Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 27 é. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 61 saját magunk termeljünk. De nem úgy, ahogy itt csinálják. Mert mit csináltak itt? Bögtön el fogom mondani. De először konstatálni óhajtok egyet. A külföldi szénbebozatal 1914-ben 25%-a volt a széntermelésnek, (Felkiáltások a baloldalon: A fogyasztásnak!) a behozatalnak és természetesen a fogyasztásnak. Ma csak annak a fele; restringálódott annak körülbelül alfelére. Azt hiszem, hogy ezzel még egy kisebb tételt mondtam. E mellett azonban még ma is úgy vagyunk, hogy Magyarországon a külföldi szenet nem nélkülözhetjük. Gázgyárainkban nem vagyunk úgy berendezve, hogy ezeket a szeneket használhassuk. A mezőgazdaság sok tekintetben csak külföldi szénre, darabos szénre van utalva. Az öntödék, kohók, például 40°/o-ban veszik igénybe, koksz és ilyen dolgokra. Annak okvetlenül külföldi, magas kalóriáju szénnek kell lennie, tehát azt okvetlenül mindenáron be kell hoznunk. Sőt még a háztartások szene tekintetében is lehetetlen, hogy a magyar szénbányák szolgálják ki ezeket, mert ha a szénnek csak 18%-át aknázzák ki, a háztartási szénnél, ott, ahol két centiméternél kisebb szén van, az már porszén, azt nem lehet használni és a magyar szénnek az a különössége van, hogy három hét alatt, még ha darabszén is, széthull. A t. miniszter úr legjobban tudja tehát, hogy amit nyáron aknázunk ki, nem használhatjuk télire. Megmarad az, hogy brikettet tud csinálni. Igen, csináljon több brikettet. De ahhoz ismét fedett helyiségek kellenek. Hogy ezek mibe kerülnek, nagyon jól tudjuk. És ezt fel kell állítani, mint egy falat, másképen ez is szétesik. Eá vagyunk tehát utalva a külföldi szénre. Hogy milyen intézkedések vannak itt az állam részéről, erre nézve elmondhatom, hogy a vasúti fuvart Szobról Budapestig egyszerűen 400%-kal felemelték, tisztán azért, hogy a mi szénbányáink nagyobb árakat számíthassanak. Az egész fuvar körülbelül 2270. Négyszáz km.-re számítanak mondjuk körülbelül 12 pengőt és 70 kilométerre — ez a 70 kilométer Szobról Budapestre — 10 pengőt, míg előbb a fuvardíj 2'40 volt. (Gaal Gaszton ; Ott van a vámkezelési illeték is !) Olyan nevetséges állapotba jutottunk, amelyről nem hittem volna soha, hogy egyáltalában belekerülhetünk. Ezek a szénbányák erre segítettek magukon és Komarnón, a mi régi Komáromunkban csináltak egy kikötőt és — ezek a sziléziaiak kezdték szállítani a szenet — miután ugyanannyi fuvarba került Komarnóra, mint Szobig, onnan hajóval úgy Budapestre, mint Szerbiába és Bulgáriába — a felülről jövő szenet — és fizettek ezért átrakással együtt 4 P 50 fillért. Tehát szemben a 10 pengő 70 fillérrel, amit az államvasút akar itt fizettetni, 4 pengő 50 fillér. Mi ennek a következménye? 75%-át ezeknek a szénszállítmányoknak idegen hajók fuvarozzák le és csak 25%-át szállítja a Mftr. A magyar államvasút pedig több milliót veszít azon, hogy ezeket nem szállítja, eltekintve attól, hogy nekünk kevés vagonunk van és ezeket a vagonokat, amelyek itt bejönnek, nagyon jól lehetett volna felhasználni. Hát politika ez, kereskedelmi politika ez*? Hát létezhetik ez egy másik országban 1 Itt az adat. 1924-ben Komárom szénforgalma 73.480 tonna volt egészben; 1928-ban 608.681 tonna, tehát majdnem a tízszerese. T. uraim, méltóztassanak ezt kissé elgondolni, mi az nemzetgazdasági szempontból, hogy mi megadjuk elsősorban Jugoszláviának azt a praet, hogy ő még Pozsony mellett másik kikötőt tud állítani, a Máv-nak — pardon ha kimondom egészen őszintén — ügyetlensége folytán, vagy azon befolyás folytán, amellyel a gyakorlatban a szénbányák őreá nehezednek (Felkiáltások a közéven: Ez az!) és mert nem tud magán segíteni. Végtelenül csodálom, miután a magyar államvasút forgalmi osztályában egy elsőrendű ember van, dr. Szenn, aki minden tekintetben különben megfelel hivatásának. (Peyer Károly : Tudniillik azelőtt nyugdíjügyeket intézett a Kassa-oderberginél, tehát azért ért most ehhez is!) Továbbmegyek és azt kérdezem itt, hogy igaz-e, hogy a Mák. és a Salgó részvényeinek legnagyobb többsége külföldön van — maga említette a kereskedelemügyi miniszter programm jában - igaz-e vagy nem ? Nem lehet tagadni, hogy minden közgyűlés előtt a vezérigazgató kimegy úgy Svájcba, mint Párizsba, hogy azoknak utasításait elfogadja. Sőt rá fogok térni azután valamire, ami nagyon furcsa. Nem akarom a gondolatmenetet félbeszakítani. Igaz-e az, hogy 1924-ben — hiszen előbb vázoltam, hogy azóta nem változott sok — a Mák. 12 pengő osztalékot fizetett. Ma fizet 35 pengő osztalékot. (Gaal Gaston: Pedig ez a legkevesebb !) 1924 óta, méltóztassék visszaemlékezni a munkadíjakra, méltóztassék visszaemlékezni a munkáselbocsátásokra, méltóztassék erre mind visszagondolni és ennek alapján 12 pengőről 35 pengőre emelték az osztalékot. (Peyer Károly: Mind a ki nem fizetett munkásbérből !) Vida Jenő barátom azt mondotta, hogy neki más üzemei is vannak. Mától nyolc napra leszek bátor ismét interpellálni a cement és a mész tárgyában (Peyer Károly : A miniszter úr megvédi !) ahol nem fogja a miniszter úr megvédeni. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez egy olyan ügy, amely mindnyájunkat érdekel, ezt nem lehet pártszempontból elbírálni. (Úgy van ! a jobboldalon. — Peyer Károly : Azt mondja, hogy normális drágulás a 180% !) Tehát be fogom bizonyítani a következő interpellációmban amúgy is, hogy igenis áll, hogy máshonnan is szerzi. A cement is és a mész is 100%-kal emelkedtek, amint később be fogom bizonyítani. Azt is be fogom bizonyítani, hogy van egy cikk-e, amelyen 65%-ot nyer a Mák. Ezt mind be fogom bizonyítani faktúrákkal t. uraim, mert én nem követelem senkitől sem, hogy nekem bármit elhigyjen mindaddig, míg maga a minisztérium meg nem győződik erről a visszásságról. Én tudom, ha egyszer meggyőződik, nem fogja bevárni a kartelltör vényt, hanem bele fog avatkozni ebbe. Én, aki perhorreszkálom azt, hogy az állam beleavatkozzék magán üzemekbe, én magam állítom, hogy lehetetlen oda állítani néhány nagyvállalat prédájául az egész népet és az egész gazdaságot. Egy nagyon pikáns ügy van (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) ezzel összefüggésben. A részvényesek egy része nem nyugodott bele abba, hogy 1927-be a dividenda annyi meg annyi volt, nem tudom már 24 pengő s mennyi. Egy Weckendorffer nevezetű úr, akinek 10 részvénye volt deponálva, — tehát tíz részvény megfelel 8000 pengőnek körülbelül, — megtámadta a közgyűlési határozatot megtámadta,.. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy meghosszabbított beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. (Rassay Károly : Ez a legjobb bizonyítéka az új házszabályoknak. — Zaj a szélső- ^ baloldalon. — Sándor Pál: Csak három percet ^ kérek !) Nem lehet egy másodpercet sem. Méltóztassék befejezni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál : Tehát a kisebbség részéről tíz részvénnyel lépett fel. A bíróságnál folyik a per. Ez semmi más, mint a svájci részvényesek exponense, mert expressis verbis egy svájci szakértőt kért a magyar helyett. Ezek megtámadták a tartalékokat és kimutatták azt. . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációját befejezni, hiszen a viszonválaszban még kitérjeszkedhetik ezekre is. (Gaal Gaston : 9*