Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

56 Az országgyűlés képviselőházának egyet sem tartóztattak le, csak kizárólag azokat, akik Csonka-Magyarország területéről voltak ott. Már pedig, ha nagyobbszabású olyan kommunista összeesküvés jutott volna az angorai rendőrség tudomására, amelyben főleg magyarok vannak érdekelve, akkor kivétel nélkül mind letartóztatták volna; nem nézték volna, ki származik CsonkaMagyarországról, ki cseh-szlovák, román vagy jugoszláv területről. Csodálatosképpen azonban csak a Csonka-Magyarország területéről származókat tartóztatták le. Erre különben élénk világot vet az egyik levél következő része (olvassa) : «A továbbiakban az angorai rendőrség előttünk többízben kijelentette, hogy a följelentő az angorai konzulátus». Tehát többízben ezt a kijelentést tette előttük. Azt írja mindenki, hogy igenis, a követ úr személyesen közbenjárt, ellenben a követség személyzete nem járt el mindenben korrektül. Itt van például a következő levél, (olvassa) : «Vannak esetek, pl. Selaheddin bútorgyáros két munkása, akiknek a gyáros maga járt a török hatóságoknál a visszamaradásuk érdekében, és nem hiányzott volna más, csak a követségtől egy erkölcsi bizonyítvány, amit itt Sztambulban kereken megtagadtak. Továbbá az angorai követségen levő hivatalos tolmács, név szerint Selaheddin Abdullaman, nagy pénzösszegekért visszaszerezte a rendőrségtől a vízumot és az útlevelet, amelyet mindenkitől elvettek, hogy el ne szökhessen. Ezekről a pénzekről a m. kir. követségi papiron írta a nyugtát, amelyről a sztambuli követségen öt esetben vettek fel jegyzőkönyvet. Tehát, amit a követség nem tudott megcsinálni, azt a hivatalos tolmácsa pénzért bocsátotta az illetők rendelkezésére, az a tolmács, aki az egész angorai magyarság ellenszenvét váltotta ki piszkos üzelmei miatt. Természetesen most azokat is csak kiutasították, akiket megzsarolt» — és itt jönnek tovább a nevek. Az én kérésem az volna, hogy a jövőben elkerülendő ezeket a dolgokat, a követség személyzetét kellene megnézni, azonkívül a konzulátus körül kellene rendet teremteni. Nem szabad eltűrni azt, hogy az a szellem, amely itt az országban elterjedt, hogy mindenki, aki bérkövetelésekkel áll elő, ab ovo kommunista, hogy mindenki, akinek más véleménye van, mint a t. kormánynak és a mögötte ülő pártnak, ab ovo kommunista, hogy az a szellem, amely megmérgezi az egész közvéleményt, amely a közéletet a maga mérgező miazmáival megtölti, fokozottabban terjedjen kifelé s ezt különösen Törökországban azok, akiknek neveit felolvastam, terjesszék csak azért, hogy létfenntartásukat biztosítsák. Egyébként, miután a miniszter úr legfontosabb kérdésemre, arra nevezetesen, hogy hajlandó-e ezekben az ügyekben rendet csinálni, nem válaszolt, válaszát nem vehetem tudomásul, fenntartván természetesen azt, hogy azokat az adatokat, amelyeket, mondom, magasabb szempontból nem mondottam el, a miniszter úrnak leszek bátor memorandum alakjában tudomásul adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A külügyminiszter úr újabb választ óhajt adni. Walko Lajos külügyminiszter: T. Képviselőház ! Én azt nem vontam kétségbe, hogy magyar részről lehetett valamelyes feljelentés, mert hiszen nagyon képzelhető, hogy ilyen esetben kenyérírigységbol, vagy más okból valamely munkás részéről feljelentés történhetett. Én csak azt vontam kétségbe, hogy a követség részéről történhetett volna bármely lépés. Most hallottam egy nevet, amelyet t. képviselőtársam említett, amelynek viselője a követség részéről nem megfelelően járt volna el a vizumok szerzésénél, vagy egyéb 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. funciók lebonyolításánál. Közben átnéztem a vonatkozó jelentéseket, amelyek annakidején jöttek a követségtől és itt látom, hogy az a név, amelyet említ, ebben a jelentésben is meg van említve. Tényleg úgy látszik, hogy egy fordító, aki a követség számára fordításokat teljesített, egyik vagy másik esetben nem járt el kifogástalanul ; az illetőnek szerződését a követség azonnal felmondotta, úgyhogy az illető 1929. január végével már nem is állott a követséggel abban a szerződéses viszonyban, amelyben korábban állott. Ezeket voltam bátor még pótlásul elmondani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Héjj Imre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a balatoni gyorsmotor közlekedése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter uraak arról, hogy az 1928. év őszén a balatoni menetrendbe beállított gyorsniotor-j ára tokát hirtelen és váratlanul beszüntették ? 2. Hajlandó-e a miniszter úr odahatni úgy a Délivasútnál, mint a Máv-nál, hogy ezt a közösen indított és az egész közvélemény által melegen üdvözölt gyors motor-járatot újból megindítsák, ha előbb nem, legalább május 1-ével.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Héjj Imre : T. Képviselőház ! Ez a trianoni Magyarország felfedezett nekünk valamit. A Balaton már régen megvolt; nem tudom a világ teremtése óta így volt-e, de egészen bizonyos, hogy amióta itt magyarok laknak, a Balaton itt volt és egyik ékessége volt az országnak. (Gaal Gaston : Gyorsvonata még mindig nincs!) A Balatonról Trianon óta nagyon sok szó esik. Összes fürdőinket elvették tőlünk, csak ex az egyetlen maradt meg. (Rassay Károly : Hát Lillafüred ? — Derültség. — Jánossy Gábor : Az csak lesz !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Héjj Imre : A Balaton érdekében nagyon sokat ankéteztek, nagyon sokat beszéltek, mindenki segíteni akar a Balatonon, fel akarja lendíteni a Balaton forgalmát, mindenki próbál valamit indítványozni, próbál eszmékkel előállni, de tenni nagyon keveset tesznek a Balaton érdekében, kevesen tudnak és kevesen akarnak valamit tenni. (Gaal Gaston: Ott van a legszebb látványosság: a bazaltbánya Badacsonyban! Még szól is! — Derültség!) A Balaton kétségtelenül megérdemli azt a nagy érdeklődést, amellyel a magyar közönség viseltetik iránta. Kétségtelen, hogy sok hiba és sok baj van; vannak olyanok, amelyeket nem lehet orvosolni, de vannak olyanok, amelyeken igenis lehet segíteni. A vállalkozás, a tőke azt mondja, hogy először jöjjön oda a közönség, akkor majd lesznek hotelek, lesz megfelelő, minden igényt kielégítő ellátás, viszont a publikum azt mondja, hogy előbb adjanak neki megfelelő színvonalú hoteleket, kényelmet és olyan ellátást, amely igényeinek megfelel. Természetesen ahhoz, hogy a publibum oda lemenjen, ahhoz, hogy elérjük, hogy ne vigyék ki a magyar fürdőzőknek és nyaralóknak nagy tömegei pénzüket külföldre, valahogyan elő kell segíteni, hogy a publikum először le tudjon oda menni kényelmesen, gyorsan