Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Äz országgyűlés képviselőházának 2 váltakoznak. (Jánossy Gábor: Inkább nagyok! — Peyer Károly: Főtanácsos darazsak! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Ez engem arra indított, hogy még inkább megerősítsem azt a pontot, amelyre súlyt helyeztem, megerősítsem azért, mert áldó zatokat minden embernek kell hoznia és úgy tudom, hogy akinek tapasztalása, tudása van ebben a Házban, annak kötelessége a nép érdekében megtenni valamit akkor is, ha az háládatlan, ha a miatt támadásoknak van kitéve. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középenJ A népszerűség arra való, hogy a serpenyőbe dobják abban a pillanatban, amikor az országnak arra szüksége vau. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen! — östör József: De kevesen dobják bele, ez a baj!) Én három interpellációt jegyeztem be az interpellációs könyvbe, ezek egyikét voltam bátor visszavonni, honorálva evvel a miniszterelnökhelyettes úrnak gyors eljárását, ami abban kulminált, hogy megbeszélte az igazságügyminiszter úrral, hogy kartelitörvényt fog alkotni. (Jánossy Gábor: Helyes!) 1926-ban ugyan Bethlen gróf miniszterelnök úr szintén, valószínűleg saját pártjának tett Ígérete alapján egy ukázt adott ki, vagy egy leiratot intézett az igazságügy miniszterhez, (Derültség a baloldalon.) amelyben azt mondotta, hogy két hónap alatt... (Rassay Károly : Ez a helyes kifejezés : ukáz. — Derültség a baloldalon.) Abszolúte távol volt tőlem ebben a tekintetben, hogy bárkit bántsak. (Rassay Károly : Nem is bántó, ez a tényleges helyzet ! — Derültség és zaj.) Abban a leiratban utasította az akkori igazságügy miniszter urat, (Jánossy Gábor: Felkérte!) hogy két hónap alatt kartelitörvénytervezetet terjesszen elő. Nem tudom, mi az oka annak, hogy uem terjesztett elő. Minthogy azonban Fenyő Miksa barátom legutóbbi, igen erősen támadó cikkében hivatkozik arra, hogy abban a minisztertanácsban gróf Bethlen nem volt jelen, ennélfogva én nagyon örülök, hogy most itt tisztelhetem a miniszterelnök urat, minthogy az összkormányhoz intéztem interpellációmat, aláhúzva, hogy ha ebben a kérdésben mulasztás történt, azért az összkormányt teszem felelőssé, tehát nemcsak az egyik reszortminisztert. Én tehát visszavontam az egyik interpellációmat és csak a másik kettőt fogom elmondani egymás után. Először az elsőt fegom indokolni, aztán a másikat, minthogy házszabályaink, sajnos, nem engedik meg, hogy ezt a két interpellációt összevonhassam. Remélem, hogyha időm nem fog kifutni, minthogy tisztán tárgyilagos akarok maradni, senki ellen ebben a Házban támadást nem intézek, a t. Ház meg fog ajándékozni azzal, hogy mindkét interpellációm alkalmával, ha szükséges, meg fogja adni £a negyedórai halasztást. (Felkiáltások : Szívesen.) Elnök : Nem tudom, hogy a képiselp -úrnak ezt a bejelentését előterjesztett kérelemnek vegyem-e ? Sándor Pál Î Kérem ezt előterjesztett kérelemnek tekinteni. Elnök : Akkor kérdem a t, Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr interpellációjának idejét egy negyedórával meghosszabbítsa ? (Igen !) A Ház ehhez hozzájárul, ennélfogva a képviselő úrnak harminc perc áll rendelkezésére. Sándor Pál: T. Képviselőház! Fenyő Miksa, a Gyosz igazgatója legutóbbi támadó cikkében azt mondja, hogy „egyetlen adata sem volt helytálló", azaz az én egyetlen adatom sem volt helyt" álló, „aminthogy állításait Biró Pál és Vida Jenő a^ hi teles adatok egész tömegével meg is cáfolták." (Peyer Károly : Jó cég!) Ez nagyon szoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIX. i. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 59 morú bizonyítvány volna én rám nézve. De végtelenül csodálom éppen a Gyosz-nak igen érdemes igazgatójától azt, hogy ő, aki tudja, hogy csak néhány szénbánya foglal helyet és esak, azt hiszem, két, vagy három vasgyár foglal helyet a Gyosz keretében, a többiek mindnyájan a szénre vannak utalva, tehát azoknak nem lehet mindegy, hogy a szén 100%-kal drágább-e, mint békében. Ö, azt hiszem, nem képviselte a Gyosz igazi érdekeit, és azt hiszem, azok után, amiket én elmondandó leszek, meglesz a tagok részéről is a teljes cáfolat. Teljesen távol fogom tartani magamat mostan általában magyarázatoktól, amennyire csak lehet, tisztán adatokat fogok mondani és tisztán kérdéseket intézni (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) azt fogom kérdezni, igaz-e, vagy nem igaz, megfelel-e a tényeknek, vagy nem felel meg a tényeknek. (Halljuk! Halljuk! — Peyer Károly : Majd megnézi a kereskedelemügyi miniszter!) Azt állítottam múltkori interpellációmban, hogy a szén a békével szemben 100%-kal megdrágult. (Gaal Gaston: Tökéletesen igaz!) Azt állítottam, hogy a magyar államvasutak a külföldi szenet 27%-kal olcsóbban kapja most, mint a békeidőben. Ezzel a 27%-kal tévedtem, mert 30%-kal olcsóbban kapja- (Mozgás a baloldalon.) Ezt azonban bizonyítanom is kell. Első bizonyításom az, hogy a cikkírók, a támadók közül egyetlen egy sem reflektált arra, ami az én interpellációm alaptétele volt, a Máv szénszerződéseire. Mindegyik kikerüli ezt; egyetlen cikkíró sem beszél erről, mindenki kihagyja ezt és nem akar erről beszélni. Ennélfogva ismételnem kell, amit akkor mondottam. A Magyar Államvasutak mindenkor sokkal olcsóbban kapták a szenet, mint akármilyen más vállalat, tegyük fel, a Közúti vasút. Lényegesen olcsóbban kapta. Azt mondottam, hogy a Magyar Államvasutaknak jelenlegi szénszerződései szerint — és ezt a Magyar Államvasutak sem cáfolták meg eddig, három hétig, megcáfolták volna, ha nem volna igaz — a felsősziléziai szénért fizettek a Magyar Államvasutak 1913-ban 13*60 pengőt, most fizetnek 9*27 pengőt tonnánkónt. A tatai szénért fizettek 1913-ban tonnánként, tehát 10 métermázsánként 11*83 pengőt, most fizetnek 21*40 pengőt. (Zaj a baloldalon. — Peyer Károly : A munkabér meg a fele!) A salgótarjáni szénért fizettek békében 8.60 aranykoronát, tehát 9 98 pengőt, most fizetnek 17*95 pengőt. A pécsi szénért fizettek békében 14*57 pengőt, most fizetnek 27 pengőt. Ezt állítottam én múltkori interpellációmban. Mi történtl Teljesen kitértek a válasz elől. Erről abszolúte nem beszélnek. Ha pedig én azt állítom, hogy a Magyar Államvasút e szerződése szerint ezekkel az árakkal vette a szenet és ezt nem cáfolja meg a Magyar Államvasút heteken keresztül, sem a kőszénbányák, sem senki sem cáfolja meg, akkor senkinek sines joga azt mondani, hogy én valótlan adatokat hoztam ide. (ügy van! a baloldalon.) A szén olyan fontos cikk, hogy Németországban 1919 óta általában az állam diktálja a szénárakat. Az állam kényszerszindikátusokat alakított, amelyekbe a saját üzemeit is bevette, de ő diktálja egy általa kirendelt, u. n. Rath által a szénárakat. Koncedálom még azt is, t. uraim, hogy amit a Máv fizet, ez a 27 azaz 30%-kal olcsóbb szén, ez a 9*27 pengős szénár dumping-ár. De én hivatkozom arra, hogy a német vasutak megfizetik a porosz 8000 kalóriás szenet 120 fillérrel métermázsánkint (Gaal Gaston : Tizenhét pengő tonnánként.) Ennek ellenében, amint mondottam, az 5000 kalóriás tatai szenet métermázsánként 2*14 pengővel, a salgótarjáni 4000 kalóriást 179"5 fillérért és a pécsi szenet 270 fillérért veszi a Máv. Ha tehát úgy veszem is, hogy a 9