Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

Az országgyűlés képviselőházának 275 rosban, imént tartott beszédében, annak ellenére, hogy itt a nemzetnek egyik legkiválóbb képviselője, gróf Apponyi Albert is szót emelt különösen a magyar városok kérdésében, sem a belügyminiszter úr az elhangzott érvekre és a városoknak különleges helyzetére. egyetlen egy szót sem méltóztattak vesztegetni. Egyszerűen nyers szavazással el méltóztattak intézni a magyar városok sorsát. Most már előttünk áll az érdekeltség kérdésének tárgyalása. En idevonatkozólag indítványt nyújtottam be. Méltóztassanak megengedni, hogy ne csak ezzel az indítványommal foglalkozzam. Foglalkoznom kell magával az egész szakasszal is, mert a miniszterelnök úr beszédében a kormánynak egy olyan hajlandóságát jelentette be, amely szerint a közigazgatás decentralizációja címén az államigazgatási ágakhoz is bizonyos tekintetben hozzá fog kapcsolódni az autonómia. (PeidT Gyula: Probatum est!) Meglátjuk! Engem mindenesetre meglepett a miniszterelnök úr beszéde, amely beszéd a parlamentarizmus ellen irányult és voltaképpen a parlamentarizmus lélekharangját kondította meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meglepett a miniszterelnök úr álláspontja a rendiség kérdésében is. Mert ebben a tekintetben mi a 48-as törvények alapján állunk s a rendiség intézményét nem ismerjük. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A rendiség gondolatát a magyar alkotmányba semmiféle címen becsempészni nem engedjük. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az érdekeltség gondolata és a rendiség gondolata, a társadalmi elemeknek, foglalkozási ágaknak képviselete és á rendiség gondolata teljesen távol állanak egymástól. Amennyiben mi az érdekeltséget bizonyos tekintetben működtetni óhajtjuk a törvényhatóságban, illetve annak működését egy aránylagos minimális rendszer mellett elfogadjuk, ennek magyarázata az, hogy mi reméljük, hogy az autonómiának általános élete és általános iránya ezeknek az érdekeltségi képviselőknek működésével valamivel jobb és fejlettebb lesz. De mi azért, hogy osztályoknak, vagy foglalkozási ágaknak külön képviseletet teremtsünk és ezzel a magyar alkotmány rendszerével szöges ellentétben álló intézményeket állítsunk be, ezért mi az érdekeltség gondolatát — azok is, akik az ellenzék részéről annak bizonyos fokig hívei vagyunk — ide nem kívánjuk behozni. A törvényszakasz helyesebb alapon áll, mint a miniszterelnök úr beszéde, mert a törvényszakasz^ érdekeltség címén a különböző foglalkozási ágak összefoglaló szervezeteire tekintettel van, míg ellenben a miniszterelnök úr azt mondotta*, hogy azok a "történelmi tényezők, amelyek a magyar nemzeti élet fenntartására hivatottak: a kisgazda-táísadalom és a középosztály. Ezt tagadom, mert a miniszterelnök úrnak ez az álláspontja így nem helytálló és bizonyára csak tévedett a, miniszterelnök úr, mert a magyar iparos, a magyar kereskedő és a magyar munkásosztály (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon;) énpenúgy, mint a kisgazdatársadalom és azonkívül a magyar középosztály részt vett a múltban is és részt fog venni a jövőben is a magyar nemzeti állam gondolatának fenntartásában. (Éljenzés jobbfelől ) \ Tessék csak megnézni a legutóbbi kutatásokat, amely kutatások alapján megállapítják azt, hoffy 1848-ban kik keltek a nemzetállam gondolatáért először síkra; tessék Kecskemét, Cegléd, Szeged városának lusztrumait megnézni: elsősorban iparosok voltak azok. Es így voltak . ülése 1929 április ll-én, csütörtökön. 83 ezek a kurucidők alatt is. Ebben a tekintetben a különbségtételt nem helyeslem és a miniszterelnök úr megállapítását ebben a tekintetben feltétlenül tévesnek tartom. (Bródy Ernő: Kik viselik a terheket? -* Egy hang jobbfelől; A kisgazdák viselik! — Fábián Béla: Azért nem jó különbséget tenni ember és ember között. — Bródy Ernő: Nem csak a kisgazdák, a szegény városi polgárok is! —Zaj. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Jogok és kötelességek!) Elnök: Csendet kérek, Bródy képviselő úr. Hegymegi Kiss Pál: A miniszterelnök úr a szakszerűség kérdésénél ellenmondásbal került. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy azért kellenek korrektivumok, mert eddig a magyar törvényhatósági élet nem tagozódott politikai pártok szerint. En csak a következő törvényhatóságokat ismerem, ahol működtem és amelyek történetét áttekintettem: Udvarhely vármegye, — székely vármegye — a miniszterelnök úr vármegyéje; Maros-Torda vármegye, az én városom: Debrecen városa, mióta a map~~ar törvényhatóságok összeültek a függetlenségi párt és a kormánypárt állottak mindig egymással szemben; Szatmár vármegye, ahol édesatyám ötvenesztendeig volt az ellenzék vezére és ugyanígy van Bihar vármegye is. Bizony ez a politikai pártállás szerint való tagozódás megvolt, a nélkül azonban, hogy erre vonatkozólag a törvényben valamelyes reflexiók lettek volna. (Fábián Béla: Megvolt az adminisztrátori rendszer alatt is mindig! A régi vármegyében is!) De most már a miniszterelnök úr korrektívumokat állít és behozza a szakszerűség képviseletét és az állami tisztviselőket. Hiszen akkor a miniszterelnök úr voltaképpen az állami tisztviselőket, az állami igazgatások főnökeit, mivel szerinte csak most következik a politikai pártállások szerint való elkülönöződés, beállítja a törvényhatósági politikai pártéletbe. Ettől eltekintve, a miniszterelnök úr megokolása nem volt szerencsés. Ha már benn vannak ezek a szakszerűség képviselői, helyeslem azt a gondolatot, hopy ezeknek munkájához, államigazgatási tevékenységéhez a decentralizáció címén bizonyos tekintetben az autonómia hozzászólhasson, de tessék akkor ezt intézményesíteni és itt kérem a belügyminiszter urat, bár nincs jogom indítványt tenni, hogy a törvényhatóság hatáskörére vonatkozó részek itteni tárgyalása előtt méltóztassék e miniszterelnöki beszéd kapcsán ezt az anyagot, az odavonatkozó részeket a közigazgatási bizottsághoz visszavinni oly módon, hogy a közigazgatási bizottsággal méltóztassék az idevonatkozó javaslatot megtárgyalni, mert az a javaslat, amelyet első pillantásra a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr jóvoltából szerencsés voltam látni, ebből a szempontból nem kielégítő. Szerves kapcsolatot kell létesíteni, mert az államigazgatások fejei felett végeredményében az egyes miniszterek dirigálnak, ezeket nem lehet interpelláció formájában vagy más formában az autonómiában felelőssé tenni. Ennek a kérdésnek megoldása rendkívül nehéz; ott az autonómia nem hozhat határozatot. Egyszerű felvilágosításkérés lehetséges, de megvan-e ott a felvilágosításadás kötelezettsége is? Egyáltalán, ha a miniszterelnök úr erre az útra kíván menni, abban az esetben nézetem szerint ismét fel kell vetni azt a kérdést, amelyet mi felvetettünk, hogy felesleges-e a közigazgatási bizottság a maga külön szervezetével, lessék a kisgyűlésbe beilleszteni, úgyis felesleges fórummá válik, ha már ez az útja, amit a miniszterelnök úr kifejezett, és amit én