Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 és úgy tndjon lemenni, hogy ne unja meg az életét egy döcögős vasúti kocsiban, amíg oda leér. Nagyon jól tudjuk, hogy a Balaton déli part­jának közlekedése kielégítő, hála a Délivasútnak, a vasútvonal úgy van megépítve, hogy az ellen senkinek kifogása nem lehet, személyvonati és gyorsvonati közlekedése kielégítő. Nem így va­gyunk a Balaton északi partján. A Balaton északi partján épült egy vonat, amelyet valaki igen elmésen kortes vasútnak nevezett el. Meg is lát­szik rajta. Kétségtelenül rossz a vonalvezetése. A vasút építése is olyan, hogy gyorsvonatot igazán csak úgy lehet rajta járatni, hogy a menetrend­ben gyorsvonatnak tüntetik fel, de a menetidőt rövidíteni nem igen lehet. Egyetlen egy lehetőség van és ezért a vasúti érdekeltségek folyton har­coltak is és próbálták összeegyeztetni a két vasút­vonal érdekeit, hogy simuljon a közönség érdekei­hez, hogy Budapestről kiindulva, délivasúti pályán Szabadbattyánon át közlekedjék a balatonfüred— tapolcai vonat is. Hosszú harc után és a közvélemény nyomása alatt odáig jutottunk, hogy megindult egy vonat, diadallal hirdették a plakátok egész Budapesten, hogy van egy vonat, amelyik az eddigi négy és fél—öt óra helyett két és egynegyed óra alatt le­viszi a publikumot Budapestről. Ez a motoros­vonat megindult a Magyar Államvasút és a Déli­vasút együttes kezdeményezéséből. Mindenki nagy örömmel üdvözölte ezt a vonatot, mindenki örült neki és csodálatosképpen ezt a vonatjáratot decem­ber végén váratlanul, minden látható külső indok nélkül egyszerűen beszüntették. Állítólag — úgy értesültem — azzal indokolta meg a Délivasút, hogy be kellett szüntetni, mert nem volt publikum. Én, bár az ellenkezőjének bizonyítására is hajlandó vagyok, elfogadom ezt az argumentumot, de méltóztassék nekem meg­engedni, hogy rámutassak arra, hogy olyan körül­mények között történt ennek a vonatnak meg­indítása és üzemben tartása, hogy lehetetlen volt, hogy az közönséget vonzzon. Először is október­ben járatták először ezt a motorosvonatot, amikor végetért a nyaralási idény. A másik hibát abban követték el, hogy csak plakátokon hirdették, hogy a vonat megindul, ellenben nem volt felvéve sem a Déli vasút, sem az Államvasút menetrendjébe. A publikum természetesen, amely a plakátokon örömmel olvasta, hogy végre van egy ilyen vonat, — 120—140 perces vonatnak hirdették — amikor el akart utazni, már nem a plakátot kereste, hanem a menetrendet. Megnézte a menetrendben és nem találta benne az új vonatot egyik menet­rendben sem. Természetesen elindult egy másik vonattal, amely a menetrendben benne volt. Később felvették ugyan a menetrendbe, -- a menetrend összeállításának technikája lehet hi­bás — de tény és kétségtelen, hogy az az utas, aki ezzel a vonattal akart utazni és megnézte a menetrendet, az látta, hogy egy sereg vonat megy Székesfehérvárig, a többi megy tovább, de egyik­ben sem találta meg ezt a vonatot. Tehát csak Székesfehérvárig feketéiettek a vonatok sűrűbben, azt figyelmen kívül hagyta a Magyar Államvasút menetrendjében, hogy csak Szabadbattyántól volt ez a vonat felvéve a menetrendbe. Természetesen volt a menetrendben kereszt vagy csillag, amely utalt arra, hogy van itt meg itt egy vonat, de ezt nem mindenki tudta. (Herrmann Miksa ke­reskedelemügyi miniszter : Beszélő menetrendet nem tudunk csinálni \) Én utasoktól hallottam, hogy képtelenek voltak megtalálni a menetrend­ben ezt a vonalot. Azonkívül más baj is volt- Ez a motoros vonat t. i. állandóan javítás alatt állott a székesfehérvári remizben. A motoros vonat mindig rossz volt, mindig elromlott, hogy mi volt az oka ennek, azt nem tudom. (Gaal Gaston : Bel­y 4. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 57 földi motor ! — Derültség.) Bár sok okom van az ellenkezőnek feltevésére, koncedálom, hogy elrom­lott. Hogy mégis járathassák ezt a vonatot, a Déíivasút adott egy nem tudom hányadosztályú mozdonyt, amelyhez hozzácsatolt egy öreg Noé bárkáját. (Derültség.) Olyan rossz kocsit kapcsolt ehhez a mozdonyhoz, ho?y én, aki meglehetősen ismerem a Délivasút kocsiparkját és azt a kon­cilians modort, amelyet a Délivasút mindig tanú­sított, csodálkoztam ezen. Nem állítanám ezt, ha személyesen nem tapasztaltam volna. Tanukkal is tudom igazolni, hogy egyszer, amikor felszálltam erre a kocsira, szurtos, kormos és piszkos lett a kezem a sárga­réz-fogantyútól, attól a sárgaréz fogantyútól, amelyet egj ruhával végig lehetett volna törülni, mielőtt a vonatot eliudították. De nemcsak a kocsi fogantyúja volt piszkos, hanem a kocsi belül is kőszénporos és teljesen lehetetlen berendezésű kocsi volt. Meg kell jegyeznem, legtöbbször alig fért el benne a publikum. Ezek mind tények, . amiket igazolni tudok. Azonkívül annak illuszt­rálására, hogy mennyire régi kocsikat járattak és hogy mennyire rossz kocsik voltak ezek, — a miniszteriúr talán tudja ellenőrizni a jelentések­ből is ~ el kell mondanom, hogy csak azért, hogy valamit adjanak, már évek óta heverő kocsit akasztottak a mozdony mögé, úgyhogy mikor ezt a kocsit használatba vették, az az egyik állo­máson egyszerűen kigyulladt. Tehát még csak be sem kenték a tengelyét és a kerekeit, mielőtt beállították. A tüzet hirtelen eloltották és bemen­tünk ezzel a kocsival valamelyik állomásra, ott lecsatolták és az a 40—50 főből álló publikum télen — december 4-én történt ez az eset és elég hideg volt —- Kápolnásnyéktől a paklikocsiban utazott Fehérvárig. De előfordult, hogy a pálya­udvarra kimentünk és itt közölte velünk a vasúti portás, hogy ez a vonat ma nem indul. Ezek mind olyan körülmények, amelyek nem alkal­masak arra, hogy a publikumot vonzzák, hogy ezt a vonalat frekventálja. (Györki Imre: Most szavazták meg a fürdő javaslatot!) Még azt is tudnám bizonyítani, hogy az sem egészen úgy van, hogy nem volt publikum. Lehet, hogy egyes napokon 9—10 utas volt, de túlnyomó részben — én elég sokat utaztam ezen a vonaton, — tele volt és sokszor előfordult, hogy Balaton­füredrőt telefonálni kellett Székesfehérvárra, hogy ne adjanak ki több jegyet, mert a vonat már Füreden megtelt. Nem lehet tehát azt állítani, hogy publikum nem volt, mert ez nem áll meg. Itt tehát valami hiba van a jelentés körül. Nem tudom, ki követhette el. Azért intéztem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz ezt az inter­pellációt, mert tudom, hogy ő komolyan meg akarja javítani a közlekedést, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : À vasutat is !) és minden erejével azon van, hogy a közlekedés javuljon. Az ankéten való tárgyalása során is megismertük azt a szeretetet, amellyel ő e kérdés iránt viseltetik. Én azt is tudom, hogy ő és a Máv. nem is tehet róla, itt a Déli vasút elkalku­lálta magát és a Délivasút igyekezett arra, hogy ezt a járatot valahogyan megszüntessék, hogy a fehérvári publikumával ne csináljon konkurren­ciát a saját gyorsvonatának. Ez a közönség szem­pontjából teljesen közömbös. 1 * A közönség örült, hogy kapott egy nagyszerű balatoni vonatot és a Balaton örült, hogy ezzel a vonattal jön le majd hozzá a publikum. Ezért kérjük a miniszter urat arra, hogy legyen szíves és hasson oda, hogy a két vállalat valamiképpen egyezzék meg, valamiképpen állítsa helyre újra ezt a forgalmaimért örvendetes lesz, ha ilyen gyorsan, ilyen rövid idő alatt és ilyen 1 kényelmesen le tudunk kerülni a Balatonra, ter-

Next

/
Thumbnails
Contents