Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

60 Az országgyűlés képviselőházának nagy verseny miatt a német bányák dumpingáron adták a szenet a magyar Államvasutaknak, még akkor is odahaza 120 fillérrel fizetik az összes német vasutak, s így teljesen indokolatlanul és nem is tudom milyen alapon fizetik itt ezeket a szénárakat. (Gaal Gaston : Rosszabb szénért !) De tovább megyek. Miután azt állították, hogy valótlanságot állítottam, egy bizonyítékkal többet fogok hozni. Ez a bizonyíték pedig ez: amikor 1912-ben én vezettem a közúti villamos vasúti társaságot, néhai Ullmann Adolf, aki elnöke volt a Salgótarjáni E, T.-nak, szinte gyöngéden rámkényszerített egy szerződést. Ezt a szerződést 8 évre kötöttük meg, külön-külön kurzussal az első három évre és az azután következő öt évre. Ez a szerződés 7000 vágón annavölgyi, tatai szénre és 11.000 vágón salgótarjáni szénre vonatkozott. Ezt a mennyiséget egészen pontosan métermázsánként 937 fillérért vettem meg, az első három évre, az azután következő öt évre pedig 105 fillért fizettünk. Hasonlítsuk össze ezt a salgótarjáni mostani áraival; az Államvasutak, amely pedig mindig olcsóbban kapja a szenet, 179*5 fillért fizet a salgótarjáni és 214 fillért az annavölgyi szénért. A kettőnek átlaga 193; 193 fillér áll tehát szemben a békebeli 93 fillérrel. Ezt a kötést én kötöttem. Kezemben vannak azonban azok az árak is amelyeket a helyiérdekű vasutak ma fizetnek. Ezek körülbelül megfelelnek ugyanennek az átlagnak- Ezzel tehát bebizonyítottam, hogy a szén ára 100%-kaI emelkedett; ha ezt a két fontos tételt összevonom, akkor igaznak kell venni azt, hogy a szénár 100%-kai drágult. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a német szén 8000 kalóriájú, a magyar szén pedig csak 4000-5000 kalóriás. Most kérdezem, hogyan lehet, hogy nálunk olyan drága a szén termelése ? Németországban a sziléziai szénbányákban 400—500 méternyire kapják csak a szenet, 400—500 méternyire kell leszállni, mig szenet kapnak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : De nagy vastagságban! — Peyer Károly : Van Tatabányán is elég vastag, csakhogy a szakértők bőre még vastagabb!) Miniszter úr, ne tessék védelmezni, mert fel fog sülni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Én nem védelmezem, de ez igaz!) A mi szénbányáinkban csak 50—100 méter mélységbe kell leszállni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : De milyen vastag 1) Kétkét és fél méter vastag is van ; ismerem nagyon jól. Mekkora különbség ez! Igaz-e az, vagy nem, amit most mondottam ? Tessék nekem erre megfelelni! Nem szép stílusgyakorlatokat akarok én azoktól a t. barátaimtól, akik hozzám közel állanak, hanem mondják meg, hogy valótlanságot mondtam-e, tévedtem e, igaz-e az, vagy sem? Igaz továbbá az, hogy a szén árából 50% a munkabér. Maguk a szénbányák állították ezt ; nem hiszem, hogy letagadnák. Én úgy tudom, hogy sokkal több, én úgy tudom, hogy 60-65%. De felteszem, hogy csak 50%. Igaz továbbá, hogy Németországban a munkabér semmiesetre sem olcsóbb, mint nálunk. Sajnos, nem kaptam még meg az adatokat, de azoknak, amelyeket magánköröktől kaptam, — mert én ötször kontrollállatom összes adataimat, öt céggel, magával az OMKE-vel is, az egész hivatalnoksereg által kontrolláltattam, mert hiszen minden adat közé jön valami kis hiba, ez megtörténik — 90%-ig meg kell állaniok. A munkabér tehát Németországban drágább, mint nálunk ; de én azt mondom, hogy nem drágább.

1, (Peyer Károly : Ott hét márka, itt pedig öt pengő! Ez a különbség!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) 274. ülése 1929 április ÏO-ên, szerdán. E mellett szól az is, hogy nálunk 8 órás munkaidő van. Ebbe a 8 órába azonban nem számítják bele az aknába való leszállást és az aknából való felszállást, ami körülbelül egy órának felel meg, — ezt nem tudom kontrollálni, de mondjuk, hogy csak háromnegyed óra — ezzel szemben Németországban a strikt 8 óra megvan. Most egy nagyon érdekes kérdésre fogok kitérni. Mielőtt azonban ezt elmondanám, legyen szabad egy olyan statisztikai adatot a t. urak elé hoznom, amely előttem hetekig bizonytalan volt és amellyel hetekig kellett bajlódnom mindaddig, amíg beláttam, hogy tényleg fennáll az, amit most mondok. Kijelentem előre, hogy az urak nem fognak nekem hinni s ezt nem is veszem rossznéven, mert olyan irtózatosak ezek a számok. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ez a statisztika, állami statisztika, az, amit az állam állított össze. Ez a statisztika pedig a következőképpen szól: 1924 és 1927 között — mert 1928-ról még nincsen statisztika, mindig október végén zárják le — a bányamunkások száma 15.877-tel apadt; (Gaal Gaston : Nem szaporodott, hanem apadt!) tehát az állami statisztika szerint 15.877tel apadt. (Peyer Károly : Kint vannak Franciaországban!) Összeállításban kimutatja továbbá az állami statisztika, hogy mennyi az a napibér, amit az összes bányákban kifizetnek. Ebből a statisztikából konstatálom, hogy ma 41.000 pengővel kevesebb a napi bér, mint volt 1924-ben. (Gaal Gaston : Jobb gyáripari népellátás ! — Peyer Károly : Mennyivel több a mérlegnyereség ?) Erre is rá fogok térni. (Gaal Gaston : Vezérigazgatói tantiém ! — Jánossy Gábor: Majd sorba megy! Halljuk!) Ne tessék zavarni, mert nagyon nehéz számokkal dolgozni. 1913-ban a mostani Csonka-Magyarország területén hat millió tonna szenet aknáztak ki. Jelenleg kiaknáznak 7,200000 tonnát. 1923-ban azonban a kiaknázott szénmennyiség 7,682.000 tonna volt, tehát 482.000 tonnával több, mint ma. 1924-ben a kiaknázott szénmennyiség 7,062.000 tonna volt, ma pedig 1,200.000 tonnával több, mint akkor. Most kérdem a t. Házat, ha ez így van, hogy a munkáslétszám 15.000-rel lefelé ment és ha a bányák 41.000 pengő napibérrel kevesebbet fizetnek ki, milyen alapon tudják fölemelni száz százalékkal a szénnek az árát 1 (Felkiáltások : Hallatlan !) Azt lehetne talán erre mondani, hogy talán a megélhetési indexszám változott. Az indexszám 1925-ben 102-t, 1926-ban 111-et, 1927-ben 113-at és 1928-ban 117-et mutat. Hát bocsánatot kérek, nem megdöbbentő ez az adat, amelyet én most előtártam ? Nem hihetetlen-e, hogy ezt az állam maga látja, mi itt ülünk a Képviselőházban és hagyjuk a népességet évről-évre száz százalékkal többet fizetni azért a szénért, amelyre mindenkinek szüksége van, amely kiindulási pontja minden gyártási processzusnak, amely a mezőgazdaság minden terén szükségeltetik? Szabad ezt az államnak megtűrnie ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hitelbank !) Meg vagyok győződve róla, hogy ha a miniszterelnök úr meggyőződik ezeknek az adatoknak valóságáról, ő lesz a legelső, aki remediumot fog teremteni- Meg vagyok győződve erről, mert ő nem tűrheti azt, hogy ezek a kisebb ekzisztenciák annyira legyenek egy nagy társaságtól (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Megzsarolva !) — megzsarolva, azt nem akarom mondani, hanem — kihasználva, amelynek jövedelme, mint később ki fogom mutatni, a külföld zsebébe megy. (Mozgás a jobboldalon.) Azzal vádolnak itt engem, hogy a külföldi szenet propagálom. Én egészen tisztán és világosan mondtam» hogy ahhoz kell, hogy a legnagyobb erőnket összeszedjük, hogy minden szenet,