Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

62 Az, országgyűlés hépvisélőházánah A közérdek pompás kifejezése. - Zaj a bál- és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök : T. Képviselőház ! *Tekintettel arra, hogy a t. képviselő úr egy második interpellációt is jelentett be (Nagy zaj. — Halljuk ! Halljuk !), arra kérem a Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy válaszomat a második interpelláció elmondása után adhassam meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) A Ház így határoz. (Sándor Pál: Nekem most a házszabályok értelmében jogom van tíz percig beszélni?) Nem most, hanem a második interpelláció után, a miniszteri válasz után. A képviselő úr azonban akkor kérheti beszédidejének tíz perccel való meghosszabbítását. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Következik Sándor Pál képviselő úr második számú interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanits Kálmán jegyző (Olvassa :) «Interpelláció az összkormányhoz. Hajlandó-e a kormány olyan közgazdasági-, vám-, tarifa- és pénzügyi politikát folytatni... (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. ) Elnök : Bródy képviselő urat kérem, méltóztassék az interpelláció szövegét békében meghallgatni. (Bródy Ernő : Kiváncsi vagyok, mikor lesz befejezve.) Bródy képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Éljen Őrffy !) Urbanits Kálmán jegyző (tovább olvassa) ... amely az egyes közszükségleti cikkeket sújtó közterhek leszállításával oly irányban befolyásolja a kartellek árpolitikáját, hogy e közszükségleti cikkek a fogyasztók számára olcsóbban álljanak rendelkezésre?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Peyer Károly : Ilyenkor harminc interpellációt kell bejegyezni, mint ahogy mi csináltuk. — Zaj.) Miután a képviselő úr — amint értesültem —első interpellációja alkalmával mindkét interpellációjára vonatkozóan a beszédidő meghosszabbítását kérte azt meg is kapta, ez a második interpellációnál is megilleti őt, de kérnem kell a képviselő urat, hogy félóra keretében méltóztassék elmondani azt, amit negyedóra alatt szándékozott elmondani. (Rassay Károly: Ha lehet!) Sándor Pál : T. Képviselőház ! (Nagy zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Csak röviden befejezem azt a mondatot, amelyet az előbb akartam elmondani. Nem fogom ezt a dolgot most tárgyalni. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Sándor Pál : A miniszterelnök úrnak figyelmébe ajánlom, hogy ez a per folyik, mégpedig azon az alapon, hogy ki akarják mutatni, hogy további 12 pengő osztalékot kellett nekik fizetni és kifogásolták azt, hogy tantieme címén kifizettek 1927-ben 2,280.000 pengőt. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Gaál Gaston : Tantiémet ! Hát még a vezér mit kap ! — Peyer Károly : Az elnök egyedül 400 millió tiszteletdíjat kap. — Zaj.) Ezzel kapcsolatban csak egyet kérdezek; nem akarom a házszabályokat kijátszani. (Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ki fizeti mindezt ? A fogyasztó, a mezőgazda, az egész társadalom. (Zaj.) T. Képviselőház! Talán lesz még alkalmam erről bővebben is beszélni és lesz még budget is. Rá akarok térni a második tárgyra, amelynél szintén azt mondták, hogy nem felel meg a valóságnak az, amit itt állítottam. Bizonyos zseniális merészség kell ahhoz, amit az én Biró Pál barátom az ő cikkében elmondott. Mert nem tudom, hogyan ítélt meg engem: csak 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. nem gondolta azt, hogyha egyszer az ország érdekében szót emelek, akkor az ón igazságaimért nem állok helyt, vagy hogy nem vagyok olyan adatok birtokában, amelyek révén az ő vállalatának üzleteit nem ismerném. Éppen azért, mert én vele szemben elnéző voltam első interpellációmban, mindjárt meg kellett volna mondania, mi az, ami nem áll abból, amit én mondottam. Én nem megyek bele hirlapi vitákba, hanem itt a Ház legyen megitélője annak, igazam van-e vagy nem. Ebbe is nem azért megyek bele, hogy lássák, igazam van-e vagy sem, hanem azért, mert tudnunk kell, hogy a magyar fogyasztóközönségnek van-e szüksége itt remédiumra. vagy sem. Engem semmi más nem érdekel. Biró Pál t. képviselőtársam talán azt mondhatná, hogy nincs kartell. (Csontos Imre : Mondani lehet, de bizony van !) Lehet, hogy nem kartell a neve; lehet, hogy ebben nincs igazam. Hogy a gyereknek milyen nevet adjak, amelyet most viszek a keresztelőre, azt én nem tudom, de ítéljék meg az urak, hogy kartell-e vagy nem. Azt hiszem, hogy rosszabb, mint a kartell. (Gaal Gaston: Gentlemanlike megállapítás!) Elsősorban állítom és bizonyítom is, — ha Biró Pál t. képviselőtársam kivan ja — hogy az ő vállalata a düsseldorfi Eisen- und Stahlverband tagja. Bemutathatok egy angol iratot, amely 1928-ról számol be, hogy Csehországnak, Ausztriának és Magyarországnak — ha jól emlékszem — körülbelül 7'8% a kvótája. Ez a megállapodás Düsseldorffal a kvótára vonatkozólag, a második megállapodás pedig a területvédelemre vonatkozik, azaz a nagy, óriási üzemek, azért, hogy kvótát kapnak, kötelezik magukat, hogy egyik a másik területén nem árusít. Ez a területvédelem. (Peyer Károly : Ez az internacionalizmus !) A kisebb üzemekkel a nagy gyárak végeznek ; egyébként pedig nem törődnek azzal, hogy ezek a kisebb üzemek benne vannak-e a megállapodásban. Bizonyítékom erre egy fiúméi levél, — itt van a kezemben — amelynek írója azt mondja, hogy nem érti azt, hogyan lehetségesek ezek a dolgok. Azt mondja, hogy a maguk részéről a Rimamurányinál plaszirozta a szállítást a vitkovici gyár. A vitkovici gyár csinálta az. üzletet, és a Rimamurányi szállított. Fél attól, hogy a magyarok nem tudnak erről és ez esetleg a magyarok rovására menne. Ez az egyik levél. Leszek bátor később sokkal fogasabb levelet is idézni. (Gaal Gaston: Nem lesz rá idő !) Az meglehet, én nem segíthetek rajta. (Gaal Gaston : Már tíz perc elmúlott.) Weisz Manfréd, a Diósgyőri Vasgyár és a Rimamurányi szövetkeztek. Ezek 1931-ig szerződtek. A bizonyíték itt van: a közös ártáblázat, — leteszem a Ház asztalára — amelyen szerepel Ózd és Csepel, és mindenütt ott van, hogy mennyi fuvardíjat térítenek vissza a fix árakból. (Gaal Gaston: Ez a gentlemanlike megegyezés, amelyre Biró Pál hivatkozik. — Peyer Károly : A közös fosztogatásra!) Miután nagyon kevés időm van, kérem, méltóztassanak beszélni engedni. (Helyeslés.) Most mit csinált a Rima? A Rima és — gondolom — három gyár között megállapodás történt és a három gyár, a nagyobb üzleteket kivéve, átadta egy négytagú kereskedelmi szindikátusnak a körülbelül 20.000 vagont kitevő kereskedelmi árut, amely feldolgozás céljaira való és amely különösen a mezőgazdaság részére lesz szállítandó. E négy cég számára meghatároztak bizonyos árat és külön árat határoztak meg a raktárárura nézve. Természetes, hogy a raktárárunál, ha valaki megvette, még hozzájön a kereskedő költsége, azé, aki pl. vidékre megveszi az