Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

58 Az országgyűlés képviselőházának mészetesen jó kocsikban, — amikhez szokva vagyunk a Máv részéről, mert a Máv mindig elsőrendű garnitúrával indítja el a vonatokat, — és négy és öt óra helyett két és negyedóra alatt érkezik meg a vonat. Ha a miniszter úr lesz olyan szíves és utasítja a vállalatot erre, a nyári időben nagyon is lesz publikum és nem lesz szükséges a vonat beszüntetése. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt válaszolni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : T. Ház ! Azt hiszem, hogy a képviselő úr, bár részletesen ecsetelte a közlekedési mizériákat, el fogja ismerni, hogy mind a két közlekedési vállalat az utolsó években rendkívül sokat tett a balatoni forgalom fellendülése (Héjj Imre : Kétségtelen !) és a közlekedés javítása érdekében, amiről mindenféle szövetségnek elismerő dokumentumai megvannak, — úgyhogy nekem meg kell állapítanom, s azt hiszem nem vooja kétségbe a képviselő úr, hogy nagy általánosságban úgy a Máv, mint a Déli vasút felfogta a Balaton jelentőségét és a maga részéről az a faktor volt, amely a fellendítés érdekében a legtöbbet tett, mert sem villákat még nem láttam építeni, sem az idegenforgalom egyéb attribútumai még nem érvényesültek úgy. Igaz, hogy ott lehetett a legkönnyebben segíteni, de ott lényeges javulások is történtek, hiszen a menetrend teljesen megváltozott. Az, hogy csak plakáton hirdették és nem a menetrendben, azért volt, mert arra a rövid időre megint egy új menetrendet kiadni e reláció érdekében nem lehetett. Elvégre a közönség nézzen utána, forgassa a menetrendet és nézze meg azokat a csillagokat, mert, amint már említettem, olyan menetrendeket nem lehet megszerkeszteni, amelyek az utast megfogják, beültetik a helyes vonatba és a helyes állomáson megint kirakják. Ami a speciális esetet illeti, én éppen azért, mert a vasutaknak ez az igyekezete megvan és előttem ismeretes, a vasúti vállalkozásoknak azzal szemben való ellenkezését, hogy speciálisan azt a vonatot továbbra fenntartsák, mégis csak jogosultnak tartom, mert végeredményben átlagban — ezt a menetjegyekből lehet megállapítani — hét utas esett egy ilyen vonatra s az első hónapban 2000, a második hónapban 3000 és a harmadik hónapban, azt hiszem, megint 2000 pengő ráfizetés volt. Ez a vonat tehát valami lukrativ semmi esetre sem volt, amihez hozzájárult az, hogy a lebonyolításban tényleg bajok voltak. A motorvonatok kérdése az a probléma, amely ma leginkább előtérben áll; a beruházásoknak egy nagy része arra megy. Viszont az egész országban olyan kereslet van, hogy kifogynak azokból, a motorkocsikból és a jejentés az volt, hogy a Délivasút csak ezt az egy kocsit tudta rendelkezésre bocsátani, amely nem felel meg, különben az ő fővonalairól kellett volna kocsit elvonni, amit még sem akart megtenni. Ezért kértek engem arra, hogy járuljak hozzá ennek beszüntetéséhez. - Nekem egy tapasztalatom volt most utazásomon. A svájci vasutak bizonyára nagyon sokat tesznek az idegenforgalom érdekében, de ha nincs szezon, ha megcsappan az utasok forgalma, akkor könyörtelenül törölnek egyes relációkat és nekem az a kellemetlen tapasztalatom volt, hogy az egyik közbeeső állomáson nem kevesebb, mint négy órát kellett várnom azért, mert a szezonban közlekedő vonatot törölték azért, mert nem fizette ki magát. Az ökonómiát tehát mindenesetre figyelembe kell venni, különösen, amikor sem az egyik vasút, sem a másik vasút anyagi helyzete nem valami rózsás. Mindamellett mérlegelve azokat a nagy célokat, amelyeket a képviselő úr is felemlített és amelyek folytán komolyan ismétlem azt, hogy az ellen az elvérzés ellen, amely abból következik, 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. hogy annyian mennek ki külföldre, mert belföldön nem tudnak megfelelő pihenőhelyre akadni, küzdeni kell. Ez nehéz feladat, de ennek megoldásáról nem mondhatunk le és itt a közlekedési kérdések azután igazán a legfontosabbak. Éppen azért — elismerem, a képviselő úr interpellációjának bejelentése következtében — rögtön kiadtam az utasítást és megbíztam egy verzátus tisztviselőmet, hogy ezt az egész menetrendi kérdést a balatoni vonatkozásban, különösen a főszezonra vonatkozólag, a legnagyobb gonddal mégegyszer revideálják át. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Nem tudom vállalni azt, hogy épen a motorvonattal ezt meglehetne oldani, ha nincsen motorkocsi. Azt is előre kell bocsátanom, hogy az az északiparti vonal tényleg nagyon rosszul van építve, úgyhogy ott nagy sebességgel vonatokat nem lehet járatni. Ameddig ezzel nem jövünk rendbe, gyorsvonat nem is lesz, dacára annak, hogy — amint Gaál igen t. képviselőtársam igen helyesen megjegyezte — a Balatont örök idők óta ismeri és gyorsvonat még mindig nincsen. Ameddig az a vonal nem lesz kijavítva, addig ott gyorsvonattal operálni igen bajos, de hogy rövidebb vonategységekkel nagyobb menetsebességet el lehet érni, arról meg vagyok győződve ez iránt a tárgyalásokat meg is indítottam — és ha nem is tudom garantálni, hogy ideális menetrendet tudunk szállítani, amely minden kívánalomnak megfelel, meg vagyok győződve arról, hogy a két vasútvállalat meg fogja találni a módját annak, hogy az a cél, hogy az utasok rövidebb idő alatt jussanak a Balatonhoz, mint • ahogyan most lehetséges, eléressék, és azt hiszem fokról-fokra előre fogunk haladni. A motorvonatok beállítását, üzembehelyezését továbbra is a legfontosabb eszköznek tartom, és amint módunkban lesz odaállítani ilyen rövidebb vonategységet, azt hiszem, a mizériákon fogunk is tudni segíteni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Héjj Imre : T. Ház ! A választ tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Sándor Pál képviselő úr első interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz. Vau-e tudomása a kormánynak arról, hogy a kartelleknek nyújtott korlátlan szabadság a fogyasztóközönség rovására megy ? Hajlandó-e a kormány a legsürgősebben elrendelni az adatgyűjtést Magyarországon a fennálló kartellekre és főleg arra vonatkozólag, hogy az egyes kartellek milyen mértékben tagjai a nemzetközi kartelleknek és ilyen módon a nemzetközi kartelleknek mennyiben áll módjukban közvetlen befolyást gyakorolni a magyar gazdasági életre, a fogyasztók megélhetési lehetőségeire ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Képviselőház! Az ünnepek előtt voltam bátor a Ház elé egy interpellációt terjeszteni a kartellek ügyében. Ez az interpelláció sokkal nasyobb köröket vont maga körül, mint ahogyan általában gondoltam. Egy darázsfészekbe jutottam bele, abba szúrtam bele és minden oldalról megkaptam a darazsaknak csipéseit. Kis darazsak és nagy darazsak egyenlően