vármegyei tisztviselők!) Dehogy vármegyei, állami! (F. Szabó Géza : Nem vármegyei tisztviselő, kérem! — Hegymegi Kiss Pál: Itt zavar van kérem! — Bassay Károly: Egyiknek sincs helye ottan!) Ki fogom mutatni a későbbi szakaszoknál, hogy ha van hiányossága ennek a törvényjavaslatnak, akkor a legnagyobb hiányossága az, hogy a t. miniszter úr ebben a törvényjavaslatban, azt lehet mondani, az ellenőrzés megszervezését egészen kisemmizte. Igen t. ' miniszter úr, tovább megyek. (Halljuk ! Halljuk !) Ma a vármegyei számvevőség szervezete nincs fundamentális alapokra fektetve, sőt azt a megállapítást tehetem, hogy az a fundamentális alap, amelyet ideig-óráig adott neki a szanálásról szóló törvény, az 1924: IV, te., már meg is szűnt. Úgy, hogy önöknek éppen azért, mert a vármegyei számvevőség alapja a szanálásról szóló törvény alapján vettetett meg, ki kellett volna munkálniuk a vármegyei számvevőségnek feladatkörét, egész szervezetét ebben a törvényjavaslatban. A miniszter úr nagyon nagy előszeretettel teszi mindig azt a megállapítást, hogy a közigazgatás az életet szolgálja. Ha a miniszter úr ezt az elvét át akarja plántálni az életbe, akkor a számvevőséggel, a számvevőségi szolgálattal, annak megszervezésével nem lett volna szabad így elbánnia. Ez a törvényjavaslat nem is fogadható el (Bródy Ernő: Nemcsak ezért! — Gál Jenő: Csonka!) a számvevőségnek a vármegyei szervezetbe való megfelelő beillesztése nélkül, mert ha ez meg nem történik, a vármegyei közigazgatás törvényes szervezete csonka marad. Ma a vármegyei számvevőség a levegőben lóg. Különös megítélésre vall, hogy a törvényjavaslat a törvényhatósági bizottságban úgy minősíti a vármegye számvevőségi főnökét, mintha neki a közigazgatáshoz semmi köze nem lenne, mintha az reá egészen idegen terület lenne. Az egész vonalon tudatosan végigvonul az a vezérelv, hogy az ellenőrzés sáncai betemettessenek. Ennek tulajdonítom azt is, hogy a megyei törvényhatósági bizottságba a számvevőség főnökét oly címen viszik be, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet kerületi pénztárának ügyvezetőjét. A miniszterelnök úr a mai beszédében azt mondotta, hogy a decentralizálásra törekszik. A javaslatnak ez a része is ellene mond a miniszterelnök úr kijelentésének. Mindenütt az egész vonalon, még a minősítésnél is, a számvevőséget egészen nullifikálta a miniszter úr, mint közigazgatási munkatényezőt. A' pénzügyminiszter úr meg pályázatot hirdetett arra, mi módon kellene az egyszerűsítés kérdését a kormányzatban gyökeresen megoldani. A számvevői és fogalmazói munkák átcsoportosítása úgy, hogy ne legyenek a bűróban úri és dolgozó tisztviselők : oldja meg a kérdést az élet szolgálatára úgy, hogy megszűnnek a copfok és az akták elintézésének érleltetése hónapokig. Minden egyéb terv csak kerülgetése a gyökeres megoldásnak. Minden tisztviselőnek tudnia kell azt a munkát, amely tulajdonképpen számvevőségi, amint a számvevőségi tisztviselő tudia, sőt uralja a közigazgatási jog anyagát, mert e nélkül nem lehet érdemleges számvevőségi munkát végezni. Én hiszem, hogy a miniszter úr még mindig módot talál majd arra, hogy a számvevőségi főnököt a törvényhatósági bizottság azon tagjai közé iktassa be, akik állásuknál fogva tagjai a bizottságnak. Ismétlem, ez nem presztízskérdés, hanem eminens érdeke a közigazgatásnak. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat» hogy egy perc múlva beszédideje lejár ; szíveskedjék ez alatt az idő alatt beszédét befejezni. Strausz István: Ezeket el kellett mondanom, az általam felvetett kérdésről, rámutatván arra, hogy milyen visszás helyzetet teremtene a törvényjavaslat törvényerőre emelése azáltal, hogy a törvényhatósági jogú városok bizottságában a főszámvevők hivataluk alapján lesznek tagok, holott kinevezésüket a főispánoktól, vagyis állami tisztviselőktől kapták. Kérem a t. miniszter urat, méltóztassék az itt előadottakat megfontolás tárgyává tenni és módot találni arra, hogy a beszédemben kifeje-