Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

84 Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. a magam részéről, tekintve, hogy a decentralizáció gondolatának híve vagyok, helyeslek. En tehát arra kérem a miniszter urat, hogy a törvényhatósági hatáskörre és a törvényhatóság működésére vonatkozó itteni részletek letárgyalása előtt méltóztassék a közigazgatási bizottságot összehivatni, hogy ott megtárgyaltatván ezek a kérdések, a miniszter úr részéről olyan indítványok jöjjenek, amelyek mégis bizottságilag is i előkészítettek. Mert ez a gondolat nem egyszerű módosítás, hanem közigazgatásunk rendszerének bizonyos tekintetben olyan megváltoztatása, amely megváltoztatás felett nézetem szerint igenis meditálni kell. En a magam részéről indítványt a vallásfelekezetek képviselőinek kiküldésére vonatkozólag nyújtottam be. őszintén megvallva, nem találom helyesnek, hogv ezen a címen külön kén viselet legyen, bár más nézetek is lehetnek. En ezt a kérdést már a bizottságban elintézettnek kell hogy tartsam. Itt most azt vizsgálom meg, hogy ha a vallásfelekezeteket egyesek képviselni fogják, abban az esetben az a képviselet a vallásfelekezetek alkotmányának valóban megfelelő-e. A magyar állam alkotmánya ugyanis^ a vallásfelekezetek szabadságát, alkotmányát és szervezetét tiszteletben tartotta és soha olyan törvényes intézkedés nem volt a múltban sem, amely az egyházak jogait sértette, alkotmányát érintette volna. Ezekben az egyházak szuverének és ha a magyar állam törvényhozásának bölcsessége azt óhajtja, hogy az egyházak, vagy a vallásfelekezetek képviselve legyenek — mert a vallásfelekezeteket az egyházak képviselik, ebben a tekintetben a dogma rendelkezései minden vallásnál irányadó — akkor figyelemmel kell lenni az egyházak autonómiájára. Ennélfogva én ezt a lelkészi képviseleti rendszert ilyen formájában a magam részéről nem helyeslem. Most mint egyházamnak fia, mint kálvinista ember szólok. Az én egyházam autonóm egyház, amelyben a paritás elve uralkodik, ahol az egyes egyházközségekben a presbitériumok dirigálnak, azoknak van joguk megállapítani a képviseletet, sőt egészen legfelsőbb törvényhozói szerveinkig ezek a presbitériumok rendelkeznek. Idevonatkozólag tehát a törvényhozás ettől eltérő rendelkezést nem állíthat be. Én tehát errevonatkozólag azt indítványoztam, hogy ha a vallásfelekezeteknek képviseletük lesz, akkor ez megállapodás kell, hogy legyen a kormány és a vallásfelekezetek főhatóságai közt és figyelemmel az egyházak alkotmányára kell ezt elintézni. Ez a kérdés, sajnos, nem volt elintézve, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, ennélfogva én helyeseltem azt hogy —ide vonatkozólag elfogadván azt a számot, amely be van állítva, a vallásfelekezetek képviseltetésének módját az egyes egyházak alkotmányára való figyelemmel — az illetékes egyházi főhatóságok meghallgatása után, a belügyminiszter úr rendeletben szabályozza. Nem tudok más módot ezidőszerint, mert a kérdés nincs elintézve, mégis súlyosabbnak tartom azt a sérelmet, amely most van a törvényszakaszban, azzal szemben, mintha egyszer megengedjük a miniszter úrnak a rendeleti szabályozás jogát a megállapított számarányon belül, de legalább nyugodtan vagyunk, hogy az egyházi hatóságok, figyelemmel az egyház alkotmányára, állapítják meg a képviseltetés módját. Ajánlom ezt az indítványomat elfogadásra. Szót kell még emelnem egy társadalmi réteg nevében. Sok mindenkit bele méltóztattak venni a törvényhatósági bizottságba az érdekképviselet címen. Nagy hibát követnek el, ha a magyar tanítóságot kihagyják az érdekképviseletek sorából. azokat a tanítókat, akik a megyékben vagy a városokban választás útján nagyon könnyen be is állíthatók ide, és akiknek beállítását nagyon szükségesnek tartom, mert a magyar tanítók ma voltaképpen kulturális előharcosai a magyar nemzeti állam gondolatának. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Hegymegi Kiss Pál : Még csak egyetlen mondatot. Kérem egységespárti igen t képviselőtársaimat, rektifikálják a magyar jegyzők előtt azon nyilatkozataikat, hogy a jegyzői kart én zártam ki a választhatóknak a sorából, mert erről szó sincs. Én voltam nehéz időkben a jegyzők kormánybiztosa, én megtanultam őket szeretni és becsülni, és méltóztassanak a felelősséget ezért csak maguk vállalni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Kálmán Jenői Kálmán Jenő: T. Ház! A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során a közigazgatási bizottság az érdekképviseletekről szóló szakasznál a közjegyzői kamara kiküldötteinek törlését határozta el. Ezzel szemben én, figyelemmel a törvényjavaslat első szövegére is, a következő módosítást voltam bátor indítványozni (olvassa): «A 4. § 3. bekezdésében az érdekképviseleti tagok közé 2. sorszám alá a közjegyzők ismét • felvétessenek és ezzel kapcsolatban a C) kimutatás akként helyesbíttessék, hogy a közjegyzői kamara kiküldöttei Abauj-Torna és Bács-Bodrog vármegyék kivételével 1—1 tagsági hellyel felveendők. Ennek következtében vármegyékben az ügyvédi kamara kiküldötteinek száma — Abaúj -Torna és Bács-Bodrog vármegyék kivételével — eggyel kisebb lenne. Abaúj-Torna és Bács-Bodrog vármegyékben a közjegyzői kamara — tekintettel a 4. §6. bekezdésére — nem jutna képviselethez. Törvényhatósági jogú városokban a közjegyzői kamarák kiküldötteinek részére biztosított tagsági hely a Társadalombiztosító Intézet kerületi pénztári választmányának kiküldöttei részére megállapított tagsági helyek számát csökkentené eggyel.» Ügy gondolom, hogy módosításom bővebb indokolásra alig szorul. Akkor, amikor a törvényhozás felsőházában a közjegyzői kamarák képviselethez jutottak, semmiféle elfogadható indokát nem tudnám találni annak, hogy ugyanakkor a vármegye vagy városi törvényhatóságokban képviselet nélkül maradjanak. Ez a tiszteletreméltó és tekintélyes kar minden vonatkozásban méltó arra, hogy a törvényhatóságokban képviselethez jusson. Aki ismeri a való életet, különösen a fővároson kívül, annak tudnia kell azt, hogy a közjegyzői kamarák tagjai a vidéken a törvényhatóságokban milyen nagy megbecsülésben, mily en nagy tiszteletben részesülnek, érdemesek is arra, mert hiszen tagjai szinte kivétel nélkül vezetőszerepet visznek, akár politikáról, akár társadalmi, akár közjótékonysági, akár pedig emberbaráti intézményekről van szó. Ha valahol, ezeknél áll az, hogy non numerant, sed pondérant. És az a körülmény, hogy a törvényhatóságokban aránylag kis számmal vannak, nem lehet ok arra, hogy képviseletük mellőztessék. Nagyon szerettem volna, ha a közjegyzői kamarák egyéb érdekképviseleti csoportok képviselői számának csökkentésével juthattak volna képviselethez, de elismerem, hogy most, különösen a bizottsági tárgyalások után, már a törvényjavaslatnak struktúráját is érintené, ha itt új számokat vennénk be, és kizárólag ebből az indokból indítványoztam azt a módosítást, hogy a vármegyei törvényhatóságokban az ügyvédi kamarák képviselőinek száma csökkentessék eggyel, törvényhatósági jogú városokban pedig a Társa-